Magyar Törvényhozók Lapja, 1940 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1940-01-01 / 1. szám
Ha módjában volna mindenkinek személyesen megfigyelni azt a meghatóan bensőséges viszonyt, mely a megszállt területen a parasztság és a vezetőosztály között kialakult, látni azt, hogy ez az osztály tartja benne a lelket és ez védi a modern közigazgatási technika minden eszközével a megsemmisítésére indított harcban, akkor erős az a meggyőződésem, hogy nem támadnák meg ilyen könnyelműen létalapjában ennek az osztálynak a legfüggetlenebb és legnagyobb feladatokra hivatott részét, a középbirtokost. . . Mert ne feledkezzünk meg arról, hogy amint ennek az új törvénynek az intézkedései keresztülvitetnek, meghonosítjuk a középosztályban is az egykét és nem lesz képes a következő generációban azt a műveltséget megadni gyermekeinek, mellyel a vezetésre hivatottnak bírnia kell egy nemzet életében. Ne áltassuk magunkat itt egyes divatos szólamokkal, mint pl. a tehetségek kiválasztása és államköltségen való továbbképzése, stb. Ha megnézzük az országos ösztöndíjtanács évi jelentéseit, láthatjuk, mit jelent ez, pedig egy állam sem nélkülözheti a világ tudományos esetének tanulmányozását, de különösen nem neuvurezheti olyan szegény ország, amely kutató munkára olyan szánalmasan kis összegeket tud elcserelneni, mint mi. Ha tetlnt megfosztjuk közeposztályunkat attól, hogy gyemekeit európai nivoju nevelésben részesítse, ez vezetőitől fosztja meg az országot már a következő generacionais, a középszerűek raszapuditása a verdonetyekre pedig nemzeti veszedelmet jelent. Hogy a termelés csökkennni fog, ezt a földmívelésügyi miniszter úr is elismerte, de arról nem nyilatkozott, hogy ezt a nemzeti jövedelemben beálló kiesést iővel fogjuk porolni, pedig ezt is tekintetbe kellene venni. Mert a nagymrcok termelése csokkelusi jog es ez a csokaelles nem a nagymrtokosok nazanatiansaganak lesz a kovetkezc,illuiye, mint egyesek a gyuidetsznas ceijanal szeretik nangoztauut. Hanem az örökérvényű gazdasági torvenyszerusegek kelelhetetten ervenyesulese. laian legjonnan úgy értik meg ezt a mezogazdasagnoz iiciii konyio egyenek, na azt keratin loiuiv, melyik fiánk volna najianuo ma plegy szeszgyár epitesenez, vagy egy amerikat lurasanoz szükséges pénzt aaiu, hiszen a mezőgazdasági termelés minden nap ezer és ezer apró befektetést igényel a termelés nívójának megőrzése érdekeben és ezek a befektetések csak hoszszu évek alatt amortizálódnak. Hivatalos köreink hangoztatták, hogy a termelés csökkenését a szakképzés megkönnyítésével próbálják majd ellensúlyozni, eltekintve attól, hogy ebben az esetben éppen a fordított sorrendre lett volna szükség, vagyis előbb a szakképzésre és csak aztán a birtokreformra, mégsemtudom osztani az erre vonatkozó optimizmust, úgy vélem, hogy ebben a tekintetben a téli gazdasági tanfolyamok jöhetnének számításba, azonban ezek a tanfolyamok kitűnő előadóiknak köszönhetik népszerűségüket, viszont ezekben igen szűkösen vagyunk, úgy, hogy már azt is hallottam, hogy a folyó évben egyes tanfolyamról a hallgatók eltávoztak, mert nem volt olyan előadó, aki érdeklődésüket le tudta volna kötni. Az is természetes, hogy az ilyen téli gazdasági tanfolyamoktól csak úgy várhatnánk komoly sikert, ha azok előadói a helyszínen maradhatnának és mindjárt ellenőrizhetnek, vezethetnék tanítványaikat legalább két gazdasági éven át. De még így is rejtély előttem, hogy miként fogják például a borsó vagy az elkésve bár, de propagált repce termelését megoldani? Mit fognak a már ma is nagy számban hely nélkül maradt teles juhászokkal csinálni? Felfogásom szerint a kisbirtok a helytelenül hangoztatott nagyobb allattartásából erevo termelése is csökkenni fog, mert jelenleg állatjainak tekintélyes része él a nagybirtokon részes művelés révén szerzett takarmányból. Nálunk általában úgy számítanak a kis emberek, hogy az uradalomból több takarmányt VISZ haza harmados müveles eseten, mintha ugyanakkora termeten saját földjén termelné. A kisbirtokosság népszaporodási arányszáma már ma is jóval alatta marad a cselédség szaporodási aranyszámának es nagybirtokhol eredő mellekkeresetenek kiesése folyian ez az aranyszám meg ronamosaovun fog visszaesni. A varoshatonaias veszellemes mereteket oit mar ma. Ezeknek egy tekintelyes resze mar ma is elalja az öröklött leivet es a varosok kornyeken vesz kertes hazat es a nepszaporodas szempoiujahol ezek veszíteni fognak jelentősegükből. Ma meg van vevő az árvaut maraut hazra es földre, az uradalmi csereaseg, az ott dolgozo aratos, vagy reszes vimikasok reveii, de nu tesz, ha ez az osztaly csokbetuu log? Uiyati lejiouesi periodus log betuiaiu, iiiiiit re ranciaorszaguan, ano az ilyen elvagyott teruletekre mar nincs vevő és mivel apio, nauragszíj bidecskek ezek, terekkonyvileg IS szeivarauduik, géppel sem muveilleies. De esztelhető ez a varosnaiienekules mar korábbról, kulünosen a nőknél, hiszen már sok jomouu kisgazda nju nem is tud magához illomonosabb feleseget kapni, miután a kisgazdák leányai ideg iparosokhoz vagy valamilyen városi alkalmazotthoz szeretnek termezinletnit. Más országokban nem hagyták figyelmen kívül ezeket a jelenségeket, kutató intézeteket állítottak fel, amelyeknek az volt a céljuk, hogy megfelelő módon segítségére legyenek a falusi élet könnyebbetéteiében, főleg az asszonynépség túlterhelt munkáján segítsenek.