Thaisz András (szerk.): Tudományos Gyűjtemény 8. évfolyam, 1824

8. szám - Döbrentei Gábor. : Dugovics Titus, ki magát, csak hogy Nemzete győzzön, halálra szánta. 16-28

—( 16 ) — megfeleljek, életemnek, tehetségimnek, munkáimnak főbb tzélja lészen, hogy a' reám bízott fontos hi­vatalban, a'mint tőlem kitelik, mindég leg híveb­ben, és leg méltóbban eljárjak. De a' ti iparkodás­tokban és szorgalmatosságtokban is igen bizom ked­ves tanulóim! hogy egyesült erővel az én mun­kálkod­ásimnak társai, és hív részvevői lesztek, annál inkább, mivel tökélletesen meg vagyok győ­ződve, hogy a'hasznos tudományt, melly nem egy­nek, nem kevésnek, hanem az egész emberi nem­zet' javára van szentelve, igazán az ő érdemének egész mértéke szerént betsülni tudjátok. A' ti előmeneteletek , és ettől függő boldogságtok lessz minden időben iparkodásimnak leghathatósabb ösztöne, munkáimnak legszebb , legtartósabb , leg­vigasztalóbb jutalma. A' jótevő tudományban való előmenetelre pedig elég alkalmatosságtok fog len­ni. A' ti nyilván tudva lévő nemes indulatotok sze­rént, ez illyen alkalmatosságokat haszon nélkül el ne botsássátok , hanem azokkal éljetek az emberi nemzet' javára. A' leg­jobb Király' az édes haza', az emberi nemzet'várakozása reátok van függeszt­ve , nints más hátra, tsak hogy ti mind ezeknek reményeit teljesítsétek, sőt felül is haladjátok. 2. DUGOVICS TITUS,­­ ki magát, csakhogy Nemzete győzzön,halálra szánta. Megfordúlék hazámban Ns. Vas Vármegyében, 1821-nek nyarán. Tudjuk már, ezt beszélte ekkor Szombathelyen jártamban Fiscális Horváth Jósef Elek Úr, annak a­ Magyarnak eddig nem ismert­je-

Next