Történelemtanítás, 1965 (10. évfolyam, 1-6. szám)
1965 / 1. szám
változást. Nem arról van itt szó, hogy a (talán szívünk diktálta) lokálpatriotizmus sugallatára szülőföldünk felszabadításának jelentőségét túlhangsúlyozzuk és meghamisítsuk a helyes arányokat. Bármilyen nagy is a helytörténeti anyag pedagógiai jelentősége, nem szabad a helytörténet tanításával helyettesíteni az országos történelmet. A helytörténeti anyag szemléltetésre való, de erre kiváló, mert — a jól kiválasztott helytörténeti anyag esetében — mint cseppben a tenger, úgy ismerhető meg az általános a különösben, az egész nemzet élete, sorsa egy falu, egy család életében. Amikor a helytörténeti anyag felhasználását javasoljuk, csupán azt szeretnénk elérni, hogy a felszabadulás történetét tanítva minden kortársunk gondolna arra, hogy szülők, rokonok, ismerősök sorsán, helyi üzemek, intézmények múltján és jelenén, ismert miliőből indulva, vagy a felszabadító eseménye nyomán odaérve, jobban meg lehet értetni a felszabadulás eseményeit is, jelentőségét is. A megismert helyi események megkönnyítik az általánosítást, a felszabadulás országos méretű szintézisét. Ezen a módon el lehet érni — vagy legalább megközelíteni ■ —■ a már Hérodotosz által kitűzött célt, hogy ti. ,,az emberek cselekedetei az idő által színüket ne veszítsék”, és meg lehet oldani a valóságban is a téma tanítása során felmerült világnézeti-nevelési feladatokat. A szülőföld ismerős tájain már eleve hamisan csengenek az üres szólamok. Ott csak a tényeknek hisznek és csak azok hagynak maradandó nyomot a diák tudatában. Mindehhez azonban az kell, hogy a nevelő is érdeklődjön a szülőföld, a munkahely múltja, történelme iránt. Élnek még a felszabadulás történetének szereplői, kis utánajárással hozzáférhetőek írott forrásai is, csak rajtunk múlik, hogy segítenek-e a két évtizede lezajlott események felidézésében. Csak tőlünk függ, hogy tanítványaink megértsék a születésük előtt lezajlott események igazi lényegét, melyek megszabták egész népünk további sorsát. Két évtizeddel a felszabadulás után remélhetőleg minden iskolánk rendelkezik már a helytörténeti anyagnak azzal a minimumával, mely nélkül nehéz elképzelni a felszabadulás történetének eredményes oktatását. Nem tudja megértetni tanítványaival a felszabadulás jelentőségét az a tanár, aki nem érzékelteti 1944 nemzeti és egyéni kiszolgáltatottságát. Íme példázatként egy alföldi kisváros 1944. évi kiszolgáltatottsága összesűrítve néhány sorban: „Kisújszállás 1944-ben a többi ragyar városhoz hasonlóan hordozta a háború terheit. A hadköteles férfilakosságot a frontra vitték s az itthon maradottak nagy részét az egyre növekvő mértékű beszolgáltatások vagy a megélhetési nehézségek nyomorították. 1944 tavaszától Kisújszálláson is működött német katonai parancsnokság, mely a város nyugati részén katonai raktárakat létesített, a gimnáziumban pedig hadikórházat rendezett be. Politikai jogok gyakorlásáról, szabad véleménynyilvánításról már 1942 óta nem lehetett szó. Ekkor oszlatták fel a Szociáldemokrata Párt helyi szervezetét s kobozták el minden vagyonát. A német megszállás után a helyi hatóságok is áttértek a nyílt tenorra, a lakosság tudatos és rendszeres megfélemlítésére. 1944. április 4-én, egyetlen napon 22 embert tartóztattak le. Voltak közöttük politikai üldözöttek, katonaszökevények és közönséges bűnözők is. A munkásmozgalom helyi irányítóit (Bakó Kálmánt, Földi Endrét, Földi Istvánt, Kovács Józsefet, Turbacs Mihályt, Váróczi Áront) május 5-én a pesti toloncházba vitték, majd Nagykanizsára internálták. Darvas Lászlót, Porgesz Lajost, Strasszer Gyulát munkaszolgálatra hívták be és a fronton pusztították el. 1944 júniusában az egyetemistákat vitték el a Kárpátokba hadimunkára, nyárután pedig a leventéket mozgósították. Megtévesztett, elcsigázott menekülők vonultak egyre nyugat felé s mind gyakrabban kopogtattak a távoli tanyák ajtaján éjjeli szállásért, meleg ételér azok a katonaszökevények, akik nappal a még lábon álló tengeri között rejtőztek. A sok évi fasiszta propagandától megzavartan, pattanásig feszült idegekkel várta a város lakossága a front közeledését.” Jó, ha meg tudjuk mutatni azokat a katonai akciókat, melyek lakóhelyünk felszabadításához vezettek. Kisújszállás sorsát az Arad térségében kibontakozó események határozták meg. Erről tudósít az alábbi részlet: 2