Katolikus gimnázium, Trencsén, 1889
Trencsén vármegye művelődési viszonyai 1869-től 1889-ig. „Más berekben máskép szól az ének, Ott nem értik a ti nyelvetek. — Puszta bár, az otthonos vidéknek Fiaim! — csak énekeljetek!“ Tompa. Hajdanában egy-egy nyomtatott ivet adtak minden tanulónak a, iskolai év végén, melyből az egész tanuló ifjúság érdemsorozatát , úgy, mint akárki megláthatta, így volt ez szokásban országszerte, így volt ez a trencséni algymnasiumnál is egészen 1869-ig. Ez évtől kezdve felsőbb rendelet folytán az érdemsorozat egy ívből egész füzetté öregbedett az által, hogy annak egyik-másik tanár tollából folyó, majd paedagogiai, majd egyéb tudományágból merített, majd a helyi viszonyokat érdeklő értekezést is kellett magában foglalnia. E füzetet nevezték programmnak és az értekezést programmértekezésnek. Midőn a jelen alkalommal ily munkát végzek, kedves kötelességet vélek teljesíteni az által, hogy ez évi iskolai programmunkban helyi érdekű értekezést közlök, midőn Trencsénvármegye művelődési viszonyainak (1869—1889-ig) némi képét nyújtom azoknak, kiket e megye érdekel, kik ezen két évtizeden belül a megye művelődésén és tovahaladásán közremunkálkodtak. Alkalmat vélek nyújtani nekik arra, hogy megállapodjanak az 1889-iki év végpontjánál és egy pillantást vessenek a lefolyt két évtizedre s az azon belül történt nagy átalakulásokra. Ismételten mondom, hogy kedves kötelességet vélek teljesíteni, kivált most, — midőn általános a panasz, hogy eszmékért nem tudunk lelkesedni, mintha érzékeink eltompultak volna A régi idők magasztalása és a vád, — hogy a jelenkor emberei nem tudnak lelkesedni magasabb eszmékért, — téves.