Történeti szemle, 1922 (11. évfolyam)
Kisebb közlemények - Patek Ferencz: A középkori írástörténet egy új elméletéről
KISEBB KÖZLEMÉNYEK. A középkori írástörténet egy új elméletéről. Az általános történeti felfogás nagyon nehezen koordinálja időben az egyes középkori államok történetének phasisait és homályosak előtte a szálak, melyek egyik nép kulturájából a másikéba átvezettek. E hibának alapja kétségtelenül forrásainkban van, melyek túlnyomó részben szűkebb érdeklődési körrel bíró emberektől származnak, s kevés kivétellel igen kevés, vagy semmi figyelmet nem szentelnek az internationális vonatkozásoknak. Igen gyérek az ezekre vonatkozó adószerű források is ; a XIII. századot megelőzőleg alig van pl. diplomatiai levelezésünk, pedig ma bizonyos, de természetes is, hogy a korábbi középkor politikai életében a külpolitikai szempontoknak ,— persze, kezdetleges formák közt — igen fontosaknak kell lenniök, s az ily természetű források kétségtelenül főleg azért hiányoznak, mert ez időben az írásbeliség — közönségesen szólva — kiment a divatból. Meglévő forrásaink elsősorban az államok belső politikájával, egyházi viszonyaival, belső és külső háborúkkal foglalkoznak, azzal, ami feltűnést kelt, sensatiós. A nemzetek közti békés érintkezés — fejedelmi házasságokat ünnepélyes formájú követségeket mellőzve — alig érdekli őket, tán még kevésbbé a culturának azok a jelenségei, amelyek mindenütt megvoltak, kisebbnagyobb eltérésekkel, a fejlődő civilizatiónak azok a látszólag jelentéktelen vívmányai ruházat, fegyverzet, bútorzat, étkezés s a mindennapi élet ezer más terén, amelyek gyorsan, de feltűnés nélkül terjedtek Európa egyik sarkától a másikig, mint valami jótékony járvány. S ha középkori történetíró idegen nép szokásairól, erkölcseiről tudósít, nem az általános vonásokat kapjuk tőle — hisz minek beszélt volna saját népének olyasmiről, amit Hajnal István : írástörténet az írásbeliség felújulása korából. Budapest, 1921. 8°. 23 táblával.