Történelmi szemle, 1959 (2. évfolyam)
SZEMLE - Balázs Béla. 1918-1959 (Lackó Mihály)
BALÁZS BÉLA (1918—1959) Nagy veszteség érte a magyar történettudományt: 1959. július 17-én 41 éves korában elhunyt Balázs Béla elvtárs, a fiatalabb kommunista történésznemzedék egyik kiemelkedő tehetségű tagja. Fiatalon ragadta el a halál, a termékeny alkotómunka, az első nagyobbszabású művek s a még nagyobb tervek lázában. Életműve nem teljesedhetett ki, de így, a halál által töredékesnek ítélve is, maradandó és mindnyájunk számára példaadó tanulságokkal szolgál. Balázs Béla kommunista tudós volt; életét már egészen fiatalon eltéphetetlenül hozzákötötte a romániai, majd a magyar forradalmi munkásmozgalomhoz. A kommunista mozgalom nagy eszméit és tanításait nemcsak r eszével tette magáévá: proletár családjának életén, saját küzdelmes ifjúkorán s a társadalmi harcokban való aktív részvételen keresztül mélységesen át is éltek. Ezért izgatta olyan szenvedélyesen tudományos érdeklődését is a munkások, az egyszerű dolgozó emberek élete és tevékenysége, ezért követte olyan figyelmesen azt a fejlődést, amelyen a dolgozók az 1945-ös felszabadulás után keresztülmentek. Életének legtragikusabb élménye a fasiszta barbárság térhódítása és átmeneti győzelme volt; e barbárság poklát — kommunistamagatartása miatt — maga is megjárta. Ezért fordult olyan nagy világnézeti felelősséggel a Horthy-fasizmus korszakának kutatása felé, elemezte olyan mélyrehatóan a magyarországi reakció és fasizmus társadalmi és eszmei gyökereit, kutatta azokat a szálakat, amelyeken keresztül a reakciós áramlatok 1945 előtt a dolgozók körébe is behatolhattak. Ezért szállt szembe már évekkel ezelőtt a magyar múlt történeti hagyományainak egyoldalú ábrázolásával, követelte — s a saját maga számára tudományos programként is kitűzte — a retrográd hagyományok feltárását is; e munkát a marxista történettudományfontos nevelő feladatának tekintette. Ilyen indítékokból született első nagyobb műve a klerikalizmus szerepéről az 1919 utáni Magyarországon, majd az 1956-os ellenforradalom után „A középrétegek szerepe társadalmunk fejlődésében. Egy évszázad történelmének néhány sajátságáról 1849—1955" c.munkája, amelyben az ellenforradalom történelmi gyökereit kutatva, arra a problémára kereste a választ, hogy miért, milyen történeti okok következtében vált Magyarország a fasiszta Németország utolsó csatlósává, alakult ki az 1945 előtti évtizedekben a reakciós áramlatok oly nagy túlsúlya Magyarországon . Történetírói munkásságának másik középponti témája az 1945-ös felszabadulás utáni korszak volt, ezen belül is elsősorban a munkások, dolgozóparasztok alkotó tevékenysége, a dolgozó nép demokratikus és szocialista tudatának fejlődése. Számos hosszabb tanulmányt írt a felszabadulás után