Transsylvania Nostra, 2017 (Anul 11, nr. 1-4)

2017 / nr. 2

■ OVERVIEW ■ RAPORT ■JELENTÉS TmmsistVfcnifl,­­Kortrfc közösség a háború előtti barokk formavilágú állapotot kívánta ismét lát­ni, s ehhez az archív felvételek adtak támpontot (Egy kis mustra 2013).18 Máshonnan is vannak információk a korábbi egyszerű formájú sisa­kok helyett barokk formavilágot tükröző toronysisakok újabb kiépítésé­ről, de ezek hitelességére nincsenek elegendő adatok. Például Bujákon (Nógrád megye) a Szent Márton-plébániatemplom gúla formájú sisakját 2013-ban cserélték barokkos vonalvezetésűre. Továbbá a tiszainokai református templom is új sisakot kapott 2014-ben, mivel a háborúban elpusztult sisak helyett csak egy ideiglenes sisak került annak idején. Jelentős szakmai ellenállásba ütközött a váci Fehérek templomán, a XIX. század eleji tűzvész óta fennálló lapos gúlasisak gazdag hagymasi­sakkal való helyettesítésének igénye 1999-ben. Ez az elképzelés egyrészt a templomhoz tartozó történeti állapot megbontásával és a közel 200 éves tetőforma elpusztításával járt volna, s másrészt egy néhány nem­es korabeli metszetre alapozva javasolta a fennálló forma­­ legkevésbé sem hitelesnek mondható - új elemmel való helyettesítését. S noha Vác városa tudvalevőleg igen gazdag barokk építészete esetleg meg is kíván­ta volna az igényes kialakítást, de az akár emlékezetből is születhetett metszeten kívül semmilyen adat nem támasztotta alá az elképzelést. A műemléki tervtanács két tervező javaslatait bírálta el és a legkiérleltebb megoldást is élénk vita után végül elutasította, ahol az alapos terv a tűzvészre utaló - a sisak alsó részén vörösrézből lángnyelveket idéző - eltérő anyaghasználatban rejlő gondolatiságot fogalmazott meg, s egy­ben hangsúlyozta, hogy a tendencia veszélyes precedenst teremthet, és a 200 éves forma újraalkotása nem lehet a XX. század végének építészeti felfogása. SEDLMAYR János egy későbbi írásában (1999) megjegyezte, hogy ezek a kísérletek soha nem lehetnek hitelesek. A legutóbbi még terv formájában lévő hasonló elképzelés, a piliscsa­bai római katolikus templom meglévő gúlasisakjának egy gazdagabb és vélhetően a korábbi formájához hasonlító új hagymasisakkal való he­lyettesítése. A korábbi hagymasisak 1865-ben pusztult el, és fennma­radt az akkori plébános rajzvázlata, ami a korábbi forma megadásával próbálta a remélt eredeti állapot visszaállításához a szükséges pénzügyi hátteret a püspökségtől megkapni. Sajnos már akkor sem volt mindenre fedezet, s így egyszerű gúla épült, amit a XX. században többször is mó­dosítottak és mára rendkívül rossz állapotba került. Mégis, talán ez az új torony megépülhet a közeljövőben, ami a XIX. századi vázlat szerinti formát veszi alapul, de a fedés anyaga és fedési rajzolata határozottan mai lesz. Azt nem állíthatjuk, hogy hitelesek tudnánk lenni, de roppant alapos tervezői hozzáállással az építész rendkívüli technikai bravúrral igazolta, hogy a templom jellegéből és a korabeli szerkesztési módokból szinte csak az elképzelt verzió építhető meg.19 A részletes kutatás ellené­re sem sikerült perdöntő bizonyítékot találni a templom tervezőjére, bár valószínűsíthető az Esztergomban is sokat foglalkoztatott építész szer­zősége, de már Esztergomban is más sisak készült, és egyetlen templom esetében sem sikerült bebizonyítani a templom formájától függő, akár rajzon vagy a valóságban megépült sisakok kizárólagosságát (OPRA & GAYLHOFFER-KOVÁCS 2016; DERCSÉNYI 1958, 646-647). Általában a legritkább esetben épült meg az a sisak, ami a kevés fennmaradt temp­lomterven egyáltalán látható. Úgy tűnik, hogy az építőmesterek és ácsok a legkevésbé sem dolgoztak össze, s nyilván a templom felépülése után később kivitelezett sisakok már nagyjából az éppen ott dolgozó ácsmes­ter szakmai tudásának termékei. Az átépítés indokai között még nyomós érv volt, hogy a jelenlegi toronysisak formai és szerkezeti vizsgálata az ép, korabeli elemek minimális voltát bizonyította be, s nem utolsósor­ 18 Az 1972-ben készült gúlasisak tervezője DRAGONITS Tamás építész volt, a sisakot PATAY Ágnes építész és SNABL András statikus tervezte. 19 Az új toronysisak terveit HORVÁTH Róbert Ervin építész készítette, everyone and can be professionally assumed (Egy kis mustra 2014).16 The issue of the old spires destroyed 100- 200 years ago is a highly difficult task. We know many cases in which only memories have preserved the image of the old tower, perhaps a few period sketches or some post­cards dating back to the end of the 19th centu­ry. In many cases these spires were damaged by storms, fires, earthquakes, or merely phys­ical decay, and they were reconstructed in a more simple form mosüy because of the lack of financing. One has to take into account that the local community would like to rec­reate the former, more beautiful shape, which would lead to a step significantly altering the general aspect of the so-to-say intact historic building in use, and faces the decision-mak­ers with a dilemma. There are no nationally centralised data that would answer this ques­tion, and the decisions are manifold based on the experiences. It might be typical for some cases, that no proper quality recommen­dations and designs exist for the envisaged reconstruction and thus, unfortunately for the community, a well-founded authentic solution cannot be elaborated because of the lack of data, and the reconstruction has to be dismissed. Such was the case of the Roman Catholic Church in Bugyi in 2000, where they wanted to reconstruct the old onion dome in­stead of the simple pyramidal spire based on a stamp-sized the picture on an old postcard, but because there were no additional data on the former spire, the commission could not have been accepted. And it was mere luck, because the pyramidal spire that was planned to be reconstructed was of such poor quality that the construction of a new, more complex spire might have failed, too. But we know of other cases as well, such as the Roman Catho­lic Church of Sári, where the pointy pyrami­dal spire was replaced by one enriched with a spherical shape in the 70s, the outcome being unfortunately quite depressing for the mod­ern taste, because it cannot be considered as matching the church neither in shape nor in terms of partial design.17 The new onion dome of the Roman Catholic Church in Galgahévíz reconstructed in 2013 looked better, at least in terms of design, as the pyramidal spire built in 1972 had to be demolished because the timber had rotted, and instead of it tire com­munity wanted to see the Baroque shape that had existed before the war, and the archival images were a starting point thereof (Egy kis mustra 2013).18 16 Designer: architect Mária PÁVA. It is to be point­ed out in this case that unfortunately the masons removed the rendering before the required in­spection, and started forming the cornices with­out prior consultation. We had to be very deter­mined in order to obtain any results, to remake the profiles, where necessary, and to find the best solution on each side of the tower because of the limitations due to the size of the spire. 17 We did not manage to find out the true reason for the replacement of the spire, but presumably it was because they wanted to change the temporary spire built instead of the more lavish one bombed in the war with a higher quality spire, with little success. 18 The designer of the pyramidal spire completed in 1972 was architect Tamás DRAGONITS, the spire was designed by architect Ágnes PATAY and structural engineer András SNABL. 4-0 Z0Í7/Z

Next