Trianoni Szemle, 2009 (1. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 1. szám
KÖZÖS GONDOLKOZÁSSAL, KÖZÖS FELELŐSSÉGGEL a két háború bennünket sújtó megpróbáltatásairól. A hivatalos állásfoglalás mindkét világháborút magyar bűnként tanította, az elsőben mindjárt a megindításáért is felelnünk kellett alapvető torzításként. A magyar miniszterelnök tiltakozott az osztrák-magyar-német szerződésből következő hadüzenet ellen, amelyhez nekünk semmi közünk nem volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia kettészakításáig kellett volna tiltakozásunkat fölerősíteni, hiszen világos volt előttünk, hogy a többnemzetiségű országunk ellen a kisebbségek körében folyamatosan tartott az elégedetlenség szítása. Elsősorban Erdélyt szemelte ki a kamarillapolitika ellenünk, mert ott látványosan terjeszkedett az orosz ortodox egyház a magyarság ellen, és ebben szövetséges lett Ausztria is, hiszen 1848-49 szabadságharcát a bosszú fegyverével kívánta megtorolni a császár. A pánszláv eszmék elsősorban Jugoszláviában szívósan terjedtek, de ebből a szlovákokat sem hagyták ki a cár ügynökei, így hazánkat körbeölelte egy alattomos gyűlölethadjárat ausztriai egyetértéssel. Nem voltunk részesei valamiféle nagy német álmok kergetésének, baljóslatú idők virradtak ránk, hiszen akkoriban tudatosodott az az akkor fel sem mért emberveszteség - másfél millió kivándorolt - hiszen az ország munkaerejének több mint egy tizede gyöngítette a nemzet tartását. A magyar kormány figyelmét igyekeztek elhomályosítani, és mi fel sem ocsúdottan délen és északon egyszerre vívtuk az értelmetlen háborút, tegyük hozzá, idejétmúlt fegyverekkel. Osztrák-német terület és hatalomszerző szándék áldozataivá váltunk, buta és dölyfös, erőt fitogtató kijelentések szellemében: német ésszel magyar erővel lehengereljük a világot. Ezt a két fronton hatalmas emberveszteségek közepette. A bolsevizálódó Oroszországnak szerencsés lett a háború, mert egyszerre tudott leszámolni a saját ellenségével odahaza, a nyugati fronton pedig a békekötéssel exportálta a kommunista eszmét, tudatosan mételyezve ezzel a magyar bolsevik sejtek erősödését az úgynevezett világforradalom érdekében. 1918-ra kifulladt az osztrák-német-magyar szövetség minden harcterén a győzelmi hazugság (ezt átörökítették a második világháborúra is a németek) és kibontakozott az anarchia, a szovjet eszmék betörésével, és a nyugati győztesek elérkezettnek látták az időt a háború kezdeményezőinek megfélemlítésére. Ma idegenforgalmi látványosság a Versailles-ban található Trianon palota, ahol a törvénytelenül előkészített békeszerződést aláírták a győztesek. A magyar küldöttség még a szálláshelyét sem hagyhatta el, így a kötelező diplomáciai bánásmódot sem alkalmazták irányukban. Az aláírt békeszerződés Magyarországból kétharmad résznyi területet más országokhoz csatolt indokolás nélkül és jogorvoslatért nem fordulhattunk semmiféle fórumhoz. Nem mellékesen jegyezzük meg, hogy elítélésünk halmazati büntetését tetézte a 133 napos Kun Béla, Szamuely vörösterror országunkbeli tündöklése és bukása, a bolsevizmus betette lábát a Kárpátokon belülre, ezért is bűnhődjenek a magyarok. Nem lett szerencsésebb a helyzetünk a jaltai diktátumok megfogalmazása idején sem, mi lettünk az utolsó csatlós a hitleri birodalom megbüntetésekor, holott köztudott, északi szomszédunk gárdistái küzdöttek az összeomlásig, amikor mi már régen letettük a fegyvert. Aztán fizettünk. Mindenkinek kárpótlást, a sztálini megleckéztetés jóvoltából. Természetesen a bevezetőben a trianoni következményeket eltitkolt eseményekre próbáltam figyeltetni az olvasókat, és mindössze felidéztem, hogy saját szerencsétlenségünk, a trianoni példa az új párizsi béke aláírásáig hatással volt a győztesekre, akiknek az igazságról, a mások iránti tisztességes és emberi megítélésükről kevés fogalmuk volt. Maradunk ígéretünkhöz híven Trianon elemzésénél, hiszen új kiadványunkkal erre, a szempontunkból soha össze nem foglalhatott korszerű felidézésre vállalkoztunk. Az, hogy mindezekre már csak az új évezredben kerülhetett sor, nem a mi hanyagságunk. Felelősségteljes tisztelettel köszöntjük olvasóinkat. Fábián Gyula 5