Történeti Lapok, 1874. április -1875. március (1. évfolyam, 1-52. szám)
1874-07-12 / 15. szám
235 XXVIII. Lőrincz József volt honvédőrnagy levele. S.-Maros (Erdély) dec. 31. 1860. (Vasárn. Ujs. 1861. 5. sz.) XXIX. Kuthy Emil levele. Nagy-Kanizsa, dec. 14. 1860. (Vasárn. Ujs. 1861. 5. sz.) XXX. Czáfolat a csongrádi levélre. (XVI. szám.) Kemenesalja, jan. 10. Concha Károly. (Vasárn. Ujs. 1861. 5. sz.) XXXI Marosi János levele. Al-Siménfalva (Erdély) jan. 5. (Vas. ujs. 1861. 6. sz.) XXXII. Kápli Lajos lelkész levele. Kis-Babóth (Győr) jan. 2. (Vasárn. Ujs. 1861. 6. sz.) XXXIII. Ugyanonnan egy második levél. Kis-Babóth, jan. 20. (Vasárn. ujs. fsei. 6. sz.) XXXIV. Egy tájékozó levél Nagyváradról. N.-Várad, febr. 14. Osváth Rafael. (Vasárn. Ujs. 1861. 9. sz.) XXXV. Egy tévedés önkénytes nyílt bevallása. Kis-Kereki. (Bihar) febr. 15. Kocsál’ Mihály. (Vasárn. Ujs. 1861. 9. sz.) XXXVI. A „Magyar Sajtó“ tudósítása. (Vasára. Újság 1861. 9. sz.) XXXVII. és XXXVIII. számú levelek kimaradtak. XXXIX. Orlai levele. Pest, márcz. 5. (Vasárn. Ujs. 1861. 10. sz.) XL. Nyílt levél a Vasárn. Újság szerkesztőjéhez. (Nyomozása és fölfedezése a Kápli Lajos úr kis-babóthi lelkésznél volt Petőfinek. Győr, márcz. 4. Szilvásy. (Vasárn. Ujs. 1861. 11. sz.) P. halálának körülményei. Fejéregyháza, 1861. évi febr. 21. (Hölgyf. 1861. 27. sz.) Petőfi emlékére irt költemény. Visszaemlékezés Petőfire. Jan. 1. 1859. Lososlczi Lászlótól. (Csokonay Album 1861. 57. 1.) (Folytatása következik.) A HÓRA LÁZADÁS TÖRTÉNETÉHEZ. Közli: K. Papp Miklós. (Vége.) Estreferállya Tissteletes Szabó Páll Uram, azonn elpusztult Reformata Ecclesia meg szomorodott Lelki Pásztora. írtam vala utolszori relatiómban, hogy Obestrindinars Sultz Ur Horával és Kloskával való tractára, felment Topánfalvára, minthogy különösen beszedették, bizonyost imi mit végeztek magok közt, nem tudom, hanem lejövetele után az Obestrindinard (igy!) Urnák nagyobb dühösséggel és bátorsággal Hóra kilencz falut egybengyűjtött, Kloska pedig a Körösben Váka nevű faluban rettenetes körösi sereggel már készen vagyon, Abrudbányának mind meghozták spionjai, mind pedig megszenték nyilván, hogy másodszor is ránk lőnek, és még a gyermekeket az anyjok hasából is kivágják és az ottan való militiát a várossal együtt kardra hányják. Lupsán és Dupatyatrán a láncsákat minden nap csináltatják, az Abrudbányához közelebb való Gernyicz helységbeliek hogy az elprédált köntösöket házaknál ne tanálhassák az erdőben viszik ott megégetik, kutakban és folyóvizekben hányják, czéljok vagyon hogy pénteken Zalaknára üssenek, itten Abrudbányán lévő kevés magyarság végső veszedelemben forog, mert a midőn Abrudbánya a múlt hetekben felprédáltatott, az ide való német cameralis tiszt urak nyilván megmondották, hogy ha a tolvajok Zalaknára lőnek, a magyarokat kikérik, minthogy csak őket üldözik, mindeneket a tolvajoknak kezekben adják, de tegnapi napon is kapitány Richárd énnekem szememben megmondotta, hogy tudja meg bizonyosan, hogy a városiaknak népe közül semmi segítséget nem ad; már innen merre fussunk nincsen, mert köröskörül oláh falukban vagyunk, kik még ugyan nyilván fel nem állottának, várni láttatnak, a minthogy Zalaknának havas felől való résziből, mely Trimpoelnek neveztetik, szabadsággal haza bocsátott katonák közzül Körösből hozzájok mentenek, bölcsen általiáthatja a Tekintetes Ur micsoda ínségben légyünk, mig üdő van a segítségre e két helységen könyörüljön, nehogy második dühös mozdulásokkal , gyilkos szándékjokat beteljesitsék; vérszemre kapjanak azzal, hogy a katonatiszt urak mindeddig mind barátságosan tradtáltanak vélek. A magyarság pedig sokuk példásan nem bánt véllek, a.aranyosi Búr Simul nevű felekezetüket ugyan, de egyébképen véllek egyet nem értő gazda embert 15. 9bris elfogván sokféleképen kínozták.