Állami főgimnázium, Torda, 1915

Kuncz Elek emlékezete. Egy szivet megrázó hirt közölt velünk 1915. dec. 10-én a táviró, hogy Kuncz Elek kir. tanácsos tankerületi főigazgatónk meghalt. Amikor a tanári karunk és ifjúságunk a lesújtó hirt megtudta, láttam az arcokon, hogy szinte lehetetlennek tartja min­denki, hogy az az acélidegzetű és vasegészségű férfiú, aki egy emberöltőre kiterjedő munkálkodás alatt még csak beteg sem volt soha, oly hirtelen áldozata lett a halálnak. Majd pedig, amikor a tanári értekezlettel hivatalosan is közöltem a szomorú valóságot, nem egy tanár szemében láttam a fájdalom könnyeit felcsillanni, hiszen mi mindnyájan nemcsak tiszteltük Kuncz Eleket, de igaz, őszinte szeretettel szerettük is, mert az ő zárkózottnak látszó ke­belében nemes, szerető szív dobogott, amit nem egyszer volt al­kalmunk tapasztalni. Azon kevesek közé tartozott ő, akiket pályájuk megválasztá­sánál belső géniuszuk vezérel, s így kiváló tulajdonságai már ta­nárkodása elején mutatkoztak nála. Az elismerés nem is ma­radt el. Rövid, néhány évi tanárkodása után a losonczi állami, majd az aradi kir. kath­. főgymn. vezetésével bízatott meg, ahol a valódi szervező és teremtő erő kezdi már megvetni alapjait annak a nagy munkának, amelyen 41 éven át dolgozott és amelynek célja a meglevő középiskolák kialakítása és újak megteremtése volt. Tizenöt évi igazgatói működése után a nagyváradi tankerü­­­let élére került és innen Kolozsvárra. Ha valaha és valakinek nagy szükség volt tapintatosságra és erélyre, engedékenységre és e mellett mégis a legnagyobb határozottságra, hogy a helyes utat mindig megtalálja, úgy az első kolozsvári főigazgatónak valóban szüksége volt e jeles tulajdonságokra. Hiszen az ország eme leg­nagyobb tankerületének majdnem minden középiskolája felekezeti vagy nemzetiségi iskola volt, amelyek féltékenyen őrizték autonó­miájukat minden állami beavatkozással szemben. És Kuncz Elek eme nemzetiségi és felekezeti feszültség közepette is megállotta

Next