Történelmi szemle, 1984 (27. évfolyam)

3. szám - FIGYELŐ - Andai Ferenc: Az Észak-Nyugat Kanadai magyar telepesek helyzete a századfordulón

AN DAI FERENC Az Észak-Nyugat kanadai magyar telepesek helyzete a századfordulón A közel négymillió négyzetmérföld területű Kanada benépesítése és betelepítése földművelést vállaló népességgel már a 17. század elején megindult francia kezdeményezésre, majd folytatódott az angol kormányok irányításával, miközben az 1860-as évektől kezdve határozottan bontakozott ki az Egyesült Államok terjeszkedő törekvése. A 19. század utolsó harmadában Anglia arra törekedett, hogy Kanadába telepítse munkaerőfeleslegét, a kanadai kormány viszont „nagy körültekintéssel" kiválasztott földművesek letelepítését kívánta előmozdítani.­ Az a föld, amit ma Kanadának nevezünk, de különösen az ország nyugati részei, a mai Manitoba, Saskatchewan és Alberta tartományok, amelyeket 1870-ben hivatalosan is Kanadához csatolt az angol kormány, végtelen üres területet alkottak, legalábbis 1867-ig, ahol mindössze 1565 fehér ember és 10 098 félvér élt. Ilyen körülmények között nem volt tartható tovább az a politika, amely a benépesítést angolszászokkal kívánta megoldani. Macdonald kanadai miniszterelnök 1872-es „Land Act"-je, az a földtörvény, amelynek alapján 1873-ban kiutalták az első földet azon 21. élet­évüket betöltött családfőknek, akik vállalkoztak a földművelésre, erdőirtásra és állandó megtele­pedésre, nem járt a kívánt eredménnyel.­ Ebben elsőrendű szerepet játszott az a körülmény, hogy a keletről nyugatra történő vándor­lást az óriási területeken szinte lehetetlenné tette a megbízható közlekedés hiánya, így sok telepes a kanadai Red River, vagyis a prérividék helyett amerikai vonatokon Chicagóban, St. Paul környékén kötött ki inkább. A kanadai kormány tehát ingyen adott földet a Canadian Pacific Vasúttársaságnak vasútvonalak kiépítésére. E program kedvező hatása már észrevehetően mutatkozott az 1881-1886 között bevándoroltak számában. A vasútépítés következtében az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig húzódó út megtétele a korábbi tizenhárom napról három napra csökkent.­ így 1884-ből már olyan adatunk is van, hogy a mai Saskatchewan tartomány területén, Moosemintól délre, a Pipestone Creek és a Moose hegység között - Burdett Coutts angol bárónő kezdeményezésére - zsidó tele­pülés jött létre. Ennek­­ szempontunkból az az érdekessége, hogy a jelentés szerint a település­nek tíz lengyel, tíz magyar, tíz osztrák, kilenc német és kilenc orosz tagja volt. Figyelemre méltó az is, hogy ez a település alig százhúsz kilométerre esett a későbbi magyar település központjától, ami kanadai viszonyok között nem jelent komoly távolságot.­ A History of Transportation in Canada. Toronto, 1933, és J. B. Hedges: Building the Canadian West. New York, 1939. The Colonization of Western 1 G. Fregault: l.a Civilisation de la Nouvelle-France. Montreal, 1944; G. M. Wrong: The Rise and Fall of New France. 1-2. köt. Toronto, 1966; R.England: Canada. A Study of Contemporary Land Settlement (1896-1934). London, 1936. 2 A. Siegfried: The Race Question in Canada, London, 1907. 93. D. Hill: The Opening of the Canadian West. London, 1967. 208. England, 47, 73. 'J. IX Higinbotham: When the West Was Young. Toronto 1933. 171-172. Adatait túlzott­nak tartja, de pontosítani nem tudja G. P. de T. Glazebrook: 4England, 20.

Next