Trianoni Szemle, 2012 (4. évfolyam, 1-4. szám)
2012. január-december
TISZTELT KEDVES OLVASÓINK! Őszinte örömmel és meghatódottsággal köszönjük meg leveleiket, telefonhívásaikat a Trianoni Szemle megjelenésének megszakadása miatt, amely váratlan volt. Szerkesztőségünk megértette együttérzésüket, magunk is megszomorodtunk a folytatás lehetőségének reménytelenségén. Magunkban soha nem adtuk föl, mert úgy ítéltük, történelmi elkötelezés volt írni, szólni, bizonyságot adni meggyőződésünkről. 1920. június 4-én igazságtalan döntés született hazánk megpróbáltatására, és erről teljes félszázadon át hallgatni kellett. Trianont súlyosbították a második világháborút követő új békediktátum megkötésekor, és szavunk nem lehetett, mert megbélyegezték Magyarországot az új háború felelősségéért. Amikor 2007 évében megszülethetett a Trianon Kutatóintézet, az alapítók szándéka más nem lehetett - és ez megfogalmazódott: magunk védelmében, felnövekvő ifjúságunk érdekében: keressük meg „harag és részrehajlás nélkül” az igazságot, és „mit ránkkentek a századok, lemossuk a gyalázatot”, mert felelősek vagyunk ifjúságunkért és magunkért. Ez a szándék hívta életre a folyóiratot, melyet megindítottunk, szellemében szerkesztettünk minden számot. Az eddig megjelent 13 lapszám (négy évfolyam) birtokában számvetést készítettünk: e szerint eddig megjelent 12 esszé, 66 szaktanulmány, 27 elemző cikk, 17 forrásmunka, 34 publicisztikai írás, 20 könyvismertetés, valamint 25 térkép, melyekből 13 nagy melléklet. A művészi kivitelű borítótervek készítője Veszeti Lajos festőművész. Amire nem gondoltunk: országunk megviselt anyagi helyzete, a felelőtlen országtékozlók olyan gazdasági ellehetetlenítésbe süllyesztették nemzetünket, hogy az általános anyagi elszegényedés törvénye alapján a napi kenyérgondok miatt még egy folyóiratra áldozni Szidiropulosz Archimédesz főszerkesztő nem maradt lehetőség. Tapasztaltuk, megszomorodottan. Természetesen folytattuk a munkát, és megjelentethettünk a mostanival együtt öszszesen tizenhárom lapszámot, és nem terhelt meg bennünket kifizetetlen adósság, nem érhetett vád felelőtlen vállalásokért. Szerzőink, munkatársaink megértették, hogy újra alapot kell teremteni a folytatásra, mert szükség van a hiteles visszatekintésre mindnyájunk érdekében. A sok-sok biztató, köszönő szó mellett az anyagi támogatások ígérete is arra indított bennünket: keressünk lehetőséget a folytatásra. Mindenekelőtt az a személyes hangú levél, amelyről szólni kell. Hosszú idő után nagyon messziről hazataláló olvasónk, Erdély szülötte, kedves asszony, megtakarított pénzéből ajánlott föl támogatást, mert szavai szerint őt megpróbálta a sors, az élet, az elszakadás a nemzettől, és ő segít, szóljunk. Másik ajánlatot itthon élő, más országban dolgozó, ismét csak Erdélyből származó honfitársunk tette, aki azzal a gondolattal vállalt támogatást: mi talán jobban érezzük, milyen nagy szükség van tisztázó tájékoztatásra a jövő felelősségében. Önkormányzatoktól (Csepel, Óbuda-Békásmegyer) is érkezett segítség, váratlanul, de biztatóan, és a köszönetnyilvánítás után folytathattuk a munkát, elkészültünk a 2012. évi, december hónapban megjelenő összevont számunk kiadásával, a folytatás további reményében. Még egyszer megköszönjük a támogatást, biztatást, együttérzést, olvasóink erőt adó jókívánságait. Mi ezzel a lapszámmal szeretnénk megszolgálni a bizalmat. Reméljük, mindenki talál magának figyelemre méltó olvasnivalót benne. Szerkesztőségünk nevében áldott ünnepeket, meghitt, szép karácsonyt és szerencsés új esztendőt kívánunk! Fábián Gyula a szerkesztőbizottság elnöke