Katolikus gimnázium, Trsztena, 1891
- 14 - tésére-e?). A szaktárgyában jártas tanár — nehogy úgy tűnjék fel a dolog, mintha maga sem tudná, rögtön megadja feleletét, esetleg megjegyezvén, hogy e kérdést készakarva nem említette a tanítás folyamában, mert azt szükségesnek nem tartotta, vagy mert a tanulók korához és tanulmányaik fokáihoz vagy felfogó képességükhöz nehéznek ítélte, vagy hogy később jön arra a sor, stb. stb. Ha azonban valaki az ily „próbára“ azzal felel, hogy mélyen hallgat, a tanulság irányában levonható anélkül, hogy újabban provokáltatnék a tanár a kérdés megfejtésére s esetleg a tanulók előtt a tanári tekintély szempontjából kényes helyzetbe hozatnék. Itt a túlterhelés kérdése is. Ezt ankéteken, szakczikkelyekben, konferenciákon s ki tudja hol és mikor, folyton emlegetjük. De legtöbbször minden csak írott mulaszt marad. Baj az, hogy a pedagógiai követelményeket s a rendeleteket sokszor nagyon hamar elfeledjük, vagy legalább is nem tartjuk nyilván, és feltétlenül vagy legalább folytonosan nem vagyunk különösebb figyelemmel azok iránt olyképpen, hogy amit egyszer a pedagógiai belátás s ezen alapuló rendelet, intézkedés kíván, azt minden áron, egészen a lelkesedésig fokozódó buzgalommal vigyük véghez. E nélkül pedig a legcsekélyebb megalkuvással vagy figyelmen kívül hagyással is igazán élő, elevenen lüktető iskolai élet nem lehetséges! A testi nevelés követelményeit sem szabad figyelmen kívül hagyni. A túlterhelést — amennyiben ez jelentkeznék — minden áron meg kell akadályozni — mint az egységes középiskola kérdésében tartott tanácskozáson a szakelőadó miniszteri tanácsos mondotta — energikus módon. — Tehát a tanítás szükséges kikerekítése, kiegészítése s a dolgok jól megértílése által indokolt és követelt határon túl, bőséges, tudományosdit játszó nagyhangú és terjedelmes protektiókat tartani nem szabad. Az imént vázolt eljárásnak azonban ellenkezője is nagy hiba, az t. i., ha azt vélnők, hogy tanári feladatunknak eleget tettünk, ha a tankönyvet jól elmondottuk, esetleg alaposan meg is kurtítva! Nos, ez nem volna tanítás, ez csupán méltatlan „iskolamesterkedés“ lenne, mely a tanulóknak érdeklődését felkelteni egyáltalán nem képes, mely egyszerűen száraz csépelge-