Állami főgimnázium, Torda, 1915
Kuncz Elek emlékezete. Egy szivet megrázó hirt közölt velünk 1915. dec. 10-én a táviró, hogy Kuncz Elek kir. tanácsos tankerületi főigazgatónk meghalt. Amikor a tanári karunk és ifjúságunk a lesújtó hirt megtudta, láttam az arcokon, hogy szinte lehetetlennek tartja mindenki, hogy az az acélidegzetű és vasegészségű férfiú, aki egy emberöltőre kiterjedő munkálkodás alatt még csak beteg sem volt soha, oly hirtelen áldozata lett a halálnak. Majd pedig, amikor a tanári értekezlettel hivatalosan is közöltem a szomorú valóságot, nem egy tanár szemében láttam a fájdalom könnyeit felcsillanni, hiszen mi mindnyájan nemcsak tiszteltük Kuncz Eleket, de igaz, őszinte szeretettel szerettük is, mert az ő zárkózottnak látszó kebelében nemes, szerető szív dobogott, amit nem egyszer volt alkalmunk tapasztalni. Azon kevesek közé tartozott ő, akiket pályájuk megválasztásánál belső géniuszuk vezérel, s így kiváló tulajdonságai már tanárkodása elején mutatkoztak nála. Az elismerés nem is maradt el. Rövid, néhány évi tanárkodása után a losonczi állami, majd az aradi kir. kath. főgymn. vezetésével bízatott meg, ahol a valódi szervező és teremtő erő kezdi már megvetni alapjait annak a nagy munkának, amelyen 41 éven át dolgozott és amelynek célja a meglevő középiskolák kialakítása és újak megteremtése volt. Tizenöt évi igazgatói működése után a nagyváradi tankerület élére került és innen Kolozsvárra. Ha valaha és valakinek nagy szükség volt tapintatosságra és erélyre, engedékenységre és e mellett mégis a legnagyobb határozottságra, hogy a helyes utat mindig megtalálja, úgy az első kolozsvári főigazgatónak valóban szüksége volt e jeles tulajdonságokra. Hiszen az ország eme legnagyobb tankerületének majdnem minden középiskolája felekezeti vagy nemzetiségi iskola volt, amelyek féltékenyen őrizték autonómiájukat minden állami beavatkozással szemben. És Kuncz Elek eme nemzetiségi és felekezeti feszültség közepette is megállotta