Katolikus gimnázium, Trsztena, 1913
A középiskolai előkészítő osztály és a magyar nyelv tanítása. A vegyes ajkú vidéken működő középiskolának kétségtelenül nehezebb feladat jut, mint a hasonló létszámú, de magyar területen levő intézeteknek. Az I. osztályba lépő tanulóknak jelentékeny, vagy nem ritkán túlnyomó része magyarul annyit sem tud, hogy a magyarázatot kellően megérthetné, annál kevésbbé tud beszélni; még jó, ha legalább töredékesen, egyes szavakkal felel a kérdésre. Könnyű elgondolni, hogy ily viszonyok között milyenek lehetnek az írásbeli dolgozatok. Az ilyen középiskola eddig azzal végzett sisyphusi munkát, hogy ezekkel a tanulókkal grammatikai alapon összehasonlíttassa a kevéssé, vagy alig ismert magyar nyelvet az ismeretlen latinnal. Hogy ez a tanár minden küzdelmes fáradságának ellenére sem járt a kívánt eredménnyel, az a dolog természetéből következik. A középiskola tervezett reformjával kapcsolatban sokfelől felmerült az a kívánság, hogy a latin helyét az I. és II. osztályban a német nyelv foglalja el. — Kérdés, váljon ezzel megjavul-e helyzet? Változás csak a német nyelvű vidékeken történik, ahol a gyermekeknek könynyebb lesz ugyan az anyanyelvükkel való foglalkozás, de viszont ez a magyar nyelv elsajátításában fogja őket hátráltatni, ami aztán a többi tárgyakban való előmenetelüket nehezíti meg. A többi nemzetiségi területen pedig változatlanul megmarad a középiskola első osztályában a két ismeretlen nyelv nehézsége és ennek nyomán előreláthatólag az eredménytelenség is.