Tornaügy, 1904-1905 (22. évfolyam, 1-12. szám)

1904-09-15 / 1. szám

2­ 8. Hivatalos rész. 9. Irodalom: hazai, külföldi. 10. Különfélék: hazai, külföldi. 11. Humoros rovat. 12. Esetleg mellékletül: »Tornaügy-könyvtár«. Tehát ez irányban kérjük úgy a vidéki, mint fővárosi tag­­jaink és a tornaügy barátainak hathatós támogatását és buzgó munkásságát. _s?__ A tornatanárok munkája. Az egyénnek értéket, súlyt, azon hivatáskoz ad, a­melyet be­tölt és azon munka, a­melyet elvégez. Gyakran megtörténik, hogy a jó munkát nem becsülik meg eléggé, azonban ez csak ideiglenes lehet, mert a becsületes, derék munka előbb-utóbb kivívja az elis­merést. A tornatanárok hivatása annyira fontos, hogy ha tudatosan és kellő ambícióval élnek hivatásuknak, az elismerést munkájuk iránt előbb-utóbb ki fogják vívni, a­mi anyagi helyzetük javulásá­nak is legbiztosabb záloga fog lenni. Egy pár tényre akarok rá­mutatni melyekre a tornatanároknak a saját jó felfogott érdekükben mindig figyelemmel kell lennök. Tegyék a tornatanárok a testi nevelés egész területét éber figyelmük és gondoskodásuk tárgyává, annál is inkább, mivel erre előképzettségüknél fogva is hivatottabbak, mint a szellemi tárgyak tanárai. A józanul megírt angol neveléstanok szerint az egész ne­velés alapját a testi nevelés alkotja, melyet szem elől téveszteni soha sem szabad, s melynek elhanyagolása mellett az értelmi és erkölcsi nevelés csak üres fellegvár marad. A mai rendszer mellett a középiskolákban tulajdonképeni nevelés egyáltalán nem is létezik. Ma tulajdonképen csak az értelem egyoldalú tömése van gyakor­latban a testi, sőt nagyrészben az erkölcsi nevelés rovására. Ma a modern egészségügyet csak a fényes iskolaépületek hirdetik, azon­ban a fényes paloták falain belől csak a testi épség és erő kiakná­zása folyik s a heti két tornaórán kívül egyetlen intézkedést sem találunk, mely a testi nevelés jól felfogott érdekét szolgálná. A szellemi tárgyak tanárai legnagyobb részben még csak tudatával sem bírnak a testi nevelés fontosságának s érzékük sincs a testi épség és egészség ápolása iránt, sőt gyakori az előítélet a testileg fejlett tanulók iránt, hogy azoknak tudatlanoknak kell lenniök. Az tény, hogy azon tanulók, kik szabad idejükben testgyakorlással foglalkoznak, rendesen egy kissé nehezebb felfogással rendelkeznek, mint azok, a­kik szabad idejükben talán kávéházakban szellemes foglalkozásokkal csiszolják elméjüket, azt azonban tapasztalatból állítom, hogy a testgyakorlattal kedvvel foglalkozók erkölcsi derék­­ség tekintetében jóval felülmúlják tanulótársaik nagy többségét. A tornatanárok érintkezése a tanulókkal sokkal fesztelenebb, sokkal bensőbb, ugyanezért iparkodjanak azoknak valódi testi és erkölcsi nevelői lenni. Iparkodjanak a tanulókat alaposan kiismerni s a

Next