Történelemtanítás, 1966 (11. évfolyam, 1-6. szám)

1966 / 1. szám

a várvédők, köztük az egri nők erkölcsi erején nem tudott győzni a török roppant túlereje. 1566-ban Szigetvár védelmében Zrínyi Miklós hozta meg a vértanúság áldozatát magyar és horvát vitézeivel, mint annyi ezren a török terjeszkedés idején. Az agg Szulejmán szultánnak ez volt az utolsó hadjárata. Halálával lezárult az összefüggő várháborúk sorozata. A török porta 1568-ban Drinápolyban megkötötte a békét. A végvári csatározások azonban még egy évszázadon át tartottak, és a vég­vári vitézek a legmostohább körülmények között is dicsőséget szereztek a magyar névnek. Magyarország közvetlen török uralom alá került, egykor termékeny földje sivár képet mutatott, és a rajta élő nép sorsa leírhatatlan szenvedés volt. A termelőerők és termelőeszközök fejlődését megbénító, a termelési viszonyokat mélypontra süllyesztő, az ország területének nagy részét pusztasággá változtató tra­gikus korszak igazi hősei a várkapitányok, a végvári vitézek, a termelésben és a végpusztulás elhárításáért vívott harcokban egyaránt a legnagyobb áldozatokat vál­laló jobbágytömegek voltak. Az ő szerepük kidomborítása, példamutató, történelem­formáló hazaszeretetük méltatása lehet az érzelmi nevelés elsőrendű forrása törté­nelmünk eme válságos időszakával kapcsolatban. A haza sorsát tétlenül szemlélő, a jobbágyság személyes függését és robotmun­káját egyre fokozottabb mértékben növelő földesurak nevén esett szégyenfoltot csak némileg moshatja halványabbra a történelem ítélőszéke előtt néhány főúr elszánt harca az országot sanyargató Habsburg- vagy török elnyomó hatalom ellen. A XVI. század végén a török hatalmat válságba sodorták a hosszú perzsa háborúk és a biro­­­dalom belső bomlásának tünetei. A Habsburgok az 1591-ben kirobbant tizenöt éves háborúban az erdélyi fejedelemség támogatásával sem értek el jelentős eredményeket a meggyengült törökökkel szemben. Sőt bekövetkezett Kanizsa és Eger elvesztése is, mert Rudolf másodlagos hadszíntérnek tekintette hazánkat, a központosítás, a bir­tokelkobzás, a protestáns rendek üldözése volt a legfőbb gondja. Ez a háború tehát csak a hadszíntérré vált ország további pusztulását, Erdély virágzó jólétének meg­semmisülését, Basta György kegyetlen zsarnokságát eredményezte. Csak a gyűlölet érzésével idézhetjük fel azt az elvakult Habsburg-politikát, amely nemcsak mar­talékul dobta oda hazánkat a töröknek, hanem elnyomásával, pusztító, fosztogató zsoldosseregével maga is könyörtelenül sanyargatta. Az általános elégedetlenség 1604- ben nőtt felkeléssé, amikor Belgiojoso kassai főkapitány a Rudolf politikájából kiáb­rándult Bocskai István bihari várait akarta elfoglalni. A hajdúkra és a székelyekre bátran támaszkodó Bocskai a szabadságharc élén sorozatos katonai sikereket ért el, nemzeti egységfrontot teremtett, Magyarország, majd Erdély fejedelme lett. Az 1606- ban megkötött bécsi békében Rudolf a királyi Magyarország alkotmányának, a val­lásszabadságnak és Erdély önállóságának biztosítására kötelezte magát, a Bocskai közvetítésével létrejött zsitvatoroki béke pedig véget vetett a jobbágyság romlását okozó tizenöt éves háborúnak. Hármas célkitűzését a nép erejére támaszkodva való­sította meg Bocskai István, és nagyságára vall, hogy teljesítette a hajdúknak és a közszékelyeknek tett minden ígéretét. Politikai végrendeletéből az önfeláldozó, önzet­len hazaszeretet, a nép sorsáért való aggódás csendül ki. Nem elégszik meg annak kijelentésével, hogy hazájának nem „romlására, hanem inkább javára s megmara­dására” törekedett. Széthúzásra hajlamos nemzetét nyomatékosan figyelmezteti az összefogásban, nemzeti egységben rejlő hatalmas erőforrások felismerésére. Ő maga erre az érzelmi nevelésben hatékonyan felhasználható példát mutatott. Nem rajta múlt, hogy hirtelen halála után a bécsi békét sohasem tartották meg a Habsburg­­uralkodók,­­ bár többször megerősítették. Bethlen Gábor és I. Rákóczi György erdélyi fejedelmek sem értek el ennél többet Habsburg-ellenes függetlenségi har­caikkal, de bölcs kormányzással, helyes gazdaságpolitikával virágzó, jómódú állammá tették Erdélyt, amelynek aranykorát magas hőfokon állíthatjuk az érzelmi nevelés középpontjába. A török hatalom nem nézte jó szemmel Erdély önállóságának, gazdagodásának növekedését. Amikor tehát II. Rákóczi György engedélye nélkül indított hadjáratot a lengyel korona megszerzésére, a lengyelek oldalára állt, végigpusztította, majd teljesen alávetette Erdélyt. A XVII. század közepén megnövekedett török veszedelmet Zrínyi Miklós, a szi­getvári hős dédunokája ismerte fel. Tollal és fegyverrel folytatott erőfeszítéseit azon­ban nem koronázhatta siker, mert a főurak önzése lehetetlenné tette nemzeti hadsereg szervezését, a szégyenletes vasvári békében pedig a spanyol trónkérdés miatt I. Lipót megalkudott a törökkel. Zrínyi részeredményei a hadszíntéren és még inkább a nem­zeti függetlenség ügyét következetesen, honszerelemtől lángoló hévvel szolgáló mű­ 2

Next