Trianoni Szemle, 2019 (11. évfolyam, 1-2. szám)

2019-01-01 / 1-2. szám

NÉPI KERÁMIAMŰVÉSZET AZ ELSZAKÍTOTT TERÜLETEKEN TORDA Erdély központi részén fekszik, így fontos szerepe volt történelmének alakulásában. A római időkben már só­bányászata miatt lakott volt. 1075-ben I. Géza oklevele már sóvámot ír elő. Az összes erdélyi sóbánya felügye­letét a sókamara, a „sóhivatal” végzi; 1463-ban itt volt az első országgyűlés; 1505-ben itt erősítik meg a ne­mesek, székelyek és szászok unióját; 1568-as ország­­gyűlés itt hirdette ki -Európában először - a vallássza­badságot; itt szálltak meg az országgyűlésre érkező ki­rályaink és a fejedelmek: Károly Róbert, Nagy Lajos, Mátyás király, Hunyadi János, Bethlen Gábor, Báthori István; a város mellett verték meg Vitéz Mihály seregét; Mikes Mihály gróf 1714-ben pálos rendi szerzeteseket telepít be; Petőfi Sándor 1849. június 21-én - útban Bem József seregéhez - itt száll meg és találkozik utol­jára feleségével és kisfiával. TORDA NÉPI KERÁMIAMŰVÉSZETE írásos emlékek utalnak arra, hogy itt a 18. század elején már fazekas tevékenység folyt. Tárgyi emlékek csak a 18. század végétől kerültek elő. A korai kerámiatárgyak színesek. Fehér alapon a mangánbarna kontúrt zöld, sárga, kék mázzal töltötték ki. Gyakori az életfa, a ma­dár- és szarvasábrázolás, ritkábban emberábrázolás. Az 1850-es évektől folyamatosan megjelenik a fehér alapon kék díszítés. Szűkül a motívumvilág, gyakori a virág- és levél-, valamint a madárábrázolás. Bokály szabó céhjelvénnyel, 1800 körül Tál, 1820 körül

Next