Tükör, 1934 (2. évfolyam, 6-12. szám)
1934-06-01 / 6. szám
Foto Lóránt György kalyiba, de az enyém, a mienk, tehát egyúttal: my castle. Aztán a berendezésnek ezernyi kedves gondja. Először persze csak kiselejtezett, lomtárból, padlás odúiból, pincék mélyéből előbányászott régi ásatag holmik, bútorok kerülnek a weekend-házba, később lassacskán már ki lehet cserélni őket, újakat lehet beszerezni, kirakatokat lehet, sőt kell tanulmányozni e célból, s a prospektusok átlapozása téli estéken, milyen szívfájdalmasan édes gyönyörűség. Soha nincs vége-hossza az efféle kalkulációknak, tervezgetéseknek, mert hiszen a weekend-ház sohasem kész, sohasem tökéletes eléggé. És pláne, ha úgy adódik, hogy egy kis kert, egy mikroszkopikusan kicsiny parcella, egy picurka darab föld is hozzátartozik a házhoz! Ilyenkor történik, hogy miniszteri tisztviselők, orvosok, ügyvédek, lateinerek hétfőn reggel mint sebesült, marcona honfoglalók érkeznek a hivatalba és belsejükben büszkén, kifelé azonban tettetett bosszankodással magyarázzák az érdeklődőknek : — Hogy miért van bekötve az ujjam? Eh, semmiség az egész, tegnap a kertemben dolgoztam és rácsaptam a körmömre, amikor a drótkerítést felszögeztem . . . De másról is meg lehet ismerni a weekendezőket. Barnák, arcukat az időjárás viszontagságai cserzik csokoládé és mahagóni színűvé, tartozzanak akár a motoros, autós, turista vagy evezős alcsoportokba. Az igazi weekendező, az igazi plein air-lovag szánakozó mosollyal nézi a kitömött vállú dandyket és hölgyeket, akik itt bent a városban korzószékeken hanyattdőlve, nyakszirtmerevedéssel dacolva, tökéletlen napraforgókként tartják arcukat bele a simogató napsugárba, mit tudják ezek , mit jelent megérkezni szombaton délután Tárnokra, Felsőgödre, a Mátraaljába, a Duna partjára, a Balaton vagy a Velencei-tó tükre mellé, vagy bárhová, ahol egy kis házikó várja a gazdáját, mit jelent ott, amúgy igazából nekigyürkőzni, levetkőzni a városi embert külsőleg is, felkapni egy könnyű tréningruhát, fürdődresszt vagy vászonkosztümöt, a weekendezők könnyű, egyszerű, szellős, primitívségében is ezerféle uniformisát és hódolattal meghajolni a természet erői előtt, a levegő, a napfény és a víz háromsága előtt! Igaz, hogy a weekend egyszerű, hölgyek számára mégis a problémák egész sorozatát rejti magában. Képzeljük csak el, milyen kimondhatatlan gondokat okoz az a kérdés, hogyan öltözködjünk stílusosan a különböző weekend-alkalmakhoz. Mert hiszen természetes, hogy a kis házikóban és annak környékén elegendő a legegyszerűbb kis ruhácska, a legolcsóbb anyagból — igen ám, de mi történik, ha teszem azt, autókirándulásról, motorcsónakpartiról van szó. Oh, és a kozmetika! Mert ne felejtsük el, számtalan firkája és fortélya van annak, hogy valaki megszerezze a kívánatos, egyenletes, bársonyos, barna lesülést. A weekendezés örömei közé tartozik még a vendéglátás is. Az első, ma már klasszikussá vált angol weekend aranymondások egyike : «Vegyél magadnak weekend-