Történelemtanítás, 1966 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1966 / 3. szám
4. A hogyan kérdése kettős irányban, az adások módszerbeli felfogása és a tévés órák feldolgozási módszere tekintetében is alaposan vitatott téma volt. A műsorok anyagának szerkesztési, rendezési módszeréről általában pozitív vélemények hangzottak el. Az első adás kivételével az eddigi műsorokat annyira jónak, sikerültnek tartottuk, mintha nem is kísérleti évről lenne szó, amelyben első ízben sugároz az ITV a történelem tanításához segítséget adó műsorokat. Nagy problémát okoz azonban az, hogy egy egész ország sokféle iskolájának sokféle ötödikese és különböző felkészültségű és aktivitású pedagógusa számára igen nehéz olyan műsort összeállítani, amely maradéktalanul kielégít minden gyerek és tanár nézőt! A tanácskozáson is kiderült pl., hogy vannak, akik elsősorban a dokumentumszerű képanyagokban (múzeum, helyszín, térkép stb.), vannak akik főleg a játékos, dramatizált, jelenetszerű életképekben vélik meghatározni az ITV helyes módszerét. Mindkét felfogásnak sok tekintetben igaza van. Ezért az a vélemény alakult ki a vita során, hogy mindkét elemnek szerepelnie kell továbbra is. A téves órák módszertana még nem alakulhatott ki. Ezért e tekintetben az a helyes felfogás, hogy ezeket kísérleti óráknak kell tekinteni, amelyeknek levezetésében többféle módszert lehet kipróbálni. Kísérleteim alapján én például a következő módszerbeli tapasztalatokról számolhatok be: a) A tévés órákra való felkészülésem több mozzanatból áll. A nagy távlatban való tervezésen túl — a tanmenet összehangolása a tv-programmal — a műsor által érintendő nagyobb egységet a tankönyvben áttanulmányozom, hogy adás után „szűrni” tudjak a közvetlen felhasználás és a későbbi órákra tartalékolandó anyag tekintetében. Elolvastam a tv-program tájékoztatóját az adás várható anyagáról, s ehhez igyekszem megtervezni a néhány előkészítő kérdést, melyet az adás előtti 2—3 percben használok fel. Az órát azzal kezdem, hogy felírom a táblára — a gyerekek pedig a füzetükbe — az óraszámot és a címet. Ezzel is jelzem, hogy nem moziban, hanem tanítási órán vagyunk. b) Azért, hogy az adást tudatosan és tervszerűen használhassam fel, a műsor alatt jegyzetelek. A tanári jegyzet tartalmazza az egész műsor vázát, gondolatmenetét, érdekesebb adatait, melyek az órák maradék 15 percében (közvetlen felhasználás), és a következő órák, összefoglalások, ismétlések során (utólagos felhasználás) kerülnek feldolgozásra. A „többlépcsős” felhasználásra alkalmas tanári jegyzetet a műsor — számomra üresjáratú részei — alatt súlypontozom, aláhúzom. Így a 15 perc alatt csak azokról a motívumokról beszélünk, amelyekre az adott órán szükségem van. A felhasználás második lépcsője a következő óra számonkérő része. Itt kérdések segítségével vezetem rá a „felelet” a tankönyvi és a téves ismeretek összekapcsolására. A harmadik fokozat a látott téves impressziók beépítése az új anyag átadásába a következő órán, illetve órákon. c) Tévés óráim szerkezeti felépítése eltér a hagyományos óraszerkezetektől. Számonkérés (összefüggő felelet osztályzattal) nincs, de pontot lehet szerezni az előkészítés és a feldolgozás alatt is, amikor elsősorban a gyengébbeket szerepeltetem. A közvetlen feldolgozásra nálam eddig legjobban bevált tagolási módszer ez: 1. Műsor után rögtön kikapcsolom a készüléket, és a látott-hallott tévés összefoglalás után megismétlem a lényeg összefoglalását, most már kép és hang nélkül, emlékezet után (4—5 perc). 2. Ha összefoglaló típusú adás volt, akkor a részletekkel, érdekességekkel alátámasztott műsort feldolgozzuk az előbbi váz alapján, és összekapcsoljuk a tankönyvi ismeretekkel. Ha egyéb típusú a műsor, akkor ebben a részben a tankönyvi anyagból a tv által nem érintett, de fontosnak tartott rész megbeszélése következik (5—6 perc). 3. A tévés óra összefoglalása a tankönyvi kérdések segítségével, s ha ez szükséges, közben rövid táblai vázlat készítése. Az elmaradt számonkérés pótlásául a következő óra számonkérő részét megnyújtom, hogy kellő számú osztályzatom legyen. Természetesen nem merevedek meg ennél az egy-két esetben bevált módszernél. Tovább kísérletezek, mert meggyőződésem, hogy a televíziós műsorok felhasználásának sokféle módszere lehetséges. Materényi Jenő