Katolikus gimnázium, Trsztena, 1877
Búcsú szózat a IV-ik osztály távozó növendékeihez. Valamint a vándor utas zarándoklása közben az első nyugpontnál megállapodik, megpihen, s visszatekint meghaladt útjára, futólagosan elmélkedik az útban talált de szerencsésen leküzdött akadályok fölött, úgy ti is kedves ifjak gymnásiumi pályátok első felének szerencsés bevégeztével mint nyugponton állapodjatok meg, s már eddig is tanulságos múltatokra vessetek egy futó pillantást és ez elmélkedésből merítsetek új erőt további pályafutásokhoz. Csak egy évtized előtt hason körülmények között iskolázni akaró földjeitek kénytelenek voltak e magyar haza alvidékeire vándorolni, távol a szülők és rokonoktól keresni jövő boldogságuk alapját: — most, a ház tűzhely mellett vagy annak közel szomszédságában van tanodátok! Csak egy évtized előtt patrizálva kegyelem kenyeret kérve juthattak az árvás ifjak egy-egy gymnásium csarnokába: — most, a gymnásiumnak van tápintézete, mely a kiválólag szegény ifjakat segélyezi! E két körülmény kell, hogy bennetek a hála köteles érzelmét keltse fel elsősorban felséges urunk Királyunk iránt, ki a magyar kormány közbejöttével létet adott e tanodának, és másodsorban azon jóttevőkkel szemben, kik alapját vetették meg a tápintézeti jótékonyságnak. A hála ne csak pillanatnyi gerjedelme legyen a szívnek; e hála később tettben is nyilvánuljon, e hálát vigyétek magatokkal a síron túli halhatatlan életbe is. Idézzétek vissza emlékezetekbe, hogy mit követelt tőletek e tanoda ? Azt követelte tőletek, amit folytatólagos iskolázástoknál az elöljárók, tanulmányaitok bevégeztével az élet még maga parancsolólag követelni fog. Követelt e tanoda vallásos és erkölcsi érzületet, amit skolai nyelven jóviseletnek neveztünk. Az iskolai törvények 1*