Történelemtanítás, 1981 (26. évfolyam, 1-6. szám)
1981 / 2. szám
zatában. Petőfi Sándor: Magyarország az 1848-as törvények értelmében a legmesszemenőbb függetlenséget kapta meg. Kossuth szerepe, az ide nem illő kifejezések elkerülése. Kossuth csak 1848 szeptemberétől fordult szembe a Habsburg-házzal. A nemzetiségek követelésének ki nem elégítése. Helyesen: vagy Jelacicot vagy Jellasics bánt kell feltüntetni. Világosnál kapituláció. „Unruhe”, „Aufstand”, „Empörung” helyett szabadság. Ezek után az osztrák tankönyvekkel kapcsolatos revíziós megegyezésből már csak a felszabadulás utáni történetünkre vonatkozólag adunk kis ízelítőt. Osztrák partnereink vállalták, hogy az 1948 utáni történetünket árnyaltabban értékelik, mutatják be. Olyan kérdésben pl., mint hogy az 1948 utáni gazdasági átalakulás „nemcsak a Vörös Hadsereg jelenléte folytán”, hanem a megoldatlan gazdasági-társadalmi fejlődés következtében valósult meg. Épp ezért a jövőben utalni fognak az 1948—56 közötti gazdasági és kulturális eredményekre, majd 1956 reakciós törekvéseire is. Bemutatják az 1956 utáni fejlődés gazdasági és kulturális eredményeit s a külfölddel való kapcsolataink fokozatos normalizálódását. Mivel az osztrák tankönyvek esetében több párhuzamos, ugyanazt a korszakot tárgyaló munkát kellett átvizsgálni, s bár azok közel sem voltak egységesek és tárgyi vagy szemléleti ellentmondástól mentesek, mégis alapvető észrevételeink majd mindegyikre vonatkoztak. Ezért a megegyezést nem az egyes tankönyvek egyes soraira, hanem az egyes történelmi kérdésekre kötöttük valamennyi tankönyvre vonatkozó érvénnyel. Magyarországon azonban egységes tankönyvsorozat van, ezért az átvizsgált magyar általános iskolai és gimnáziumi tankönyvek terén nem kérdésenként, hanem tankönyvenként csoportosítottuk a kiegyezés szövegét. Ennek a szerződésnek az egységes bemutatása még nehezebb, ezért — már terjedelmi korlátaink miatt is — csupán néhány jellemzőt tudunk itt kiemelni. Az osztrák kollégák jogos kívánságai nem kis mértékben az árnyaltabb fogalmazás (és mögötte az árnyaltabb értékelés) igényét tükrözték. Pl. ilyen igénnyel született az általános iskola 6. osztályos tankönyvével kapcsolatos megállapodási szöveg: „A következő kérdéseket árnyaltabban és differenciáltabban kell tárgyalni: a vallásszabadságot valóban meg akarták szüntetni, a függetlenséget korlátozni, a rendek hatalmát visszaszorítani törekedtek. A függetlenségi pereknél írjuk azt, hogy azokat legtöbbször koholt vádak alapján folytatták. Mindkét oldalról árnyaltabban kell megfogalmazni azt a kérdést, hogy milyen összefüggés van a rendi kiváltságosok fenntartása és az ország alkotmányának, függetlenségének biztosítása között. Itt két különböző jogi álláspontot kell tisztázni: a rendekét és az udvarét. Azt is tisztázni kell, hogy Bécs miért nézte aggodalommal egy önálló hadsereg felállításának a tervét. Meg kell magyarázni, hogy miért nem került a bécsi politika homlokterébe a török elleni harc kérdése. Helyes megfogalmazás: nem állt készen arra, hogy a török elleni védekezéssel foglalkozzék, vagy nem tudták kihasználni a kedvezőbb helyzetet, mert számukra fontosabb volt nyugati érdekeik érvényesítése.” „ Ugorjunk egy nagyot, s nézzünk egy példát a III. gimnáziumi tankönyvvel kapcsolatban. Ismét csupán a megegyezés szövege kommentár nélkül: „A két fél megállapodott abban, hogy a tankönyv szövege e jelenlegi fogalmazás helyett azt hangsúlyozza, hogy Magyarország a Pragmatica Sanctio elfogadásával nem vált az osztrák tartományokkal közjogilag azonossá. Az osztrák örökösödési háborúkkal kapcsolatban a magyar fél a következő megfogalmazást fogadja el: .. .Mária Terézia szinte valamennyi országa és tartománya veszélyben forgott...”