Törvényhozók Lapja, 1936 (5. évfolyam, 1-24. szám)
1936-01-20 / 1-2. szám
Képviselők a fogtechnikus kérdésről: Éber Antal: ... Müller Antalt, barátom a keresztény párt oldaláról szóbahozott, t. i. a fogtechnikusok kérdésében, majdamnak is az a véleményem, hogy a kérdésnek olyatén szabályozása, ami a törvényjavaslatban foglaltatik, igazságtalan és annyira iparellenes, hogy a felszólalás ez ellen a rendelkezés ellen kötelességemmé teszi a jogérzet és a méltányosság és különösen a rettenetes súlyos helyzetben lévő kézműiparunk ■iránt való tekintet. Ha a mélyen tisztelt Kormány javaslata változtatást akarna ezen a téren tenni, a fogtechnikusok háttérbe szorítása és a fogorvosok előtérbe nyomulása irányában, ■ezt még megérteném akkor, ha eddig olyan tapasztalatok lettek volna, hogy a fogtechnikusok működése Isten tudja micsoda károkat okozott az emberiségnek, amely az ő gondjaira bízta fogaik ápolását. Ha egy fennforgó nehéz és veszélyes helyzet szanálásáról volna szó, akkor megérteném azt a drákói szigort, amellyel ez a törvényjavaslat egy egész kereseti ágat rövid úton, statarialiter ki akar végezni. De utána néztem a kér■désbek, és arról győződtem meg, hogy 1918 óta kb. 670 esetben indult bűnvádi eljárás fogorvosok kezdeményezésére fogtechnikusok ellen és ez a 670 eset négy kivételével az illető vádlott teljes felmentésével, négy esetben egyszerű pénzbüntetéssel végződött... A múltkor végighallgattam itt Tóth Pált. képviselőtársunknak — egy orvosnak — előadását, amelyben igen szellemes módon mutatta be az orvosi konkurrentiának még a kar kebelén belül dúló hatásait. Elborzadva hallottam én is, mint minden más ember, aki nem orvos, és aki passzíve rá van utalva az orvosi karra, hogy ez az orvosi konkurrentia olyan, amelyről egy orvos-képviselőtársunk azt mondja: ,,difficile est satiram non scribere”, amelyről azt mondja, hogy az az egymás kölcsönös elpusztítására irányuló törekvés, s amelyről azt mondja, hogy hitványnak nevezhető eljárás, amit egyik kortárs a másikkal szemben a praxisban kifejt, úgy, hogy az orvosok erről nem szívesen nyilatkoznak még akkor sem, ha maguk között vannak. Ha ez a helyzet az orvosok között, akkor természetes, és statisztikai számokkal látom indokolva, hogy ugyanez az alapja a fogtechnikusi iparosok elleni támadásoknak is és ezt alátámasztja az, hogy valóban, amióta fogtechnikusipar működött, semmiféle néven nevezendő, olyan súlyosabb dolog nem történt, amit a fogtechnikusok az emberek, a páciensekegészsége ellen elkövettek volna. Nem is akarom azt említeni, hogy ugyanezen idő alatt igenis történt néhány haláleset, olyan betegeknél akik fogorvos kezelése alatt állottak. Ezt szintén nem akarom a fogorvosok működésével összeköttetésbe hozni, de véletlenül mondom — mással, mint pénzbüntetéssel sújtott eset az egész idő alatt a fogtechnikusi kar működése körében elő nem fordult. Nincs tehát semmiféle olyan gyakorlati tapasztalat, amely megindokolná azt, hogy most egy kézműipari ágazatot egyszerűen agyonüssünk, csak azért, mert ennek az iparágnak a működése ellentétben van, vagy hiszik, hogy ellentétben van a fogorvosi kar működésével. Kéthly Anna: ... Sajnos azonban, akik ebben a kérdésben az ellenkező merev álláspontot foglalják el, semmivel sem tudják bizonyítani azt, hogy az olcsóság és az eredmény ebben a kérdésben egymást kizárnák, akik ellenben a mai álláspontunkon vannak, akik a fogtechnikai gyakorlat megengedéséért küzdenek, azok igenis bizonyítják azt, hogy ez a két szempont nem áll egymással szemben, nem zárják ki egymást, sőt ez a két szempont egymás mellett és egymást kiegészítve is nagyon jól megáll. Épen ezért érthetetlennek tartjuk azt a hajszát, amely ez ellen az olcsóbb eljárás ellen, ez ellen a foglalkozási ág ellen, a fogtechnikusok ellen megindult, akik a szegényebb néposztály szükségleteit jól kiszolgálják, hiba nélkül kielégítik. Meg kell vizsgálnunk és szét kell boncolnunk az érveket azok után is, amiket előttem elmondottak, amik ebben a kérdésben elhangzottak és amely érvekkel az ellenkező oldalon ülő érdekeltség — nem a kormánypártot gondolom, hanem a fogtechnikusokkal szembenálló érdekeltséget — a fogtechnikusok kizárását követeli. Ha ezeket az érveket egymás után szétboncoljuk és az igazság megvilágításába helyezzük, megalapíthatjuk azt, hogy egymás után felbomlanak és megsemmisülnek s egyetlen érv sem marad meg, csak az, amely ridegen és tagadhatatlanul azt bizonyítja, hogy ebben a kérdésben egy gazdasági szempont, egy gazdasági indok a mozgató erő és a fogorvosi érdekeltség gazdasági érdeke. Az az akademiker-gőg, amely a diploma nélkül dolgozót lenézi, az akademiker-gőg, amely a most megfogyatkozott kenyér idején munkájától álürügyekkel akarja megfosztani ezt a foglalkozási ágat. Dulin Jenő: ...Tudvalévő, hogy az írott jogot a szokásjog korrigálhatja, nullifikálhatja. Ez történt a fogtechnikusok kérdésében is. .Megvan ez az 1911-es rendelet, 1911 óta azonban több mint húsz esztendő telt el, ezalatt a húsz év alatt az élet sok mindent produkált, ezalatt a húsz év alatt volt többek közt a világháború és ez alatt a húsz év alatt a fogtechnikusok százai a leggyönyörűbb, legszebb fogmunkákat végezték el. A katonaságnál igénybe vették őket, úgyhogy végeredményben a fogtechnikusok az úgynevezett fogbehelyezéssel tűzötten foglalkozhat. Mégpedig nemcsak foglalkoztak, hanem a legnagyobb megelégedés és elismerés mellett foglalkoztak. TÖRVÉNYHOZÓK LAPJA V. évfolyam, 2. szám SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: 1936. január 20. V., LIPÓT-KÖRÚT 10. Szerkesztésért és kiadásért felel: Csák István Laptulajdonos: „Törvényhozók Lapja” lap-Telefon: 245-02. és könyvkiadó társaság Bethlen-nyomda rt., Budapest VTII, Nap u. 13. Felelős vezető: Zzombár László.