Történeti Lapok, 1876 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1876-09-17 / 38. szám

in-DIK ÉVFOLYAM. KOLOZSVÁRT, 1876. SEPTEMBER 17. 18-DIK. SZÁM,­­ FELELŐS SZERKESZTŐ K. PAPP MIKLÓS. Megjelenik minden vasárnap. — Előfizetési ár: Félévre 6 f. Egész évre 12. f. — Szerkesztőségi iroda: Lyceumi nyomda. — Kiadó hivatal: Gr. Teleki Domokos ház nagypiacz. KOSSUTH LAJOS ÖNVÉDELME FOGSÁGÁBÓL. Közli: K. Papp Miklós. (Folytatás.A­ zt mondja ugyan a kir. fiscus, hogy az említett vádperekhez az alperesnek semmi köze, a megyék­kel pedig viszonya nincs, mert ügye „magános ügy;“ azonban hogy ezen ál­lításai még sophismáknak is alaptalanok, igen szembetűnő, mert a.­ mi a pereket illeti, a kir. fiscus oly fönhangon kárhoztatott s még írott közlése­ikben is hüségtöréssel vádolt gyűlési beszé­dek iránt, — ha majd per velejére kerülünk — ezeket szükség alperesnek bebizonyítani: 1- ször. Hogy a mi a törvény (1723. 5. sz.) szerint palam publice történik, ha ben­ne vétkesen történt volna is valami, tudni s másokkal tudatni nem vétek, ugyanazért, mert palam publice történt. Például Nógrád, egy szolgabiró több megyei tagokat bolygató lázadóknak nevezett gyűlésen, az alperes ezt tudósításaiban megírta, és ki állíthatná, hogy írásával azon szolgabiró becstelenítő kikelé­seiben osztozott? ez így tovább, a­mi egy törvénysértésről, egy vétekről igaz, másról is igaz. 2-­or. Szüksége lesz az alperesnek be­bizonyítani, hogy ha azon beszédek, melyek miatt — bár nem ő szónokié vagy készité — hűségtöréssel vádoltatik azon gyülekezetben, a hol mondattak, mindazon erő mellett is, melylyel a szónoklat bája a hallgató indulatai­ra hat, lázadást nem okoztak, mert egy gyű­lés sem végződött azzal: „menjünk! Eriga­mus nos contra statum publicum Regis et Regni,“ —­­keljünk fel a ki­rály és ország intézménye ellen); — hanem ezzel végződött: „folyamodjunk alázatos fel­írással ő felségéhez, kérjünk orvoslás végett országgyűlést vagy jegyezzük fel sérelmün­ket országgyűlésire,“ a mit erectionali contra statum publicum Regis et Regni csak épen oly joggal nevezhetni, mint a­milyennel Aesop meséjében a farkas víz­­zavarónak nevezte a bárányt, ha mondom, ott az élő szó nem támasztott lázadást: a né­ma papirosra mázolt holt betűk által má­sutt kevésbé támaszthatott s nem támasz­tott, — 3-ot. Végre nem azért, mintha a má­sok szavai az alperest akármely esetben is terhelhetnék, hanem csak azért, hogy a fel­peresnek azon gúnyos vádját, mintha az al­peres mindent másokra akarna hárítani, vál­láról lerázza, és azért, mivel a kir. fiscus specialis kifejezésekre is kiszállong vádjában, az alperes pedig válasz nélkül hagyni sem­mit sem akar, nem is hagyhat, kénytelen lesz az alperes azon specialitásokra is ész­revételeit megtenni. V­agy de mindezekre mélhatlanul szükséges, hogy az alperes tud­ja, mely beszédek, mely kifejezések azok, mik miatt a beszélők vád és in specie no­tae vád alá vétettek, s ők magokat miként védelmezik, mert az csakugyan a logicának minden kiadása szerint tisztán áll, hogy a mely szó miatt az, a ki szólotta, vád s in specie notae vád alá nem vétetett, a miatt

Next