Történeti Lapok, 1874. április -1875. március (1. évfolyam, 1-52. szám)
1874-10-18 / 29. szám
450 TÖRTÉNETI LAPOK. tárral ezentúl rajzok lesznek; ha békességet csinálnak is velek; nem kozákoknak, hanem lengyeleknek kedve szerint leszen az. Comenius uramnak levelét ezelőtt harmadnappal vettem, kit szintén Ambsterodamumbul ir ő kegyelme; úgy látom, ott jól van dolga; ez könyveit erősen nyomtattatja; az város két nyomtatóhelyt rendelt csak az ő könyveiért; nagy kívánsággal vagyon, hogy az nagyságtok szerencsés állapotjárul minden jót hallhasson; nagy jó patronusokat adott az isten ott neki, kik igen segítik; kívánnák is, hogy ott telepednék meg; de nincs kedve hozzá, ha elvégezheti könyveit és isten élteti , ugyan ki akar maga rokonsági közt jönni és úgy remélem, ide Puchóra szándékozik , mivel derekasan itt vannak az atyjafiai. Ír az odavaló állapotokról is, hogy az hollandusok ugyan megalkodtak franciái királylyal; suecus, hogy igen rajta van az danuson; ha meg nem segítik az danust, hogy szerencse, ha le nem nyomja. Angliai protector is hogy suecust segíti; mindazáltal hogy hollandusok, francusok és anglusok igen érte vannak, hogy összebékéltessék őket. — Ezután is ha mi olyan leszen, el nem mulatom, kegyelmes asszonyom, tudósítani nagyságodat. Tartsa meg isten nagyságodat sok esztendeig stb. Lednice várában 2. Septembris 1657. Nagyságodnak alázatos szegény (szolgája) Mednyánski Jónás m. p. Nagy alázatosan kérem nagyságodat, ezen levelemet méltóztatnék parancsolni juttatni urunknak ő nagyságának, mentül hamarább lehet. Külczim: Méltóságos fejedelemaszszonynak, Lorántffy Susánna asszonyunknak ő nagyságának, nekem kegyelmes asszonyomnak. Sáros Patak. (Az egész levél Mednyánszki írása.) (Eredetije a m. k. kam. levéltárban.) 1057. sept. 16. IX. Kegyelmes asszonyom. Alázatos szolgálatimat ajánlom nagyságodnak, mint kegyelmes asszonyomnak, az uz Isten kívánsága szerint való lelki testi jókkal áldja meg nagyságodat kedvesivel egyetemben nagy boldogul. Az nagyságod méltóságos levelét kegyelmes asszonyom, kit nagyságod ezen hónak harmadik napján íratni méltóztatott, illendő engedelmességgel vettem, tatár kán levelének is az mását igen akarom, hogy nagyságod méltóztatott velem közleni, kikben mivel oly dolgok találtatnak, az kikbül az emberek roszra is akarnának magyarázni, nem is kezlem senkivel azon írásokat, de mivel az vége felé azon levelekben nagy jó biztatások is, és jó ajánlások is találtatnak, azokat méltónak ítélvén az emberekkel kezlem, kezlettem is azon ajánlásokat jó akarójukkal, tudván, hogy az emberek oda való állapotokra igen vigyáznak Az Istennek nagy irgalmassága kegyelmes asszonyom, hogy az pogánságnak az szivét az Isten annyira meglágyította, hogy az kit kívánni kellett volna tülek, magoktul is avval ajánlják magokat, hiszem Istent, csak az uz Isten urunknak jó egésségét megtérítse és ebben sokáig meg is tartsa, hogy ezen dolgokat Istennek segítségével jó karban hozhatja, csak az követeket az portára, és az hámhoz mentül hamarébb elküldhetnék, és az rabokat kiszabadíthatnák, most nem kell kémélleni tülek sem az szép szót, sem az kültséget. Noha kegyelmes asszonyom elég nehéz és az mostani szerencsétlen eset is ki történt, de az mint én mind ezelütt s mind mostan sok külömbféle kézül való dolgokból az pogánságnak igyekezetit általláttam és eszemben vettem, ha az Isten ezen véletlen esettel eleit nem vette volna az pogánság és mások igyekezetinek, bizony sokkal nehezebb állapotokban bekeveredtünk volna, kik ha valami oly előmenetelben eredhettek volna, avagy soha sem avagy sokkal nehezben kiverekedhettünk volna belőlük, de mivel azok az készületek és igyekezetek még tovább való időre szolgáltak, az mostani véletlen esethez azokat nem alkalmaztathatták volna, az dolognak véletlen volta, — elméjeket megzavarván, és az dolog még az ő idejéhez nem jutván, az Isten ezt az véletlen esetet akadál gyanánt eleikben vetvén, ez gonosz igyekezetjeknek és abból származandó készületeknek is nyakát szakasztotta. — Úgy látom