Történeti Tanulmányok 8. (2000)
Szabó Gyula: A debreceni szabadkőművesség a dualizmus korában
TÖRTÉNETI TANULMÁNYOK Vil. Debrecen, 2000. A Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének kiadványa Szabó Gyula A debreceni szabadkőművesség a dualizmus korában Az elmúlt években több tanulmány is megjelent az ország különböző területein működő szabadkőműves páholyok történetéről, illetve a szervezet egészének múltjáról. Az érdeklődés megnövekedésének oka lehet egyfelől az a titokzatosság, ami a szabadkőművességet mind a mai napig körülveszi, illetve az a tény, hogy a páholyok 1950 után legálisan nem működhettek tovább, tevékenységüket csak 1989- ben kezdhették újra. Ezeken az okokon túl azonban az is szerepet játszhat, hogy a szabadkőművesség történetének megismerése fontos adalékokkal szolgálhat a történettudomány más területei, így például a társadalomtörténet, a kultúrtörténet és a helytörténet számára is. A páholyok ugyan viszonylag kevés embert fogtak össze, a dualizmus korában sem volt több mint 7-8000 tagja Magyarországon, ám ezek az emberek sokszor országos hírű művészek, befolyásos politikusok, jómódú üzletemberek voltak. Ugyanez helyi szinten is elmondható. Magyarországon az egyesületek történetének megírását nagyban hátráltatja a fellelhető források hiánya. A szabadkőművesség bizonyos tekintetben kivétel ez alól, az országos központ, a nagypáholy részletes tájékoztatást, naprakész adatokat követelt meg az egyes páholyoktól. Ennek köszönhetően az Országos Levéltárban jelentős mennyiségű kutatható dokumentum található. Debrecen esetében a helyi páholyok iratainak egy része is fennmaradt, amelyek jelenleg a Déri Múzeum gyűjteményében találhatóak. Az iratok részben a páholyba felvételüket kérők személyi anyagait, a páholyok éves jelentéseit illetve a tevékenységről szóló éves jelentéseket tartalmazza, igaz, meglehetősen töredékesen. Kihagyhatatlan a téma kutatása során a Kelet című folyóirat, amely évtizedeken keresztül a magyar szabadkőművesség hivatalos lapja volt, és rendszeresen tudósított nemcsak a szövetség egészét érintő eseményekről, hanem helyet biztosított az egyes páholyok híveinek, véleményeinek is. Munkám során felhasználtam a vidéki páholyokról eddig megjelent írásokat is. Külön említést kell tennem Irinyi Károly munkájáról, aki Debrecen 1867 utáni 167