Történeti szemle, 1922 (11. évfolyam)

Kisebb közlemények - Patek Ferencz: A középkori írástörténet egy új elméletéről

KISEBB KÖZLEMÉNYEK. A középkori írástörténet egy új elméletéről.­ Az általános történeti felfogás nagyon nehezen koordinálja időben az egyes középkori államok történetének phasisait és ho­mályosak előtte a szálak, melyek egyik nép kulturájából a mási­kéba átvezettek. E hibának alapja kétségtelenül forrásainkban van, melyek túlnyomó részben szűkebb érdeklődési körrel bíró emberektől származnak, s kevés kivétellel igen kevés, vagy semmi figyelmet nem szentelnek az internationális vonatkozásoknak. Igen gyérek az ezekre vonatkozó ad­ószerű források is ; a XIII. századot megelőzőleg alig van pl. diplomatiai levelezésünk, pedig ma bizonyos, de természetes is, hogy a korábbi középkor politikai életében a külpolitikai szempontoknak ,— persze, kezdetleges formák közt — igen fontosaknak kell lenniök, s az ily termé­szetű források kétségtelenül főleg azért hiányoznak, mert ez időben az írásbeliség — közönségesen szólva —­ kiment a divat­ból. Meglévő forrásaink elsősorban az államok belső politiká­jával, egyházi viszonyaival, belső és külső háborúkkal foglalkoz­­nak, azzal, a­mi feltűnést kelt, sensatiós. A nemzetek közti békés érintkezés — fejedelmi házasságokat ünnepélyes formájú követsé­geket mellőzve — alig érdekli őket, tán még kevésbbé a cultu­rának azok a jelenségei, a­melyek mindenütt megvoltak, kisebb­nagyobb eltérésekkel, a fejlődő civilizatiónak azok a látszólag jelentéktelen vívmányai ruházat, fegyverzet, bútorzat, étkezés s a mindennapi élet ezer más terén, a­melyek gyorsan, de feltűnés nélkül terjedtek Európa egyik sarkától a másikig, mint valami jótékony járvány. S ha középkori történetíró idegen nép szoká­sairól, erkölcseiről tudósít, nem­ az általános vonásokat kapjuk tőle — hisz minek beszélt volna saját népének olyasmiről, a­mit­ ­ Hajnal István : írástörténet az írásbeliség felújulása korából. Budapest, 1921. 8°. 23 táblával.

Next