Történeti Lapok, 1874. április -1875. március (1. évfolyam, 1-52. szám)

1874-11-08 / 32. szám

I­SŐ ÉVFOLYAM. KOLOZSVÁRT, 1874. NOVEMBER 8. *2. SZÁM. Megjelenik minden vasárnap. — Előfizetési ár: Félévre 6 f. Egész évre 12. f. — Szerkesztőségi iroda: Lyceumi nyomda — Kiadó hivatal: Gr. Teleki Domokos ház nagypiacz. FELELŐS SZERKESZTŐ K. PAFF MIKLÓS. BYDESKUTI BOLDIZSÁR NAPLÓJA. Közli: K. Papp Miklós. történet feljegyezte, hogy 1690. tavaszán a betegeskedő, ugyszólva második gyermekkorra jutott Apafi Mihály fejedelem orvosi tanács következ­tében gyakran keresett magának szórakozást. Ez év husvét napját Teleki Mihálynál tölté el Heislerrel, ki a bécsi kormánynak legbi­zalmasabb embere volt. A Teleki lakomája fényes volt. „Ez a vendégség — vadászat, le­­jártatás — írja Erdély egyik krónikása —mu­zsika, táncz és minden apparátusaival bizony fejedelmi volt és hat nap tartott. Ez jön Apafi, Teleki, Heisler és Erdély tora.“ A krónikásnak igaza volt! A fejedelem e mulatság után Fogarasba ment, ágyba feküdt, s ápril 15-én elhunyt. Az ország leghívebb férfiai óhajtották volna, ha az elhunyt fejedelem fia, II-dik Apafi Mihálynak az ország tüstént tegye le a homagiumot, de Teleki ellenezte s a terv megbukott. Porumbakon titkos értekezlet tartatott Heislerrel, s ott elvégeztetett, hogy az ifjú fejedelem számára a megerősítést Bécsből kérjék, hol már ekkor tisztában voltak azzal, hogy erdélyi fejedelem nem fog létezni többé, hanem kormány­zóságot állítanak fel, s e magas állásra Ve­­teráni szemeltetett ki. 1691-ben (jan. 10.) az államtanács or­szággyűlést hívott össze Fogarasba. Ennek tagjai megelőzőleg Veteránival, Fal­ken­­­heimmal, Absolonnal értekezletet tartottak. Az országgyűlés aztán szépen elfogadta azt az okmányt, melynek bevezetésében ki van mondva, hogy II. Apafi Mihály fejedelemsé­gének kérdése nagykorúságáig, légióként a Tököli mozgalmak miatt, elhalasztatik, s Bánffi György kormányzóvá neveztetett. 1695-ben Il­ ik Apafi elérte huszadik évét, „sokan szerették tényleges fejedelemnek, személyét adorálták, kosnyatával (az­az fe­jedelmi süveggel) járatták, kalendárium elébe „II. Apafi Mihály fejedelemnek nyomatták,“ a­mi a bécsi kormánynak nem tetszett sehogy sem, s csakhamar ki is mondta, hogy II. Apafi mondjon le fejedelmi cziméről, ura­dalmait cserélje fel másokkal, Erdélyben csak télen lakhassák, s jövőre vegye fel a „Szent birodalmi gróf“ czímet. Íme így kanyarították le lassanként a Il-ik Apafi nyakából a fejedelmi palástot! A nemzet jobbjai nem engedték meg, hogy az ifjú Apafi e lealázó feltételeket elfo­gadja, de 1696. május 20-án kurtán furcsán lejött a parancsolat a kormányhoz, hogy Apafit „szemmel tartsák,“ nem sokára pedig egy második ukáiz meghagyja Lichtenstein tábornoknak, hogy Apafit kisértesse Bécsbe. És valóban igy is történt ! II. Apafi so­hasem látta többé hazáját! Bethlen Miklós memoirjában megjegyzi: „így mené el aztán szegény bárány gyermek egy officier és német lovas sereg kisérvén.“ E kiséret között volt azonban I. Apafinak egyik hűséges embere, Bydeskuti Boldi­zsár is, kinek n­a­p­l­ó­j­á­t II. Apafi bécsi út­járól s további életéről alább közlöm az ere­deti napló nyomán, mely az erdélyi múzeum birtokában van. Bydeskuti Boldizsár (atyya B. Ferencz, anyja Gencsy Klára) I. Apafi alatt alispán, 92

Next