Történeti Tanulmányok 16. (2008)

Erős Vilmos: Történetfilozófiai irányzatok a XX. században

Történetfilozófiai irányzatok a XX. században azt azonban föltétlenül hangsúlyozza, hogy a történelem nem a természettudo­mányok módjára konstituálódik, nem rekonstruál, hanem konstruál és fiktív s így alapvetően esztétikai-nevelő és morális funkciója van (mint ahogy ezt szá­mos történeti elmélkedés már az ókortól kezdve sugallta.) Érdemes még ezután rámutatni arra, hogy például White nem tekinti magát a posztmodern képviselőjének vagy szellemi apostolának, nézeteinek ugyanakkor (tudva, tudatlanul) óriási hatása volt a történészi szakma mikéntjére nézve. A történetírásban ugyanis a hetvenes években lezajlott igen lényegbevágó módosu­lás vagy fordulat (vö. „linguistic­­um”)48 legfontosabb hozadéka ugyanis az, hogy az egészen a hetvenes évekig uralkodó társadalomtörténeti, szcientista és a modernizációt a középpontba helyező paradigma helyett vagy mellett utat tört a felfogás, amely kétségbe vonta a történelem tudományos jellegét, valamint azt, hogy a progresszió, a társadalmi haladás (a civilizálódás, a polgárosodás) az egyetlen és átfogó vagy általános érvényű narratív kerete a történelemnek. Ezzel szemben sokkal inkább ennek narratív, leíró és elbeszélő (majdhogynem idiografikus) jellegét hangsúlyozzák, kiemelik a pluralitás gondolatát, azaz a történelemnek nem kívánnak átfogó értelmezést (főként nem magyarázatát) adni s mindent sokkal inkább nyelvileg közvetített kontextusban, kulturális­társadalmi közegében és környezetében kívánják értelmezni. A nagy, átfogó struktúrák és modellek helyett egyre inkább előtérbe kerül a kis, jelentéktelen dolgok története, a társadalmon kívül rekedtek, illetve a társadalom peremén, a margón élők (prostituáltak, homoszexuálisok, leszbikusok, de etnikai kisebbsé­gek, vagy Európán kívüliek is) története, ami aláhúzza, hogy korábban nem tör­tént meg ezeknek a rétegeknek a társadalomba történő integrálása, azaz emanci­pációja és felszabadítása. Szinte általános jellemvonás a történelem alulról törté­nő megközelítése, így a mindennapok története, a szerelem, a szexualitás, a gye­rekek, az ünnepek, a halál és a halálhoz való viszony, a betegség, a szabadidő és a sport, a játék, öltözködés, olvasás, időérzékelés ...stb. története, s mindehhez csatlakozik a gender, hiszen jogosan tűnhetett úgy, hogy a korábbi történelem pusztán a férfiak története (his­ story), amelyből hiányzik a nők históriája (her­­story), tehát számukra a modernitás sem hozta meg az áhított felszabadulást, sőt inkább csak az elnyomás, a kizsákmányolás és a peremhelyzet új formáját és hatékonyabb technikáit. Fontos következménye volt még a posztmodern fordu­latnak például az Európán kívüli népek, kultúrák történetének a felfedezése, világossá válva, hogy esetükben lehetetlen a modernizációs narratíva alapján történő történetmondás. Általános következménye még e fordulatnak a történet­ 48 fő. Kisantal Tamás - SzeberÉNYI Gábor: A történetírás „nyelvi fordulata”. In. Bevezetés a társadalomtörténetbe. 413-442 26

Next