Történeti Tanulmányok 16. (2008)
Erős Vilmos: Történetfilozófiai irányzatok a XX. században
Az orosz állam modernizációja (1801-1825) a legújabb historiográfiában nem engedhette meg magának, hogy ne válaszoljon ezekre az új politikai jelenségekre. A francia forradalom átalakította a nemzetközi kapcsolatok rendszerét is. Az Orosz Birodalom nagyhatalommá vált a 19. század elejére, és ambíciói a nemzetközi küzdőtéren megnőttek. A kormányzati politika már emiatt is működőképesebb államot kívánt megteremteni. A 18. századtól kezdődően az orosz állam átalakítása a kormányprogram része lett. Az orosz modernizáció a 19. század elején, I. Sándor trónra lépésével (1801) új lendületet kapott. A cár uralkodása idején, 1801 és 1825 között mindvégig arra törekedett, hogy modern adminisztrációt hozzon létre, az abszolút hatalmat törvényekkel korlátozza, a nyugati liberális normát és elveket az orosz gyakorlatban meghonosítsa. A 19. század reformokban gazdag első két évtizedének története hamar a kutatói és tudományos érdeklődés középpontjába került. M. I. Bogdanovics 1866-ban az Európai Hírmondóban (Vesztnyik Jevropiben) közreadott tanulmányában az orosz történetírásban elsőként összegezte I. Sándor uralkodása idején lezajlott átalakítások, változtatások problémáit és eredményeit. Azóta - a 19. és 20. század folyamán - számos monográfia, tanulmány, forráskiadvány látott napvilágot. Megállapíthatjuk, hogy az 1801 és 1825 közötti aránylag rövid időszak története gazdag orosz és nemzetközi szakirodalommal büszkélkedhet. A 19. század második felében a téma iránt érdeklődő orosz történészek - A. N. Pipin,8 N. K. Silgyev,9 Nyikolaj Mihajlovics nagyherceg 10 - még főként I. Sándor személyiségével, illetve uralkodása kezdetén bevezetett átalakításainak társadalmi fogadtatásával foglalkoztak. Jelentéktelen mértékben érintették az orosz állam intézményrendszerében végbement változásokat, az államigazgatást 3 SESZTOPALOV, A. P.: i. m. 125. 4 Hartley, Janet: Alexander I. London, 1994. 58. 5 KamenSZKIJ, A. B.: Di Petra I. de Pavla I. Moszkva, 2001. 479. 6 BODNÁR Erzsébet: I. Sándor: reformer és diplomata. In: Orosz arcképcsarnok, Kelet- Európa és Balkán tanulmányok 3., Pécs, 2004. 83.; Kazakov, I. I.: Poszleszlovije. In: VALLOTON, H.: Alekszandr I. Moszkva, 1991. 375-376. 7 BOGDANOVICS, M. I.: Pervaja epoha preobrazovanyij imperatora Alekszandra I. (1801-1805). Vesztnyik Jevropi 186 1. 155-210. 8 PIPIN, A. N.: Obscsesztvennoje dvizsenije pri Alekszandre I. Szpb., 1871. 9 SILGYER N. K.: Imperator Alekszandr Pervij: Jevo zsizny i carsztvovanyije. Szpb., 1897-1898. t. 1-4. 10 NYIKOLAJ MIHAJLOVICS, velikij knyaz: Imperator Alekszandr I. Szpb., 1912. 32