Törvényhozók Lapja, 1932 (1. évfolyam, 1. szám)

ELŐSZÓ Amikor megnyitjuk ezeket a hasábokat, akkor úgy véljük, hogy hézag­pótlást végzünk. Szóba önteni, avagy megközelítően definiálni ezt a vélt héza­got körülbelül eképpen tudnák: a való, gyakorlati élet diktálta és az objektív tudomány eszközeivel megszűrt szükségességek útját egyengetni a törvény­­hozáson át a megvalósulás felé. Mindezt pedig a hétköznapi értelemben vett politikától mentesen, a politikának a szó közönséges értelme nélkül, vagyis pártokon felül. De a politikának azzal a mély és szentcélúságával, ahogyan azt még Kossuth Lajos jelölte meg : a politika az exigenciák tudománya. E hasáboknak sohsem­ lesz és nem is lehet pártok szűk keretébe tar­tozó meggyőződésük, osztályt, pártot nem szolgálhat. Itt csak Magyarország lesz, itt csak magyarok lehetnek s ezek boldogulásáért hivjuk fegyverbe a betűk százezreit ebbe az új alakulatba. Itt mindenkinek nyitva áll majd az út, hogy gondolatát kifejthesse, ha az jóhiszemű, tiszta szándékú és ha az nehéz munkánkban, szeretett Hazánk boldogulásának előmozdításában támo­gatni akar. Tulajdonkép a szerkesztő szerepe itt nagyon háttérbe szorul, az ellenőr, a kormányos szerepét látja el csupán, akinek kötelessége úgy vezetni a hajót, hogy az önérdek zátonyára ne fusson. Mert felel a rakományért. Itt a behajózandó rakomány pedig : a köz érdeke, az ország szebb, boldogabb jövője. Ez volna a programm. És az irány ? Azt már a programm determinálta. És az eszközök ? A tudományok. A jog-, a gazdaság-, a társadalom- és a történelemtudomány. És a módszer ? Ebben csak szerény óhajunk volna. Szeretnők mindig az optimizmus plain air színeit palettánkra felrakni, azt élethűen a magyar rónák kalásztér lelő, napsugaras aranyfényében tartani. Sőt szeretnők, ha a szigorú, száraz, kritizáló, sokszor ridegen boncoló tudomány szavaiban is ott zengjen mindig a jobb jövő biztató himnusza. CSAK ISTVÁN­ ­%

Next