Törvényhozók Lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1936-01-20 / 1-2. szám

Képviselők a fogtechnikus kérdésről: Éber Antal: ... Müller Antal­t, barátom a keresztény párt oldaláról szóbahozott, t. i. a fogtechnikusok kérdésében, ma­­jdamn­ak is az a véleményem, hogy a kérdésnek olyatén szabá­lyozása, ami a törvényjavaslatban foglaltatik, igazságtalan és annyira iparellenes, hogy a felszólalás ez ellen a rendelkezés ellen kötelességemmé teszi a jogérzet és a méltányosság és különösen a rettenetes súlyos helyzetben lévő kézműiparunk ■iránt való tekintet. Ha a mélyen tisztelt Kormány javaslata változtatást akarna ezen a téren tenni, a fogtechnikusok hát­térbe szorítása és a fogorvosok előtérbe nyomulása irányában, ■ezt még megérteném akkor, ha eddig olyan tapasztalatok let­tek volna, hogy a fogtechnikusok működése Isten tudja mi­csoda károkat okozott az emberiségnek, amely az ő gondjaira bízta fogaik ápolását. Ha egy fennforgó nehéz és veszélyes helyzet szanálásáról volna szó, akkor megérteném azt a drákói szigort, amellyel ez a törvényjavaslat egy egész kereseti ágat rövid úton, statarialiter ki akar végezni. De utána néztem a kér­­■désbek, és arról győződtem meg, hogy 1918 óta kb. 670 eset­ben indult bűnvádi eljárás fogorvosok kezdeményezésére fog­­technikusok ellen és ez a 670 eset négy kivételével az illető vád­lott teljes felmentésével, négy esetben egyszerű pénzbüntetéssel végződött... A múltkor végighallgattam itt Tóth Pál­t. kép­viselőtársunknak — egy orvosnak — előadását, amelyben igen szellemes módon mutatta be az orvosi konkurrentiának még a kar kebelén belül dúló hatásait. Elborzadva hallottam én is, mint minden más ember, aki nem orvos, és aki passzíve rá van utalva az orvosi karra, hogy ez az orvosi konkurrentia olyan, amelyről egy orvos-képviselőtársunk azt mondja: ,,difficile est satiram non scribere”, amelyről azt mondja, hogy az az egymás kölcsönös elpusztítására irányuló törekvés, s amelyről azt mondja, hogy hitványnak nevezhető eljárás, amit egyik kortárs a másikkal szemben a praxisban kifejt, úgy, hogy az orvosok erről nem szívesen nyilatkoznak még akkor sem, ha maguk kö­zött vannak. Ha ez a helyzet az orvosok között, akkor termé­szetes, és statisztikai számokkal látom indokolva, hogy ugyanez az alapja a fogtechnikusi iparosok elleni támadásoknak is és ezt alátámasztja az, hogy valóban, amióta fogtechnikusipar működött, semmiféle néven nevezendő, olyan súlyosabb dolog nem történt, amit a fogtechnikusok az emberek, a páciensek­­egészsége ellen elkövettek volna. Nem is akarom azt említeni, hogy ugyanezen idő alatt igenis történt néhány haláleset, olyan betegeknél akik fogorvos kezelése alatt állottak. Ezt szintén n­em akarom a fogorvosok működésével összeköttetésbe hozni, de véletlenül mondom — mással, mint pénzbüntetéssel sújtott eset az egész idő alatt a fogtechnikusi kar működése körében elő nem fordult. Nincs tehát semmiféle olyan gyakorlati tapasz­talat, amely megindokolná azt, hogy most egy kézműipari ága­zatot egyszerűen agyonüssünk, csak azért, mert ennek az ipar­ágnak a működése ellentétben van, vagy hiszik, hogy ellentét­ben van a fogorvosi kar működésével. Kéthly Anna: ... Sajnos azonban, akik ebben a kérdésben az ellenkező merev álláspontot foglalják el, semmivel sem tud­ják bizonyítani azt, hogy az olcsóság és az eredmény ebben a kérdésben egymást kizárnák, akik ellenben a mai álláspontun­kon vannak, akik a fogtechnikai gyakorlat megengedéséért küz­denek, azok igenis bizonyítják azt, hogy ez a két szempont nem áll egymással szemben, nem zárják ki egymást, sőt ez a két szempont egymás mellett és egymást kiegészítve is nagyon jól megáll. Épen ezért érthetetlennek tartjuk azt a hajszát, amely ez ellen az olcsóbb eljárás ellen, ez ellen a foglalkozási ág ellen, a fogtechnikusok ellen megindult, akik a szegényebb néposz­­tály szükségleteit jól kiszolgálják, hiba nélkül kielégítik. Meg kell vizsgálnunk és szét kell boncolnunk az érveket azok után is, amiket előttem elmondottak, amik ebben a kérdésben el­hangzottak és amely érvekkel az ellenkező oldalon ülő érdekelt­ség — nem a kormánypártot gondolom, hanem a fogtechniku­sokkal szembenálló érdekeltséget — a fogtechnikusok kizárását követeli. Ha ezeket az érveket egymás után szétboncoljuk és az igazság megvilágításába helyezzük, megalapíthatjuk azt, hogy egymás után felbomlanak és megsemmisülnek s egyetlen érv sem marad meg, csak az, amely ridegen és tagadhatatlanul azt bizonyítja, hogy ebben a kérdésben egy gazdasági szem­pont, egy gazdasági indok a mozgató erő és a fogorvosi érde­keltség gazdasági érdeke. Az az akademiker-gőg, amely a diploma nélkül dolgozót lenézi, az akademiker-gőg, amely a most megfogyatkozott kenyér idején munkájától álürügyekkel akarja megfosztani ezt a foglalkozási ágat. Dulin Jenő: ...Tudvalévő, hogy az írott jo­got a szokás­jog korrigálhatja, nullifikálhatja. Ez történt a fogtechnikusok kérdésében is. .Megvan ez az 1911-es rendelet, 1911 óta azonban több mint húsz esztendő telt el, ezalatt a húsz év alatt az élet sok mindent produkált, ezalatt a húsz év alatt volt többek közt a világháború és ez alatt a húsz év alatt a fogtechnikusok százai a leggyönyörűbb, legszebb fogmunkákat végezték el. A katonaságnál igénybe vették őket, úgyhogy végeredményben a fogtechnikusok az úgynevezett fogbehelyezéssel tűzötten fog­lalkozhat. Mégpedig nemcsak foglalkoztak, hanem a legnagyobb megelégedés és elismerés mellett foglalkoztak. TÖRVÉNYHOZÓK LAPJA V. évfolyam, 2. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 1936. január 20. V., LIPÓT-KÖRÚT 10. Szerkesztésért és kiadásért felel: Csák István Laptulajdonos: „Törvényhozók Lapja” lap-Telefon: 245-02. és könyvkiadó társaság Bethlen-nyomda rt., Budapest VTII, Nap­ u. 13. Felelős vezető: Zzombár László.

Next