Történelmi szemle, 1999 (41. évfolyam)

1-2. szám - TANULMÁNYOK - Pető Andrea: Átvonuló hadsereg, maradandó trauma. Az 1945-ös nemi erőszak esetek emlékezete

PETŐ ANDREA Budapesten most először vált lehetővé a térítésmentes, engedélyezett abortusz igény­bevétele, amely gyökeresen megváltoztatta a születésszabályozási gyakorlatot. Bécs­ben, a Harmadik Birodalom valamikori részeként, a náci német fajvédelmi tör­vények által előírt kötelező abortusz gyakorlatát folytatták. A nemi erőszakot elkö­vetők, az „oroszok" más fajhoz tartoztak, tehát az abortusz végrehajtása nemcsak, hogy nem ütközött akadályba, hanem a fajtisztasági törvények értelmében még köte­lező is volt.­ A Budapesti Nemzeti Bizottság 1945. február 14-én felfüggesztette a Büntető­törvénykönyv magzatelhajtást tiltó rendelkezését, és kimondta, hogy azt a megfelelő engedélyek után az orvos kizárólag egészségügyi intézetben, és a magyar születés­szabályozási gyakorlatban most először, kötelező módon ingyenesen elvégezheti.4 A felfüggesztés a tervek szerint csak négy hónapig maradt volna érvényben.10 Ezzel azonban precedenst teremtettek és az 1878-as törvény korábbi egyértelmű tiltása, valamint az annak kijátszására szolgáló születésszabályozás gyakorlata ezzel végleg felborult. Felmerült az a kérdés is, hogy milyen alapon kötelezik a nőgyógyászokat a műtét elvégzésére. 1945-ben a művi vetélés bizonytalan törvényi alapját még kétségesebbé tette az a mód, ahogy a rendelkezést nyilvánosságra hozták. Ez a nyilvánosság csupán az egészségügy nyilvánossága volt. A tisztifőorvosok által felvett jegyzőkönyv alap­ján került sor az abortusz elvégzésére. A közkórházak igazgatóival Budapest Szé­kesfőváros tiszti főorvosa levélben tudatta, miszerint a szülészeti osztályok főorvo­sait nekik kell értesíteni, hogy „a mai rendkívüli súlyos helyzetre való tekintettel a terhesség korai megszakítását olyan személyeken, akik ezzel a kéréssel fordulnak szülész szakorvoshoz, engedélyezi". A Nemzeti Bizottságok levélben utasították a közkórházak igazgatóit, mint történt a győri kórház esetében is, hogy a „megerő­szakolt nőket a kellő segítségben" részesítsék." 1945. június és szeptember 10-e között ez a rendelkezés maradt érvényben. A tisztiorvosi szolgálat töredékesen fennmaradt irataiból nehezen rekonstruál­ható az amúgy is titkolandónak számító nemi erőszak. Ha egy nőnél megállapították a terhességet, fel kellett keresnie a tisztiorvost, ahol jegyzőkönyvet vettek fel az esetről, melyben a tisztiorvos rögzítette a nemi erőszak akkor előadott történetét és engedélyezte a művi vetélést. Ezzel a jegyzőkönyvvel kellett a nőnek jelentkeznie a kórházak nőgyógyászati osztályán, ahol az abortuszt ingyenesen elvégezték. Ezek­ből a feljegyzésekből Budapesten egyet sem találtam, így egy bécsi vagy német összehasonlításban is tipikusnak mondható lébényi történetet idézek fel. A 26 éves­ ­ Maria Mesner. Frauensache? Zur Auseinandersetzung um den Schwangerschaftsabbruch in Öster­reich. Wien, 1994. (Veröffentlichungen des Ludwig Boltzmann-Instituts für Geschichte der Gesell­schaftswissenschaften, Bd. 23.) 36. 9 Itt mondok köszönetet Németh Györgynek, aki az abortusszal kapcsolatos kutatási eredményeit nagy­lelkűen megosztotta velem. 10 A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946. Szerk. Gáspár Ferenc-Halasi László. Bp. 1975. (Budapest Főváros Levéltára forráskiadványai VII.) 33. 11 Győr Megyei Levéltár (­­GYML) Nemzeti Biztonság iratai, 1945. ápr. 30.

Next