Trianoni Szemle, 2011 (3. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 1. szám
TRIANON KÉRDÉSKÖREINEK METAFIZIKAI MEGKÖZELÍTÉSE rátát képtelen volt érvényesíteni, de a Masaryk akaratának az érvényesülését, azaz saját eszméinek és terveinek megcsúfolását nem tudta megakadályozni. És mintha nem is követett volna el minden tőle telhetőt, hogy saját akarata helyett ne a Masaryké érvényesüljön! Az Amerikai Egyesült Államok elnökének a magatartása a leghihetetlenebb a „béketárgyalások” idején. Arra, hogy Wilson miért nem érvényesíti akaratát Trianonban, miképpen történhetett meg, hogy a hatalom nélküli Masaryk győzedelmeskedhessen az I. világháborúban hadat viselő országok legerősebbikének az elnökén, lehetetlen elfogadható magyarázatot adni. Masaryk győzelme a XX. század történelmének talán legnagyobb rejtélye. Hogy komolyan vehessük a rejtély felfoghatatlanságát, vegyük tekintetbe a következő tényeket: Az első világháború úgy ér véget, hogy az Amerikai Egyesült Államok belép a háborúba. Az amerikai hadseregnek nem kell hatalmas csatákban győzedelmeskednie, hogy ellenfeleit, a központi hatalmakat térdre kényszerítse. Azzal győz, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnöke, Wilson meghirdeti azt az örök békét, amely azáltal válik örök békévé, hogy nem diktátumok, hanem népszavazás fogja eldönteni a határvitákat. Nem győztesek és legyőzöttek fognak tárgyalni egymással a béketeremtés asztalainál, hanem egyenrangú nemzetek, akiket egyképpen megillet a legszentebb jog: a népek önrendelkezési joga. Tulajdonképpen mindegy tehát, hogy kiket neveznek meg győzteseknek és kiket legyőzötteknek. Igen, Wilson elnök gyönyörű eszméinek, megnyugtató nyilatkozatainak és tervezeteinek köszönhető, hogy elmaradnak a mindent eldöntő, legelkeseredettebb, legnagyobb emberáldozatokat követelő végső ütközetek. A hadseregek nem kapitulálnak, hanem fegyverszüneti egyezmények alapján hazaindulnak. Németország hadserege is ellenséges földről vonul haza, Ausztria-Magyarországé is - nem győztes hadakként, de nem is vert hadakként, potenciális vesztesekként mégis, mert ha az ellenfél oldalán nemrég hadba lépett Amerikai Egyesült Államok haderejével komolyan meg is kellene küzdeniük, bizonnyal alulmaradnának. De Európa további sorsát nem az határozza meg, ami a fegyverszüneti egyezmények megkötése előtt történik, hanem ami utána! Az határozza meg, hogy Wilson Versailles-ban és Trianonban szembefordul eszméivel, megtagadja nyilatkozatait, tervezeteit. Ennek nemcsak az igazságtalan és felfoghatatlan trianoni békeszerződés lesz a következménye, nemcsak a magyar, román, szlovák, szerb stb. trianoni pszichózisok kialakulása, hanem a hagyományos európai szellemiség halálos sérülése is. Mindaz, ami az európai politika végzetes meghasonlását eredményezi, ami a fasizmusnak, illetve a nácizmusnak, valamint a kommunizmusnak uralkodó ideológiává válását lehetővé teszi, ami a II. világháborút elkerülhetetlenné teszi, annak a következménye, hogy Wilson megtagadja korábbi önmagát, korábbi eszméit. A maga eszméi, elképzelései helyett Wilson a Masarykéit fogadja el. Mi van Wilson veresége, Masaryk győzelme mögött? Szembesítsük csak Wilson és Masaryk elképzeléseinek és terveinek a Kárpát-medence jövendőjére vonatkozó részét! (Eltekintvén attól a feltevéstől, hogy talán nem is Wilson volt az Amerikai Egyesült Államok leghatalmasabb férfiúja, hanem House ezredes.) Masaryk elsőrendű célja a soknemzetiségű Osztrák-Magyar Monarchia feldarabolása, és újabb soknemzetiségű birodalmak (Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia) megteremtése e monarchia területének a felosztásával. Wilson elsőrendű célja viszont a tartós európai béke megteremtése. E cél érdekében nem szétdarabolni óhajtotta az Osztrák-Magyar Monarchiát, hanem föderalizálni. Magyarország több mint 200 000 km2-es területtel lett volna a föderalizált birodalom tagja, az 57 800 km2-es tulajdonképpeni Erdély önálló országként, a Felvidék Magyarország autonómiával bíró részeként. Csehország történelmi területeivel lett volna tagja a közép-európai államszövetségnek, Ausztria hasonlóképpen. Masaryk célja válik valóra, Wilsonnak még azt sem sikerül elérnie, hogy a birodalom népei népszavazáson nyilváníthassák ki akaratukat. Wilson aztán 1918 őszén minden komolyabb indokolás nélkül megtagadja saját álláspontját, szembefordul az önrendelkezési joggal, a népszavazás intézményével, még az 1918 elején közzétett híres 14 pontjával is. Meggyőzték volna Wilsont Masaryk érvei, eszméi, elvei? Aligha. Ezek ugyanis egymásnak ellentmondóak, és tulajdonképpen annyiszor változnak, ahányszor megteremtőjük stratégiája és taktikája. (Erről győződünk meg, ha elolvassuk műveit, köztük A világforradalom című nagy munkáját.) Mi fogja össze Masaryk gyakran változó álláspontját és eszméit? Úgy tűnik, semmi más, mint a legsikeresebb professzornak az igazságról és a szükségszerűségről alkotott sajátos felfogása: igaz és szükségszerű az, ami a felbomlasztandó birodalomnak (Osztrák-Magyar Monarchia) árt, illetve ami a megteremtendő birodalmaknak (Csehszlovákia és a többiek) használ. Míg a soknemzetiségű Osztrák-Magyar Monarchia létezik, addig legelőnytelenebb és legképtelenebb államalakulat a soknemzeti-