Katolikus gimnázium, Trencsén, 1876

I. Néhány szó a trencséni iskolákról. Csak kedves kötelességet teljesítőnk, midőn jelen évi ta­nodai értesítőnkhöz Trencsén­ város tan- s nevelés­ viszonyai­nak rövid képét adjuk azoknak, kiket az ifjúság nevelése egyátadon érdekel. S van-e gondolkodó ember, kit e tárgy nem érdekelne? A tudós, művész, hivatalnok, kereskedő, mezőgazda, szóval a nemzet minden rendű és rangú tagja örömmel teszi le filléreit a haza oltárára, ha tudja, hogy azok egy része leg­közelebb szeretteinek, gyermekeinek javára fog kamatoztatni, a munka terhe kevésbé nyomja annak vállait, ki egy szebb jövő gondolatával törölheti le a verejtéket homlokáról s mi biztosabb kezessége egy jobb jövőnek, a nemzet anyagi és szellemi felvirágozhatásának, mint a jó iskolák! Neveljétek a népet, hagyjatok ismeretekben gazdag nem­zedéket magatok után s ne féltsétek a nemzet szabadságát.— A nép léte­ vagy nem létének kérdése ma már nem a vér­mezőn döntetik el többé, hanem azon intézményekben, melyek az értelem, az életrevalóság feltételeit czélozzák: az iskolákban. Ám az ily módon biztosítandó szabadság győzelme lassú s nem vért, de pénzt kíván. Lassan, nap - nap után, hozza meg az idő azon tapasz­talatokat, melyek jó iskolák és nevelőintézetek létesítését esz­közük, és még a megrostált tapasztalásnak is, mennyi aka­­dálylyal kell küzdenie főleg e tárgy körül­ azt, a népek törté­nete mellett, legközelebb szeretett hazánk évlapjai tanúsítják. Évtizedek vállvetett munkálkodása épen e téren mutat­ja talán a legkevesebb látszólagos sikert. Mindazáltal csa­lódnék az, ki e látszatból ítélve a haladást egyátalán két­ségbe vonná: az embernek épen az egyik legszebb voná­sa, hogy a tévedéseket is hasznára képes fordítani, hogy, mint Kölcsey oly erőteljesen fejezi ki e gondolatot: „érzelmi eszmé­letekre lévén hivatva, nem téveszti el a multat szem elöl s ezál­tal mind a jelennek fényt szerezhet, mind a jövőre kiszámított hatással tud munkálni?“

Next