Trianoni Szemle, 2013 (5. évfolyam, 1-4. szám)

2013-01-01 / 1. szám

A SZENT KORONA ÉS A NEMZETISÉGI KÉRDÉS A TÖRTÉNELMI MAGYARORSZÁGON... A román Alexandru Vaida-Voevodéival például­ Vaida- Voevod kérlelhetetlen irredenta volt annak idején, de 1923- ban a következőket nyilatkozta: „Magyarországon kezünk­ben volt a törvények védőpajzsa, a törvények számunkra is törvények voltak.”­ Ugyancsak a húszas években fenti­ekből messzemenő következtetést is levon: „Magyarorszá­gon nem voltunk rabszolgák. Kezünkben volt a törvények pajzsa, melyek a románok számára is törvények voltak. Ma úgy kezelnek minket, mint valami törvényen kívüli ellenséges elemet.”2 Miután bántalmazzák egy választási körúton, a követ­kezőket mondja el a román képviselőház 1923. március 16-i ülésén: „Mélységesen megbántva az én állampolgári, igazságossági és nemzeti szabadsági érzéseimben, ame­lyeket egész életemen keresztül védelmeztem, elhatároz­tam, hogy többé nem lépek be ebbe a terembe, mert az a gyalázatos eljárás, amelyet a jelenlegi kormány a válasz­tók ellen elkövetett, olyan, hogy azt még a szomorú emlé­kezetű Tisza- és Andrássy-kormányok sem merték soha a román nép ellen elkövetni (...). Személyesen megtörtént velem, hogy szuronyok között kísértek ki és durván elűz­tek az igeni kerület falvaiból, ahol a magyar uralom alatt megszervezhettem és kinyilváníthattam a román nemzeti párt politikai harcait. Elképzelhetik tehát, hogyan kezelik a tömegeket, azok a fegyveres erők erőszakosságának zsákmányai és egy anarchikus közigazgatás üldözésének tárgyai, ugyanakkor pedig ki vannak téve a kormánypárt szándékaihoz irányított igazságszolgáltatásnak.”­ Ámde hallgassunk meg másokat is. Ugyancsak 1923- ban a bukaresti Timpulban így panaszkodik az egykori magyar királyság egykori kisebbségi románja: „Mi hozzá vagyunk szokva a törvényességhez, így éltünk a magya­rok alatt, és így győztünk a törvényesség által. Nem aka­runk elveszni a legelemibb jogok hiánya miatt éppen a mi országunkban, melyet másképpen álmodtunk. Adjátok meg nekünk a törvényességet!”4 Ștefan Pop-Cicio pedig (az egykori román irredenta má­sik híres vezéregyénisége) így nyilatkozik az 1927. évi választások után: „A magyarok alatt csendőrszuronyok között mentünk a választási urnák elé, de nyíltan szavaz­hattunk a Román Nemzeti Pártra. Most egész falvaknak tiltották meg, hogy a szavazóurnák elé járuljanak, és meg­­bízottaink előtt a román csendőrszázados parancsot adott csendőreinek, hogy lőjék le azokat, akik az urnákhoz kö­zelednek. A magyar uralom alatt, ha egy csendőr megvert egy román választópolgárt, jelentést tettünk ellene. A ma­gyar bíró 3 évre ítélte el a csendőrt. Ma - és e tényt fájda­lommal kell elmondanom - a román bírák meghamisítják a szavazás eredményét, mert tudják, hogy cselekedetük amnesztia alá fog esni. Elveszett ország az, amelyikben - mint nálunk - a katonaság politizál és a bírák szavazato­kat hamisítanak.”A Vaida-Voevod, Stefan Pop-Cicio és mások - román állam­polgárokká vált román nemzetiségű volt magyar állam­polgárok - tehát nosztalgiával gondoltak a régi Magyaror­szág jogrendszerére, a Szent Korona meghatározta világra, és nyilatkozataikban hitet tettek amellett, hogy román nemzetiségű magyar állampolgárokként a dualizmus kori Magyarországon, azaz a Szent Korona védőboltozata alatt biztonságban érezték magukat. Mindazonáltal annak ellenére, hogy a Szent Korona a szabadságjogoknak, így a nemzetiségi szabadságjogok­nak is legfőbb garanciája volt, a nemzetiségi viszály éb­­rentartói a Szent Korona tanára is hivatkoztak, amikor a magyar nemzet és a magyarországi nemzetiségek közötti ellentétet élezni akarták. Igen ügyesen tehették. A ma­gyarországi nemzetiségi kérdés, a magyar nemzet és a nemzetiségek viszonya megromlásának egyik oka ugyan­is a következő: A nemzetiségi mozgalmak hangadói - éppen azért, mert a magyar király a Német-római Birodalom császára is, és székhelye nem Magyarországon van - feltételezik (sugal­mazzák is nekik a magyar államiság bécsi ellenfelei), hogy a király szabadulni akarna a magyar alkotmánytól, de még inkább a Szentkorona-tantól mint hatalmát gyöngítőtől. És e nemzetiségi vezetők különös taktikát választanak: szö­vetséget próbálnak kötni a német-római császárral azo­nos személy, a magyar király ellen. (A Szent Korona tanának köszönhetően tudott hosszú ideig békességben megférni egymás mellett a magyar ki­rályságban a magyar nemzet a nemzetiségekkel, a Szent Korona tanának és a történelmi magyar alkotmánynak mégis köze van a nemzetiségi mozgalmak kibontakozá­sához? Igen... És bizony ez a rejtélyek rejtélye.) I. A NEMZETISÉGI KÉRDÉS SZÜLETÉSE 1. Inochentie Micu-Klein püspök szemben az erdélyi rendi alkotmánnyal és a történelemtudomány forrásaival A XVIII. század harmincas éveinek közepéig sem magyar­román, sem magyar-szerb, sem magyar-szlovák ellensé­geskedés nem mutatható ki. Ám a XVIII. század harmincas éveinek közepén megszületik a magyar-román ellentét... Hogyan kezdődik? 2013. JANUÁR-JÚNIUS

Next