Tudomány és Mezőgazdaság, 1969 (7. évfolyam, 1-6. szám)
1969-11-01 / 6. szám
nagymértékben összefüggnek a természeti feltételekkel, a természet és a társadalom szüntelen harcával. Midőn a társadalmi haladás, a termelőerők fejlődésének ügye napirendre került, a víz ellen és a vízért folytatott harc mindenkor a fejlődés egyik kulcskérdése, a haladás előrelendítője, vagy fékezője volt. A nemzet legjobbjai felismerték ezt és a haladást gátló, mostoha vízviszonyok gyökeres megváltoztatását mint nemzeti jelentőségű ügyet állították előtérbe. A reformkor vezető gazdaságpolitikusa Széchenyi István és a plebejus forradalmár, Táncsics Mihály éppúgy, mint a kor vízimérnökei, köztük elsősorban Vásárhelyi Pál: az árvizek megfékezésében, a vízszabályozás megoldásában látták az ország gazdasági fejlődésének, kulturális felemelkedésének megalapozó feltételeit. Vásárhelyi egész pályafutása, a megyei mérnökgyakornokoskodástól az egész ország vízimunkálataiért felelős központi hajózási felügyelőségig, növekvő feladataival, ismereteinek, látókörének az akkori világszínvonalat átfogó bővítésével, haladó társadalmi, politikai szemléletének következetes érlelődésével, szinte előkészítette, kijelölte őt a nagy alkotásra, élete főművének, a Tisza-szabályozás egységes műszaki tervének kidolgozására. Talán már pályájának első állomásán — amikor Borsod megyei mérnökgyakornokként járta a tiszamenti tájakat — foganhatott meg lelkében a gondolat: a Tisza szabályozása, áradásainak megfékezése. Már mérnöki pályája kezdetén, amikor a kor legjelesebb vízimérnökének, Huszár Mátyásnak vezetésével a Körösmenti felmérési munkák során megismerkedett a Tisza-völgy hidrológiai viszonyaival tovább érlelődhetett benne a korábban tápot kapott gondolat. A dunai „mappáció” páratlanul tökéletes térképei, szintezési, vízhozammérési munkái már nemzetközi viszonylatban is úttörő jelentőségűek voltak és mind előkészületet jelentettek az életművet majdan megkoronázó alkotás: a Tisza-szabályozás terveinek megalkotásához, valóra váltásának megalapozásához. Előbb azonban még egy — szintén korszakos jelentőségű — nagy alkotás fűződött Vásárhelyi nevéhez: a Vaskapu szabályozása. Az Al-Duna hajózhatóvá tétele, a hajózás megindítása a Duna teljes hosszán Vásárhelyi és Széchenyi termékeny, közös munkásságának egyik kimagasló eredménye. A Duna e munka által vált nemzetközi jelentőségű víziúttá és alkalmassá történelmi hivatásának teljesítésére, a Duna-menti országok közötti kapcsolat és együttműködés fejlesztésére. Most pedig épül és rövidesen üzembelép az aldunai Vaskapu duzzasztó és erőmű, amely a Tiszának e pontjától 770 km távolságban felduzzasztva a Dunát, sőt a Tisza alsó szakaszát is és a Duna eleven erejét az európai kontinens egyik legnagyobb vízierőművében hasznosítja, egyben a dunai hajózás fejlődésének újabb szakaszát nyitja meg. Az 1845-ös év fordulatot jelentett Vásárhelyi életében, de egyidejűleg mérföldkőnek bizonyult Magyarország vízgazdálkodásának történetében is. Vásárhelyi ekkor élete legfőbb művének megalkotásához kezd, életének legnehezebb küzdőterére lép. Előbb csak a Felső-Tisza szabályozására kiterjedő ún. „előleges javaslatot” dolgoz ki, majd az egész Tisza egységes szabályozásának tervét alkotja meg, amelyet 1846 márciusában terjeszt a Tiszavölgyi Társulat Választmányi ülése elé. A terv újszerű, bátor gondolatai, a nagybirtokosok tiltakozása az ármentesítés költségeinek viselése ellen szenvedélyes vitákat váltott ki. Vásárhelyi igazának tudatában, meg nem alkuvó következetességgel harcolt az önző, szűklátókörű maradiság ellen. A Széchenyi-emlékoszlop Tiszadobon