Tükör, 1938 (6. évfolyam, 1-11. szám)

1938-04-01 / 4. szám

mentek a kastéludvarra. A sárkány menta Virág Péternek : «Gyere, sógor, birkózzunk eggyel». Akkor összedültek birkózni. Meg­fogta a sárkány Virág Pétert. Belevágta a fődbe kötésig. Virág Péter kiugrott a fődből. Megölelte a sárkányt. Belevágta a sárkányt hónaljig a fődbe és levágta mind a hat fejét. A testvér­­e ki akart ugrani az ablakon. Meg­fenyegette Péter, hogy meg ne mozduljék. Itt megszabadult Virág Péter. Ment a tizen­­kétfejű sárkánynál. Bement az ajtón, köszönt. «Mit keresel, te fiú?» «Hát mit keresnék, te ér­ted jöttem, testvéred vagyok». «Dehogy, mi hatan vagyunk testvérek és mind a hatan itt vagyunk. Te nekem nem vagy testvérem». «Ha te nem vállalsz el testvérednek, itt van ez a csomag, boncsd ki». Kibontotta. «Kié az a fejem kendő, kié az az aranygyűrű?» «Ez az enyém». «Törd kétfelé azt a pogácsát, edd meg. Mijön az a pogácsa?» «Oyan, mint az én édesanyám teje vót. Elvállallak, hogy testvérem vagy». «Urad mikor jön haza?» «Majd megtudod, amikor a tizenkét mázsás buzogányt hají­tja haza». Kiment Virág Péter az udvarra. Várta a tizenkét mázsás buzogányt, hogy mikor hají­tja haza a sár­kány. Virág Péter megkapta a buzogányt és a sárkányon tizenkét mérföddel tálabb hajította. Akkor a sárkány elkezdett köp­ködni, mint a hörcsög. «Vájjon, ki legény­­kedik-e ott, nem az a taknyos Virág Péter-e?» Haza ment a sárkány. Ettek. Mikor jóllaktak, a sárkány elment a pincébe és vitt eggy kancsó bort. Megitta a sárkány a maga poha­rát, de Virág Péter nem itta. «Mért nem iszod meg, sógor?» «Nem iszom». «Miért?» «Ha te eljössz énnálam vendégségre, akkor én oda­vezetlek a tövére». Avval bementek a pin­cébe. Tizenkét hordó bora vót a sárkánynak. Virág Péter ekkor tizeneggy hordó bort meg­ivott, a tizenkettediket nem engedte a sár­kány. Kilökdöste Pétert : «Ne légy disznó, hagyd meg nekem evvel a hordóval. Gyere, sógor, birkózzunk eggyel». Összedült Virág Péter a tizenkétfejű sárkánnyal, de a sár­kány megkapta Virág Pétert és levágta hó­naljig. Akkor Virág Péter ügyes vót és meg­kapta a sárkányt és levágta hónaljig. Virág Péter kipusztította a sárkányt, a nyakára hágott. Avval elindult Virág Péter a harmadik leány test­véréért. «Jónapot, kedves eggy drága testvérem». «Aggyon az Isten neked is, te fiú. Mit keresel itt?» «Testvéred vagyok». «Jaj, dehogy is vagy nekem testvérem, mi mind a hatan itt vagyunk». «Ne, itt ez a kendő boncsd ki». Kibontotta. «Kijé ez a fejem kendő és ez az aranygyűrű?» « Ez az enyém». «Itt van ez a pogácsa benne, törd két fele és edd meg». Megette. «Mijen ezt az a po­gácsa?» «Oyan, mint az én édesanyám teje». «Mikor jön urad haza?» «Majd megtudod, a vár megrendül. A falba van eggy óriás nagy szeg, arra fog ráesni a huszonnégy mázsás buzogány». Hazajött a sárkány. «Aggy, héj, vacsorát». Megvacsoráltak. A sárkány bevitt eggy kancsó bort. A kancsó bor éppen két pohárral vót. De nem itta meg Virág Péter a bort. «Hát mért nem iszod meg, kedves eggy sógor?» «Nem iszom! Ha te eljössz én­nálam vendégségre, én elvezetlek téged a pincébe és annyit iszol, amennyi kell. «Elmen­tek a pincébe. Ott vót huszonnégy hordó bora a sárkánynak. Megivott Péter huszon­három hordó bort. «Haggyál eggy hordóval már nekem, míg új terem. Gyere, kedves eggy drága sógorom, birkózzunk eggyel». Akkor összedültek az udvaron. Birkóztak. Pétert levágta hónaljig a fődbe, de Virág Péter fiatal vót és kiugrott. Megkapta a sárkányt és bosszúságába levágta a sárkányt nyakig. Akkor kikapta Virág Péter a bicskáját és eggy vágásra levágott huszonhárom fejét a sárkánynak. Eggy megmaratt. Akkor a sár­kány pardont kért. «Pardon, Virág Péter. Péter sógor, ezt az eggy fejemet hagyd meg. Péter! meghagytad ez eggy fejemet, kon­­traktust adok magamról, hogy úgy elme­gyünk ebből az országból, hogy senki híre­met ne hájjá». «No, sógor, meghagyom ezt az eggy fejedet. Az életedet. Ahogy megölté­tek a három fiútestvéremet, lábra állítscsá­­tok, akkor meghagyom a huszonnegyedik fejedet». Ömlött a sárkányból a vér, mint a patak. Nő a sárkány, ahova elvét temetve a három fiú, mindegyik nyárfát megkente a vérrel. Mind a három fiú talpraállott. Meg­maradt a sárkánynak az élete az eggy fejével. Kontraktust írt magáról a sárkány, hogy ebből az országból úgy elmegy, hogy senki hírét sem fogja hallani. Akkor elutazott a sárkány, úgy, hogy ma sem hallani hírét. Maga maradt Virág Péter, összeszette a hat testvérjét, a három lányt és három fiút és mentek haza. Mentek haza nagy vígság­­gal, nagy örömmel. Az anyjuk odahaza az udvart tisztálta, seprette. Mikorra hazaértek, az anyjuk meglátta, hogy ott van az ő hét gyermeke a kapuba. Kinyitotta a kaput és beeresztette őket. Bement a hét paja az udvarra. Az anyja felölelte Virág Pétert és és úgy csókolta, de a többit is. Avval az anyjuk letette Virág Pétert és az egész falut becsődítette. «Itthon van a három fiam, három leányom, eggy szóval a hat gyermekem». Nagy

Next