Törvényhozók Lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)

1937-01-01 / 1-2. szám

ttem zsidókérdés, ez a tulajdon kérdése, hiába veszik jelképnek a kereszt valamelyik formáját, akár horogban, akár nyílban, akár kaszában. Izgatnak a belső rend és nyugalom ellen, eszközökben nem válogatósak, példáik pedig ismeretesek előttünk. Lehet, hogy külföldi min­tára megy a szervezkedés, lehet, hogy a pénz is kül­földről van, nem tudjuk, de nem is ez a fontos. A tekin­tély és hatalom rendjének a megőrzése a fontos, a jog­­biztonság megőrzése, a kilengések megtorlása. Tudjuk, hogy a terjesztett külföldi tanok, akár német séma, akár orosz séma szerint is történjék, kapós nálunk, van rá talaj, mint ahogy lenne talaja a magyar tanok terjesztésének is egynémely külországban, ha engednék. De ott nem engedik. Csak nálunk engednek mindent terjeszteni, dugárut becsempészni és lázítani a fennálló törvényes rend ellen, a parlamentarizmus ellen, az al­kotmányosság ellen. Ezt már ismerjük, ezt már láttuk, sajnos, az összeomláskor is ... Kötelező munkaszolgálat Nem tudjuk, hogy miért fáznak úgy ettől, hiszen egyik legjobb megoldása a munkanélküliség levezetésé­nek, enyhítésének. Nem lehet ennél abból a nézőpontból kiindulni, hogy sérti az egyéni szabadságot, ez bom­­baszt ahhoz képest, hogy az egyéni szabadság a mun­kanélküli csavargásokban könnyen eljut a kommunista tanokig, mert ez a valóság és egyenes következménye annak, ha sokan és sokat vannak munka nélkül. Mert el­tekintve attól, hogy elszoknak a munkától, meghasonla­­nak elkeseredettségükben mindennel, ami szent egy nemzet életében, azonfelül növelik azt a tömeget, amely a katilináris exisztenciákat termeli ki magából. Véleményünk szerint igenis már rég be kellett vol­na hozni nálunk is ezt, mindent lehet testhez szabni, ezt is lehet úgy szabályozni, hogy ne sértse a közszabad­ságokat. Mert nem értjük meg azok félelmét, akik azt hangoztatják, hogy ezt nálunk nem lehet meghonosítani. Ne ennél féltsék a szabadságot. Hiszen ismerjük Anatol Francénak azt a szatirikus megjegyzését, hogy a tör­vény előtt egyformák vagyunk, sem a gazdag, sem a szegény embernek nem szabad a híd alatt aludni, a tör­vény mindkettőt egyformán sújtja. Hát ez igaz is, így vagyunk valahogyan ezzel a kötelező munkaszolgálattal is. Természetesen nem vonatkozhatik ez azokra a mun­kanélküliekre, akiknek nagy jövedelmük van osztalékok­ban, vagy földjáradékokban, hanem csak azokra, akik szívesen dolgoznának akármit azért az egy tányér kis meleg ételért, hajlékért, ruháért. Rettenetes, amikor el­­vakultságikban az emberek képesek a legegyszerűbb és legjobb megoldásokat is elvetni, csakis azért, mert a gyűlölt külföldről jön a példa. Nem ér egy fabatkát sem azoknak az egyéni szabadságuk, akiknek joguk van ke­nyér és munkanélkül éhenhalni. A mezőgazdasági igazgatás kívánalmai* írta : Marschall Ferenc dr. államtitkár, országgyűlési képviselő Amikor a felsőoktatás keretében a mezőgazdasági igazgatás sokrétű igényeinek szem előtt tartásával olyan szempontok felkarolását is kérem, amelyekben a gazda­sági élet gyakorlati követelménye­inek felismerése jut ki­fejezésre — akkor semmiképen sem vezet az a cél, hogy a felsőoktatá­si intéz­ményeknek legfőbb hivatását, a tudo­mány mivelését, megzavarjam vagy elhomá­lyosítsam. S pedig annál kevésbbé, mié­rt amíg egyré­szt a tudományos munkát és képzést pótolidatlan tényezőnek tekintem a nemz­etélet minden irányú fejlődésénél, másrészt régen megdőltnek tartom azt a tételt, hogy a tudomány csupán izolált teoretizál­ást, vagy olyan dogmáik kialakítását je­lenti, amelyek „légüres tér”-ben mozognak. A tudomány művelése ugyanis egy árnyalattal sem veszít felsőbbrendű­ségéből, ha az életből nő ki, viszont a prakszisnak egyál­talán nincsen hátrányára, ha tudom­á­ny m­egállapításaira is felfigyel. Tehát, amikor a felsőoktatásban a tudomány műve­lése és a tudományos kutatás eredményeinek közlése mel­lett a mezőgazdasági életünket mozgató problémák és sorskérdések sz­ámára is, bár szerény, de intézményesített területet kérek, ezt abban a felforgá­sban teszem, hogy ezzel egyrészt egyetemeink és főiskolá­ink érdemes mun­­ká­ját még teljesebbé tehetjük, m­á­srészt az életbe kikerülő fiatal diplomásoknak hivatáskörükben való eligazodását és eredményes működését elősegíthetjük. A tudománynak a mezőgazdasági, nemkülönben a falusi életre felfigyelő és azt tárgyaló szektora s így ter­mészetesen a főiskolai oktatásnak vonatkozó része a há­ború előtti időkben is az ál­lamélet természetes megnyil­­vánulás­aival harmonikusan alakította munkaterületeit. A vilá­ghá­borút követő idők az á­llamélet kereteit soha nem gondolt mérvben tágították, s a közigazgatás feladatkörét a megvál­tozott gazdasági adottságok olyan tennivalókkal bővítették, melyeknek elvégzéséhez különleges tanult­­ságra van szükség. Az agrár­tudományok munkatere a termelés tökéle­tesítésével, a tőbeterm­elés előmozdításával, általában­ a termelés előbbrevitelével kapcsolatos problém­ákhoz ál­landóan fokozódó új kutatá­si területeket nyert. Az új gazdasági életviszonyok szükségessé tették, hogy a tudo­mány a termelésen kívül, a termelővel — az emberrel — is intenzíven foglalkozzék. Ma egészen más előfeltételei vannak ugyanis az eredményes termelői tevékenységnek is, mint régen. A termelést magát is át kellett alakítani és rugalmasabbá kellett tenni az új le­hetőségek szerint. Az értékesítés más elemekből tevődik össze, más előfeltéte­lekkel bír, a piac szeszélyesebbé és bizonytalanabbá vált, sokféle vámpolitikai tényezőkkel kell­­számolni, a nem­zetközi politika is erősebb hatással van az értékesítés lehetségeire. Mindegy pedig a termelés, de különösen an­nak eredményessége az értékesítés biztonságától és az árak reális voltáltól függ, s ehhez képest termelésünk *) Részlet a Felsőoktatásügyii Kongresszuson tartott elő­adásából.

Next