Történeti Tanulmányok 8. (2000)
Szabó Gyula: A debreceni szabadkőművesség a dualizmus korában
volt a páholyban.Az 1895. évi jelentésben említik azt a pénzalapot, amely egy saját páholyház megépítését volt hivatott biztosítani. A siker elmaradt, egy későbbi levél utal ugyan arra, hogy a Haladás egy pontosan meg nem nevezett időpontban, valamikor 1912-ben vagy 1913-ban elérte a város vezetésénél, hogy telket és építőanyagot bocsásson a páholy rendelkezésére, az építkezés mégis elmaradt, mivel feltehetőleg Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter megakadályozta az adományozást. 1902-ben költöztek a Simonffy utca 1/c épület egyik első emeleti lakásába. A Körösi Csoma Sándor páholy egyik első feladata is a megfelelő helyiség biztosítása volt. Kezdetben a Piac utca 9. szám alatt, a Korona Takarék épületben találtak otthonra, innen még 1914 októberében átköltöztek a Bár utca 10. szám alá, ahol a tagok minden szombat este 6 órakor gyűltek össze. Ők is csupán átmeneti megoldásnak tekintették a bérelt helyiséget. Az Országos Levéltárban található Takách Béla budapesti építész tervrajza, amely a Körösi páholy felépítendő páholyházát ábrázolta.10 A háromszintes épületben a közvetlenül a páholy számára készült termeken kívül a tervek szerint az alagsorban hangversenyterem is helyet kapott volna, a földszintre a Szabad Iskola számára tantermeket, az emeletre pedig szabadkőművesek számára kiadható lakásokat terveztek. A tervhez kapcsolódik a már említett levél, mely a város néhány évvel korábbi ajánlatát tartalmazta. Ezt az ajánlatot, szerették volna most valóra váltani, ám mivel nem jártak sikerrel, egy saját telek megvásárlása mellett döntöttek. Az egész építkezés költsége meghaladta volna a 200 000 koronát, de ez sem rettentette el a páholy vezetőségét. Érezhető magabiztossággal készültek a terv megvalósítására, amiben számítottak a Nagypáholy ilyen célból létrehozott „vidéki páholyházalap”-jának 20 000 koronás támogatására is. A tervrajzon a keltezés április 1-i, a néhány hónappal később kitört I. világháború azonban keresztülhúzta a páholy számításait. A szabadkőművességet alapvetően filozofikus és filantropikus intézményként határozhatjuk meg, az azonban páholyonként változott, hogy a hangsúly melyik feladatra került. Egy, a debreceni Haladás páholyban 1908-ban elhangzott üdvözlő beszédben Szele György a Nagypáholy képviseletében a következőkben foglalta össze a teendőket: „A művelődés, a közerkölcsiség, a felebaráti szeretet és jótékonyság jelzi tehát azt az irányt, amelyet mi szabadkőművesi munkálkodásunkban követünk.”" A páholyon belüli munkának ebben a szellemben kellett folynia, ám az egyes összejövetelek hangulat, a páholyon belül ütköző vélemények bemutatása talán a legnehezebb feladat a megfelelő források hiányában. A titkárok feltehetőleg nem is tartották szükségesnek, hogy akár a Nagypáholyt, akár az utókort tájékoztassák a hetenként megtartott gyűlések lefolyásáról. A fellelhető iratokból csak annyi derül ki, hogy 1908-ban például összesen 32 összejövetelt tartottak, míg 1909-ben 30 munkára került sor.12 Ez az időszak már a debreceni páholyok, és általában a magyar szabadkőművesség aktivizálódásával esik egybe, ami nyilvánvalóan összefügg a