Törvényhozók Lapja, 1937 (6. évfolyam, 1-24. szám)
1937-01-01 / 1-2. szám
ttem zsidókérdés, ez a tulajdon kérdése, hiába veszik jelképnek a kereszt valamelyik formáját, akár horogban, akár nyílban, akár kaszában. Izgatnak a belső rend és nyugalom ellen, eszközökben nem válogatósak, példáik pedig ismeretesek előttünk. Lehet, hogy külföldi mintára megy a szervezkedés, lehet, hogy a pénz is külföldről van, nem tudjuk, de nem is ez a fontos. A tekintély és hatalom rendjének a megőrzése a fontos, a jogbiztonság megőrzése, a kilengések megtorlása. Tudjuk, hogy a terjesztett külföldi tanok, akár német séma, akár orosz séma szerint is történjék, kapós nálunk, van rá talaj, mint ahogy lenne talaja a magyar tanok terjesztésének is egynémely külországban, ha engednék. De ott nem engedik. Csak nálunk engednek mindent terjeszteni, dugárut becsempészni és lázítani a fennálló törvényes rend ellen, a parlamentarizmus ellen, az alkotmányosság ellen. Ezt már ismerjük, ezt már láttuk, sajnos, az összeomláskor is ... Kötelező munkaszolgálat Nem tudjuk, hogy miért fáznak úgy ettől, hiszen egyik legjobb megoldása a munkanélküliség levezetésének, enyhítésének. Nem lehet ennél abból a nézőpontból kiindulni, hogy sérti az egyéni szabadságot, ez bombaszt ahhoz képest, hogy az egyéni szabadság a munkanélküli csavargásokban könnyen eljut a kommunista tanokig, mert ez a valóság és egyenes következménye annak, ha sokan és sokat vannak munka nélkül. Mert eltekintve attól, hogy elszoknak a munkától, meghasonlanak elkeseredettségükben mindennel, ami szent egy nemzet életében, azonfelül növelik azt a tömeget, amely a katilináris exisztenciákat termeli ki magából. Véleményünk szerint igenis már rég be kellett volna hozni nálunk is ezt, mindent lehet testhez szabni, ezt is lehet úgy szabályozni, hogy ne sértse a közszabadságokat. Mert nem értjük meg azok félelmét, akik azt hangoztatják, hogy ezt nálunk nem lehet meghonosítani. Ne ennél féltsék a szabadságot. Hiszen ismerjük Anatol Francénak azt a szatirikus megjegyzését, hogy a törvény előtt egyformák vagyunk, sem a gazdag, sem a szegény embernek nem szabad a híd alatt aludni, a törvény mindkettőt egyformán sújtja. Hát ez igaz is, így vagyunk valahogyan ezzel a kötelező munkaszolgálattal is. Természetesen nem vonatkozhatik ez azokra a munkanélküliekre, akiknek nagy jövedelmük van osztalékokban, vagy földjáradékokban, hanem csak azokra, akik szívesen dolgoznának akármit azért az egy tányér kis meleg ételért, hajlékért, ruháért. Rettenetes, amikor elvakultságikban az emberek képesek a legegyszerűbb és legjobb megoldásokat is elvetni, csakis azért, mert a gyűlölt külföldről jön a példa. Nem ér egy fabatkát sem azoknak az egyéni szabadságuk, akiknek joguk van kenyér és munkanélkül éhenhalni. A mezőgazdasági igazgatás kívánalmai* írta : Marschall Ferenc dr. államtitkár, országgyűlési képviselő Amikor a felsőoktatás keretében a mezőgazdasági igazgatás sokrétű igényeinek szem előtt tartásával olyan szempontok felkarolását is kérem, amelyekben a gazdasági élet gyakorlati követelményeinek felismerése jut kifejezésre — akkor semmiképen sem vezet az a cél, hogy a felsőoktatási intézményeknek legfőbb hivatását, a tudomány mivelését, megzavarjam vagy elhomályosítsam. S pedig annál kevésbbé, miért amíg egyrészt a tudományos munkát és képzést pótolidatlan tényezőnek tekintem a nemzetélet minden irányú fejlődésénél, másrészt régen megdőltnek tartom azt a tételt, hogy a tudomány csupán izolált teoretizálást, vagy olyan dogmáik kialakítását jelenti, amelyek „légüres tér”-ben mozognak. A tudomány művelése ugyanis egy árnyalattal sem veszít felsőbbrendűségéből, ha az életből nő ki, viszont a prakszisnak egyáltalán nincsen hátrányára, ha tudomány megállapításaira is felfigyel. Tehát, amikor a felsőoktatásban a tudomány művelése és a tudományos kutatás eredményeinek közlése mellett a mezőgazdasági életünket mozgató problémák és sorskérdések számára is, bár szerény, de intézményesített területet kérek, ezt abban a felforgásban teszem, hogy ezzel egyrészt egyetemeink és főiskoláink érdemes munkáját még teljesebbé tehetjük, másrészt az életbe kikerülő fiatal diplomásoknak hivatáskörükben való eligazodását és eredményes működését elősegíthetjük. A tudománynak a mezőgazdasági, nemkülönben a falusi életre felfigyelő és azt tárgyaló szektora s így természetesen a főiskolai oktatásnak vonatkozó része a háború előtti időkben is az államélet természetes megnyilvánulásaival harmonikusan alakította munkaterületeit. A világháborút követő idők az államélet kereteit soha nem gondolt mérvben tágították, s a közigazgatás feladatkörét a megváltozott gazdasági adottságok olyan tennivalókkal bővítették, melyeknek elvégzéséhez különleges tanultságra van szükség. Az agrártudományok munkatere a termelés tökéletesítésével, a tőbetermelés előmozdításával, általában a termelés előbbrevitelével kapcsolatos problémákhoz állandóan fokozódó új kutatási területeket nyert. Az új gazdasági életviszonyok szükségessé tették, hogy a tudomány a termelésen kívül, a termelővel — az emberrel — is intenzíven foglalkozzék. Ma egészen más előfeltételei vannak ugyanis az eredményes termelői tevékenységnek is, mint régen. A termelést magát is át kellett alakítani és rugalmasabbá kellett tenni az új lehetőségek szerint. Az értékesítés más elemekből tevődik össze, más előfeltételekkel bír, a piac szeszélyesebbé és bizonytalanabbá vált, sokféle vámpolitikai tényezőkkel kellszámolni, a nemzetközi politika is erősebb hatással van az értékesítés lehetségeire. Mindegy pedig a termelés, de különösen annak eredményessége az értékesítés biztonságától és az árak reális voltáltól függ, s ehhez képest termelésünk *) Részlet a Felsőoktatásügyii Kongresszuson tartott előadásából.