Smets Mór: Szerbia külügyi viszonyai az újabb időben 1. 1848-1860 - Történeti, nép- és földrajzi könyvtár 39. (Nagybecskerek, 1892)
A fordító előszava
eé ben a hazafias és tudományos czél, melynek e nagyérdemű vállalat szegődött a szolgálatába, parancsoló, mulaszthatatlan, hogy úgy mondjuk, politikai szükséggé tette Risztics „Szerbia külügyi viszonyai az újabb időben“ czímű munkájának magyar nyelven való megjelenését. Habozás nélkül vállalkoztam lefordítására. Ez a dolog hisztérikuma. Nehezebb volt a feladat megoldása. Mindenekelőtt azonban hadd álljon itt néhány vázlatos adat Szerbia e nagy államférfidnak gazdag életéből. Risztics János született, 1831-ben Kragujeváczon. Felsőbb tanulmányait Heidelbergben, Berlinben és Párizsban végezte. Irodalmi első fellépése 1851-re esik. 1854-ben lépett szerb államszolgálatba ; nemsokára osztályfőnök (nacselnik) lett a külügyminisztériumban. 1860 ban diplomácziai ügyvivővé nevezték ki Konstantinápolyba; mint ilyen 1862-ben ő vezette a portával folyó tárgyalásokat az iránt, hogy a törökök Szerbiából kivonuljanak. Eljárása sikeres volt, amennyiben 1862- ben a törökök, néhány vár kivételével, elhagyták az országot. Az ő műve volt, hogy 1867-ben ezen pontokat is elhagyták a törökök. 1867. végén miniszterelnökké s külügyminiszterré lett, de csak néhány hétre, azután külön küldetésbe indult Sz.-Pétervárra. Azonban útközben érte őt a hir Mihály fejedelem meggyilkoltatásáról, mire Párizsba küldték, hogy az ifjú Milán fejedelmet haza kisérje. 1868. júliusban a szkupstina beválasztotta a régensségbe Milán nagykorúságáig (1872. aug.), ekkor Risztics külügyminiszterré lett, 1873-ban pedig miniszterelnökké. E tisztétől azonban még ugyanazon év novemberében visszalépett, de 1875 ben (szept.) harmadszor is kinevezték miniszterelnökké, bár ismét csak néhány hónapra. 1876. április havában újra meghívták a kormány élére. A berlini kongresszuson (1879) ő képviselte Szerbiát, neki köszönhető Szerbia függetlenítése és területi nagyobbodása. 1880. okt.-ben megvált a miniszterelnökségtől, magánéletbe vonult és irodalmi munkásságának élt, 1887- ben ötödször lett miniszterelnök és külügyminiszter, de még ugyanazon év dece. havában megvált ezen állásától.