Trianoni Szemle, 2017 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2017-07-01 / 3-4. szám

ZSIDÓ HŐSÖK A NAGY HÁBORÚBAN vályi 60. gyalogezred parancsnoka kezdte meg világháborús szolgálatát, majd az 53. gyalogdandár parancs­noka lett. Az Ikva folyó menti, 1915. szeptember 13-14-én lezajlott harcok­ban tanúsított vitéz magatartásáért ér­demelte ki a Tiszti Arany Vitézségi Érmet.12 A háború első esztendejében, 1914. december 3. és 12. között a győzedel­mes limanowai csatában jeleskedett márkaszéki Bauer Gyula 13, a szegedi 3. honvéd huszárezred hadnagya.14 Bauer hadnagy egy huszár járőr élén 1914. december 3-án elfogott egy orosz hírvivő altisztet, akinél nagy fontosságú hadműveleti iratokat talál­tak, amely iratok a 4. hadsereg had­műveleti osztálya főnökének nyilat­kozata szerint „e napok hadműveleti elhatározásaira a legnagyobb jelentő­séggel bírtak”. Bauer Gyula így emlé­kezett vissza az eseményre: „kb. dél­tájban, alighogy Limanowát elhagy­tuk, két éllovasom megáll: járőrömmel felzárkózva egy terephullám mögött, a műúton két tányérsipkást pillantot­tunk meg. Nem gondolhattam mást, mint hogy egy ellenséges járőr éllo­vasaival állunk szemben. Az útról nem volt tanácsos letérni, mert a ha­vas, fagyos terepen lóháton egyáltalá­ban nem lehetett mozogni, ezért min­den taktikázás helyett: Kardot ránts! Vágtát! vezényeltem és nekirontot­tunk. Az ellenséges lovasok erre tü­zelni kezdtek reánk, majd vágtában megfutamodtak. Bár kissé kellemet­len érzés volt, hogy se jobbra, se balra nem volt kilátás és nem tudhattuk, hogy mibe vágtázunk bele, de azt gon­doltam magamban: ha már belekezd­tünk, most már mindegy! Ezután szinte mozivászonra kívánkozó indi­­ánus jelenet következett: a menekülő két orosz lovas vágta közben, a nye­regben hátrafordulva, pisztollyal lö­völdözött reánk, mire a mellettem vág­tató Harry Péter huszár lekapja kara­bélyát és ő is tüzel. A mi lovaink gyor­sabbak, mint az oroszoké, az ere­detileg 300 méternyi távolság egyre fogy és közben egyre lövöldözünk. Alig lehettünk tőlük 100 méterre, mire az egyik orosz vágta közben, mint egy zsák lefordul a lóról. Harry huszár véletlen mesterlövéssel pont fején találta. A másik orosz megadta magát. Ez a hely Limanowától kb. két­­három km-nyire volt... Az orosz fo­golynál irattáskát találtunk, ezt hamar hátraküldtem Raintnerhez, magam pedig a járőrrel rögtön még vagy egy km-t továbbvágtáztam, hogy az erdő­ből mielőbb kijussak...”15 Szilárd Béla főhadnagy a veszprémi 31. honvéd gyalogezredben szolgált és a Kostanjevicánál 1917. május 23- án végrehajtott ellentámadásért ér­demelte ki a Tiszti Arany Vitézségi Érmet. Hősiességét jól ábrázolja az eset tényleírása: „Kosztanjevica visz­­szafoglalása céljából a 31. h.­gy e. tar­talékában volt zászlóalja 1917. május 23-án ellentámadást hajtott végre, amellyel nemcsak Kosztanjevicát, ha­nem az összes veszendőbe ment ál­lásainkat maradéktalanul visszafog­lalta. E példás lendülettel végrehajtott előretörés alatt kiváltképpen Szilárd Béla főhadnagy tüntette ki magát, aki az 5. századot vezette. Röviddel a megindulás után a század nyomban az olaszokra bukkant, akik részben sűrű vonalakban, részben tömegekbe zsúfoltan nyomultak előre. Az alig 80 főből álló század tehát hirtelenül ha­talmas túlerővel került szembe, ami­nek láttára a század legénysége ért­hetően megtorpant. Ámde Szilárd fő­hadnagy pillanatnyi késedelem nél­kül, merészen és eltökélten cseleke­dett. Ahogy csak torkából kitért, ha­talmas ’Rajta-Rajta’ kiáltással ugrott katonái elé, akikkel fergeteges iram­ban az olaszok legsűrűbb tömegének rontott. Gyújtó szavai, kimagaslóan vitéz személyes példája és előretöré­sének hatalmas lendülete, de nem ke­vésbé akaratának kisugárzó ereje, amellyel mindenkoron cselekvésre ragadta katonáit, felszabadította, fel­rázta a század legénységét. Egetverő kiáltással követte vitéz parancsnokát! A gyors és merész cselekvés meg is hozta gyümölcsét, az olaszok megtor­pantak. Közel 300 emberük, a meg- Regős (Róth) Ede főhadnagy. Balról az első a Tiszti Arany Vitézségi Érem (Forrás: A ma­gyar nemzet aranykönyve) 12 Ajtay Endre: A magyar gyalogság (Budapest, é. n.) 13. o.; Felszeghy 386. o. 13 Nemes márkaszéki Bauer Gyula az unokaöccse volt nemes krupiéd Bauer Gyulának, aki a kaposvári császári és királyi 44. gyalogezrednek, a legendás „rosseb” bakáknak volt a parancsnoka. A háború után 1921-ben címzetes tábornoknak nevezték ki, nemes sióagárdi Zöldi Mártonnal ők ketten voltak azok, akik zsidó származásúként az első világháború után tábornoki rendfokozatot kaptak. 14 Felszeghy 385. o. 16 Julier Ferenc: Limanowa (Budapest, 1937) 38-39. o. 2017. JÚLIUS-DECEMBER

Next