Történeti Tanulmányok 18. (2010)
HATALMI MECHANIZMUSOK A KÁDÁR-KORSZAKBAN - Mucsi László: Az Eichmann-per a magyar sajtóban
Az Eichmann-per a magyar sajtóban lehetőséget kínált Magyarország számára, hogy ezekkel a vádakkal éljen. Az NSZK-ban ugyanis a háború után meglehetősen vitathatóan alakult a volt NSDAP-tagok sorsa.89 A hatóságok különbséget tettek a közismert, prominens háborús bűnösök és a pusztán parancsot teljesítők nagy létszámú tömege, az úgynevezett „íróasztali elkövetők” között. Az előbbieket látványos perekben ítélték el és büntették meg, az utóbbiakat azonban mentesítették a bűnrészesség vádja alól. 1951-ben olyan törvény született, amely folyamatos alkalmazást vagy teljes nyugdíjat biztosított a volt náci közszolgálati alkalmazottaknak. A német társadalom tehát meglehetősen toleráns volt ezekkel az emberekkel és azt is eltűrte, hogy néhányan magas közhivatali funkciókat töltsenek be. Az alsóbb szinteken azonban még nagyobb arányban voltak jelen az egykori pártállam kiszolgálói.90 Ezek a tények olyan magas labdául szolgáltak a kommunista tömb országai számára, amit nem lehetett nem leütni. Ezért teljesen logikus, hogy a magyar politikai vezetés azzal a váddal illette a Szövetségi Köztársaságot, hogy ott az egykori nácik büntetés és szankció nélkül élhetnek és tevékenykedhetnek. Az NSZK és a Nyugat elítélését célzó írások alapvetően két csoportba sorolhatók. Az első csoportot azok a cikkek alkotják, amelyek csak közvetetten kapcsolódnak a perhez, s inkább arról szólnak, hogy a Szövetségi Köztársaságban és más nyugati országokban hányan élnek szabadon Eichmann egykori bűntársai közül. A kompromittáló célú írások másik csoportját azok a publikációk alkotják, amelyek a per folyamatát és annak végkimenetelét attól teszik függővé, milyen viszony van az NSZK és Izrael között, és ezt a viszonyt hogyan befolyásolja az a tény, hogy Eichmann „munkatársai” közül többen Nyugat-Németországban élnek. Az első csoportba sorolható cikkek között található az az írás, amely 1960. május 27-én a Népszabadságban hírül adta, hogy Frankfurtban letartóztatták Herman Krumeyt, Eichmann egyik legközelebbi „munkatársát.”91 Németországra nézve azért kompromittáló ez a cikk, mert szerzője kiemeli, bár Krumey bűnössége nyilvánvaló volt, ennek ellenére kétszer is felmentették az ellene indított eljárás alól. Egy későbbi írás közli, hogy 1950-ig maga Eichmann is az NSZK-ban élt, ami szintén nem fest jó képet az országról.92 A Magyar Nemzet egy ízben arról írt, hogy Eichmann közvetlen munkatársai közül többen vezető funkciót töltenek be az NSZK-ban. Ilyen például Kurt Becher, aki egykor 89 A háború utáni „nácitlanítás” menetét és hiányosságait részletesen tárgyalja Mary Fulbrook: Német nemzeti identitás a Holocaust után. Helikon Kiadó, Budapest, 2001. 91-92. 90 Uo.: 96. 91 A világközvélemény nyomására letartóztatták Krumeyt, a tömeggyilkos Eichmann cinkostársát. Népszabadság. XVIII. évf. 125. sz. 1960. május 27. 4. 92 Gehlen tábornok parancsot kapott: Eichmannt el kell hallgattatni. Népszabadság. XVIII. évf. 128. sz. 1960. május 31.4.