Állami főgimnázium, Torda, 1916

ref. kollégium választotta meg egyenesen rendes tanár­nak a fizika - mathematikai katedrára, ahonnan öt év múlva állami szolgálatba lépett és a székelyudvarhelyi áll. főreáliskolánál nyert alkalmaztatást. Hazajövetelének oka visszavágyódása volt Erdélybe, ahol született és mely országrésznek hegyeiben, daldús erdeiben annyit gyönyörködött. Tizenhét év múltán az akkor megnyílt tordai m. kir. áll. főgimnáziumhoz helyeztette át magát, hogy elaggott szüleinek támasza, bátoritója és szülő­helyének irányítója lehessen. Hét évre rá lelkiismeretes munkásság közepette megörlődött egészsége, közben szeretett szüleit kellett eltemetnie és mindezek ered­ménye egy súlyos szívbaj lett. Élete innen kezdve a lassú hervadás, de gyors elmúlás volt és 1917. március 19.-én örök álomra hunyta szemeit. Szeretett második otthona, a főgimnázium előtt az intézet igazgatója, Simon Ignác vett tőle fenkölt búcsút és azután Kolozs­várra szállították, ahol Nagy Károly theologiai igazgató temette és a tanári kar nevében Pallos István kartársa mondott felette gyászbeszédet. Életét otthonán és családján kívül egészen a tudománynak szentelte, állandóan tudo­mányos könyvekben búvárkodott, sokat írt a „Család és Iskola“ című folyóiratban paedagogiai­ és szakjába vágó kérdésekről; tagja volt a „Fizikai és Mathematikai Társaságinak és gyakran jelentek meg közleményei a társaság folyóiratában. A város, az intézet, ifjúság és tanártársai kegyelettel őrzik emlékét az „igaz ember“-nek, a „jó barát“-nak, mint azt alábbi gyászbeszédében Pallos tanár kifejtette Barabás Jenő felett: „Velünk küzdött barátom, szerető kartársam­, egy utolsó istenhozzádra még feltartóztatlak, mielőtt a megsemmisülést és mégis örök életet jelentő sírgödör magába fogadna. Egy évtized testvér­munkája fűzött hozzánk, egy életre szóló emlékek szavai

Next