Történelemtanítás, 1982 (27. évfolyam, 1-6. szám)
1982 / 4. szám
Váradi-Sternberg János: Századok öröksége (Gondolat Kiadó —Kárpáti Kiadó, Budapest —Uzsgorod) Különleges könyvet vesz kezébe az olvasó, s egy történelem szakos tanár nem is igen tudja letenni, amíg a végére nem ér. Huszonkilenc — tudományos igénnyel és történelmi hitelességgel, továbbá a források korrekt jelölésével megírt tanulmányt tartalmaz a kötet, amely nemzeti történelmünk kiemelkedő eseményeinek és személyiségeinek orosz, illetve ukrán kapcsolatait tárja fel. Az első nyolc tanulmány a Rákóczi-szabadságharc orosz vonatkozásait tartalmazza. Szó van ezekben a tanulmányokban az 1607. évi orosz—magyar tárgyalásokról, I. Péter cár és Rákóczi fejedelem szerződéskötéséről, Ukraincevnek — Péter cár Rákóczi fejedelemnél akkreditált követének — és Kurakin hercegnek Rákóczi diplomáciai tevékenységében betöltött szerepéről, egy ukrán ismeretlen művész Rákócziról készített festményéről, arról, hogy a Rákóczi-szabadságharc hogyan jelenik meg az orosz irodalomban, olvashatunk továbbá Forgách Ferenc kuruc tábornagy emlékiratairól, végül az ungvári vár ostromáról. A következő fejezet három tanulmánya az 1848 —49-es szabadságharc és Oroszország kapcsolatait tárgyalja. Megismerjük ebben a fejezetben a cári hadsereg beavatkozásának oroszországi visszhangját és azoknak a levéltári kutatásoknak eredményeit, amelyek 1848-cal és nagy nemzeti költőnkkel, Petőfi Sándorral kapcsolatosak. Végül az utolsó fejezetben, mintegy 18 tanulmány segítségével írók, költők, tudósok nyomába vezet bennünket a szerző, amelyekből értesülhetünk ismeretlen Kazinczy-levelekről és -jegyzetekről, egy ismeretlen magyar jakobinusról és oroszországi leszármazottairól, Petőfi Sándor ukrajnai örökségéről, Sevcsenko, Tolsztoj és Pugacsov gondolatairól, arról, hogy ki volt Jókai Mór orosz tolmácsolója, egy Oroszországban kiadott magyar nyelvtanról és szerzőjéről. Külön tanulmány foglalkozik Tolsztoj, a magyar nazarénusok és Tömörkény István kapcsolataival, fontos adatok birtokába juthatunk annak a tanulmánynak a révén, amely az orosz és az ukrán irodalom magyarországi népszerűsítésével foglalkozik, végül sok értékes adatot tudhatunk meg — további két tanulmány segítségével — a gimnazista Szabó Ervinről és Balogh Edgárról. Aki a könyvet olvasva valamiféle történelmi kuriózumok gyűjteményére gondol, nagyot téved. A szerző az adatok és a tények birtokában felvázolja azt a történelmi hátteret és légkört, azokat a társadalmi viszonyokat, az orosz uralkodó osztályok gondolkodását és törekvéseit, s az elnyomott, kizsákmányolt és kiszolgáltatott katonák, népek gondolkodását, tetteit és helyzetét, amelyből világos kép alakul ki az emberben, hogy ami a Rákóczi-szabadságharc éveiben vagy 1848 —49-ben történt, miért vezethetett az ismert eredményekre. Sokszor elmondjuk, hogy vállaljuk a „századok örökségét”. Csakhogy ahhoz, hogy vállalhassuk, ismernünk kell. Tudnunk kell, hogy mit és miért vállalunk. Ehhez ad Váradi-Sternberg professzor könyve kitűnő segítséget. A szakmai továbbképzés tipikus példája ez a könyv. Aki még jobban akarja tanítani a történelmet (és az irodalmat), annak nélkülözhetetlen segítség a tanulmánykötet. Ezért ajánljuk szívesen a történelem és az irodalom szakos tanároknak. Miklósvári Sándor 32