Történelmi szemle, 1975 (18. évfolyam)

2-3. szám - KÁROLYI MIHÁLY SZÜLETÉSÉNEK 100. ÉVFORDULÓJÁRA - Litván György: Egy barátság dokumentumai. Károlyi Mihály és Jászi Oszkár levelezéséből

EGY BARÁTSÁG DOKUMENTUMAI 187 a későbbi Világosság-csoporttal is csak kötetlen, alkalmankénti együttműködést tudtak mindketten teremteni. 1919—20 fordulóján azonban az emigráció megszervezése helyett még más, részben napi aktualitású, részben távolabbra szóló feladatok állnak levelezésük és együttműködésük homlokterében. Jászi különben ezidőben — a hazai ellen­forradalmi rendszer megszilárdulása előtt — még nem érezte sürgősnek a külön­böző irányzatokat tömörítő emigráns bizottság vagy állandó irányító szerv létrehozását, Károlyit pedig kifejezetten távol akarta tartani az emigrációs klikkharcoktól és alkudozásoktól. „Az országnak csak Te lehetsz a vezére, ha egyszer öntudatra ébred, s lerázza magáról hóhérait és uzsorás piócáit. Őrizd meg tehát Magadat a jövőnek. Ez a Te legnagyobb kötelességed — kérte 1919. okt. 15-én, amikor Masarykkal és Benessel folytatott tárgyalásai után Prágából visszaindult Bécsbe. „Nagyon ajánlanám, hogy mielőbb kezdj hozzá emlék­irataid megírásához. Hogy az okmánydosszié nincs nálad, nem fontos. Egyelőre nincs szó pragmatikus fejtegetésekről, hanem inkább egy őszinte, dramatikus erővel megírt vallomásról, az események nagy perspektíváiról, eszméidről, ter­veidről, az Ellened szórt vádakról, jövő prognózisaidról. Valami olyasfajta erős, szubjektív, nagyvonalú dologra gondolnék, mint a Széchenyi Rückblickje (sic !). Bécsből majd egy részletes tervezetet küldök az anyag csoportosításáról. Ha az első konceptussal elkészülsz, mi Szendével szívesen átdolgozzuk és lefordítjuk." Hamarosan elküldte az ígért vázlatot, s a továbbiakban is sok segítséget nyújtott a meglehetősen lassan készülő emlékirat, az „Egy egész világ ellen" megírásához és megjelentetéséhez. Bécsben megszervezte a polgári-demokratikus forradalom dokumentációjának és részletes kronológiájának összeállítását, Fazekas Sándor, majd Lorsy Ernő személyében titkárt szerzett Károlyinak, átnézte az elkészült fejezetek nyersfogalmazványait és fordításait, kiadókkal tárgyalt. Könyve elő­szavában Károlyi egyenesen azt állítja, hogy e segítség nélkül emlékiratai „nem születhettek volna meg. . . . Jászi Oszkár volt az, aki a csüggedés emez óráiban tartotta bennem a lelket és a kedvet e munkához." 3 5 Jászi maga is igyekezett hozzájárulni Károlyi forradalmi szerepének, vádakkal és rágalmakkal elárasztott alakjának a magyar és a nemzetközi köz­vélemény előtti tisztázásához. Ezért írta 1919 őszén az alcímében „lélektani kísérlet"-nek nevezett szép Károlyi-portréját, amelyben kitűnő intuícióval mutatta meg e sokak által értetlenül szemlélt, valóban szokatlan emberi és politikai metamorfózis lelki rugóit és motívumait, s barátságuk által nem be­folyásolt tárgyilagossággal vázolta fel Károlyi emberi és politikai arcképét, amelyet azután — mivel egyetlen osztrák vagy német kiadó sem volt hajlandó közölni — saját emlékirataiba is beiktatott. Bár jó két évvel később keletkezett, itt kell megemlíteni azt a cikksorozatát, amely Garami Ernő „Forrongó Magyar­ország" című emlékiratával szállt vitába — elsősorban ugyancsak Károlyi védel­mében. 3 6 (Mint a Bécsi Magyar Újság akkori irányítója, Jászi itt egy-egy cikk erejéig Kunfi, Szende és Hock János emlékeit és érveit is felvonultatta a forra­dalmi felelősséget áthárító Garamival szemben.) A demokratikus emigráció tervei és lehetőségei jóidéig nem tisztázódtak. Már 1919 őszén felmerült az elképzelés, hogy Károlyi, Jászi, Hock és esetleg még néhány társuk hosszabb amerikai útra induljon, hogy az ottani közvélemény 3 6 Egy egész világ ellen, 8. 3 6 Jászi: Széljegyzetek Garami Ernő emlékirataihoz. Bécsi M. Újság, 1922. július 22, 23. és 27.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék