Történeti Lapok, 1876 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1876-09-17 / 38. szám
in-DIK ÉVFOLYAM. KOLOZSVÁRT, 1876. SEPTEMBER 17. 18-DIK. SZÁM, FELELŐS SZERKESZTŐ K. PAPP MIKLÓS. Megjelenik minden vasárnap. — Előfizetési ár: Félévre 6 f. Egész évre 12. f. — Szerkesztőségi iroda: Lyceumi nyomda. — Kiadó hivatal: Gr. Teleki Domokos ház nagypiacz. KOSSUTH LAJOS ÖNVÉDELME FOGSÁGÁBÓL. Közli: K. Papp Miklós. (Folytatás.A zt mondja ugyan a kir. fiscus, hogy az említett vádperekhez az alperesnek semmi köze, a megyékkel pedig viszonya nincs, mert ügye „magános ügy;“ azonban hogy ezen állításai még sophismáknak is alaptalanok, igen szembetűnő, mert a. mi a pereket illeti, a kir. fiscus oly fönhangon kárhoztatott s még írott közléseikben is hüségtöréssel vádolt gyűlési beszédek iránt, — ha majd per velejére kerülünk — ezeket szükség alperesnek bebizonyítani: 1- ször. Hogy a mi a törvény (1723. 5. sz.) szerint palam publice történik, ha benne vétkesen történt volna is valami, tudni s másokkal tudatni nem vétek, ugyanazért, mert palam publice történt. Például Nógrád, egy szolgabiró több megyei tagokat bolygató lázadóknak nevezett gyűlésen, az alperes ezt tudósításaiban megírta, és ki állíthatná, hogy írásával azon szolgabiró becstelenítő kikeléseiben osztozott? ez így tovább, ami egy törvénysértésről, egy vétekről igaz, másról is igaz. 2-or. Szüksége lesz az alperesnek bebizonyítani, hogy ha azon beszédek, melyek miatt — bár nem ő szónokié vagy készité — hűségtöréssel vádoltatik azon gyülekezetben, a hol mondattak, mindazon erő mellett is, melylyel a szónoklat bája a hallgató indulataira hat, lázadást nem okoztak, mert egy gyűlés sem végződött azzal: „menjünk! Erigamus nos contra statum publicum Regis et Regni,“ —keljünk fel a király és ország intézménye ellen); — hanem ezzel végződött: „folyamodjunk alázatos felírással ő felségéhez, kérjünk orvoslás végett országgyűlést vagy jegyezzük fel sérelmünket országgyűlésire,“ a mit erectionali contra statum publicum Regis et Regni csak épen oly joggal nevezhetni, mint amilyennel Aesop meséjében a farkas vízzavarónak nevezte a bárányt, ha mondom, ott az élő szó nem támasztott lázadást: a néma papirosra mázolt holt betűk által másutt kevésbé támaszthatott s nem támasztott, — 3-ot. Végre nem azért, mintha a mások szavai az alperest akármely esetben is terhelhetnék, hanem csak azért, hogy a felperesnek azon gúnyos vádját, mintha az alperes mindent másokra akarna hárítani, válláról lerázza, és azért, mivel a kir. fiscus specialis kifejezésekre is kiszállong vádjában, az alperes pedig válasz nélkül hagyni semmit sem akar, nem is hagyhat, kénytelen lesz az alperes azon specialitásokra is észrevételeit megtenni. Vagy de mindezekre mélhatlanul szükséges, hogy az alperes tudja, mely beszédek, mely kifejezések azok, mik miatt a beszélők vád és in specie notae vád alá vétettek, s ők magokat miként védelmezik, mert az csakugyan a logicának minden kiadása szerint tisztán áll, hogy a mely szó miatt az, a ki szólotta, vád s in specie notae vád alá nem vétetett, a miatt