Almási Balogh Pál (szerk.): Tudománytár 1843. Literatura 7. kötet
FEKETE SOMA: Criticusok' csintalansága Angliában. (London and Westminster Review) [Tanulmány] 1843. Literatura. 7. k. 1. füz. 3-7
4 CHITICUSOk' CSÍNTALANSÁGA friseségét és szépségét, mellyek nélküle 's izlése nélkül tán örökre lepecsételt kutak maradtak volna. Innen van , hogy a' szemlék, mellyek nagy könyvárosok' sajátjai, hébe korba későbben megjelenő' könyvekből kapnak ki, 's közlenek egy két czikkelyt; e'körülményből következik, hogy szemle czikkelyekkel a' közönség' ízlését akarják kivenni — hogy könyvek biráltatnak, mielőtt írattak, midőn az iró egy pár kiszemelt töredéket, 's a' criticus mulattató commentárt közöl. Ha sikerül a' csel, megjelenik a' könyv; ha nem, feledésbe megy- Máskor a' criticus ellenőre az irónak— most rablója. A' haladó polgárisodás most nem engedi többé a' criticusnak czikkelye' nagy czéljáúl 's feladatául tűzni ki annak bebizonyítását, menynyire túlhaladja ő az írókat ismeretekben 's talentumban. Azonban mindig játszhatik büszkét 's daezost olly írók' ellenében, sek nem küldenek neki mutatványíveket. Valamelly rövid, de csípős megtámadás, hattól tizenkét lapból álló , azt mutató, hogy valamelly népszerű iró valóságos bolond, hazug, hitetlen, 's kozhely ember, hitván tréfákkal és illetlenségekkel fűszerezve, még mindig elég figyelmet fog gerjeszteni fáradtságának jutalmazására. A'szemlék' kalmár érdekei megkívánják, hogy az író vagy megraboltassék s oktalanul kikürtöltessék, vagy, ha meghagyatok neki a' magáé, megtámadtassék 's rágalmaztassék. Azok ám tülökkürtők; ha ellenszegül az iró, felökleltetik általok. Egy barátunk saját szemeivel láta sétálás közben egy cserje-fában hol komlókarókat kelle nevelni egy juhot, melly lábait egy fiatal fára tevé, azt lehajlítá, teste' nehézségével letartá s aztán lefalá a' fának fiatal, gyönge hajtásait- Képzeletünkben e' juh iró-juhkép jelent meg ; mint értelmes, állhatatos, becsületes iró, ki csak azt akarja használni 's élvezni, mit ereje 's ügyessége víttak ki. De egy más juh is "volt ott, melly nem akart maga bíbelődni a' fa' lehajtásával, hanem inkább, mint plagiarismus' barátja, azon fiatal hajtásokból falt , hol affélék már lehajtva voltak. Ez a' criticus-juh volt Azon juh, melly a' fát lehajlítá , az író-juh , átalában sokáig békével tűré ellensége' magaviseletét, de a' criticus' plagiarismusa végre túlfeszité az iró' türelmét — a' rablás türhetlennek látszik, a' munkátlan kérelmesség, a' kriticus kedve szerint éldelvén a' drága fahajtásokat, kimerité minden türelmét — végre fejével taszított a'juh, melly a'fát lehajlítá—a'fa újra visszapattant; a' hajtásokat nem érheté többé 's minden nyeresége nem volt egyéb — harcznál. Meggyőződvén , milly kellemetlen a' harcz hajtások' falása helyett, a' kérdéses juh újra eltökélte lehúzni a' fát Criticus barátja iít részt vett éldeletében, 's miután igy engedékennyé tette 's megtörte, mindent elkövettek egymás közt, hogy ez megtessék nekik. Ez hű képe a jelen irodalmi és kritikai világnak; hébe korba valamely egy-