Tükör, 1918 (6. évfolyam, 2-59. szám)
1918-01-13 / 2. szám
Maros-Vásárhely, 1918. Január 13 TÜKOR 3. oldal 1 wn wimmikh— Pletyka. Egy szabadságra jött ügyvéd-hadnagy különös esete. — A „Tükör" tudósítójától. — A Főtérnek egy szép házában folyt le ez a tragédia. Nem voltam ott, de a riportom, pontos, nincsen benne liba. A Főtérnek egy szép házában, a második emeleten, lakott egy ügyvéd és a nője, róluk szól im bús énekem. Az ügyvéd úr a fronton harcolt, legalább is ezt mondta ő, ha hazajött úgy néha-néha a hős,vitéz muszkaölő. (A rossznyevek ellenben kérem, — ám erre nem adok sokat — azt beszélik, hogy Debrecenben egy lókórházban irogat.) Bájos nője hűséggel várta s ha itthon volt, imádta hőn. Milyen kár, hogy e boldogságnak a múlt héten, már vége jön ! . . Váratlanul ugyanis hősünk, egy zord, zimankós éjjelen, zaj nélkül élt, miként egy szellem, az otthonában megjelen ! . . . Csönget . . . ajtót nyit a szobaleány. S meglátva őt, szörnyet sikolt. Azért, mert mint önök is sejtik, úrnőjének vendége volt . . . Éppen tizennyolcat ütött az óra (ám csak tizenkettőt akart) szép városházánk nagy tornyában, időn a férj befele tart ... Egyenest a hálószobába, kezébe szörnyű fegyvere, az a húsz centis gyikleső. Vájjon mit fog tenni vele ? ! . . . Remeg a toll az ujjaim közt, a lélegzetem elakad ... A színen nagy orditozás van s egy ur ruhátlanul szalad . . . A férj bőszen nyomul utánna, kezében szörnyű fegyvere, az a 20 centis gyikleső, de nem tud mit tenni vele. Utánna kap a rohanónak, s dús hajzatán megfogja őt, mint Absalont egykor a gályák s megállná a röpülőt. Azaz dehogy is állította ! A csábász oly szörnyen szaladt, hogy a hajzat a skalppal együtt hősünk markában ott maradt! . . . A csábitó eltűnt az éjben ! — Haj és ruha nélkül szegény, ami elég nagy áldozat most, szőrs posztóhiány idején! Az ügyvéd állt, miként Márius egykor Karthago romjain s eltöprenkedett némán, búsan az élet buta bajain . . . Szivében zord, komor hangulat s markában egy paróka volt s odabent a meghitt lakásban egy kis csinos asszony pakolt . . . Ezt mormogta: Éppen négy éve, annak, hogy „ügyetlen“ vagyok, az a gazember a parókával kezemben egy ügyet hagyott. Megindíthatod a válópert majd, és, lesz egy ügyed „együgyü“. Ámbár ezen töprenkedhetsz már, miként nyájszélén az ürü ... De hát én vagyok tán az első, kinek ilyen „esetje" van ? . . . — Ezt gondolva a bús agyában egy vigasztaló fény suhan. — Beszélek majd az apósommal s ha még egy hozományt kapok, kitörlöm ez ejjet szivemből és róla bölcsen hallgatok ... De azért a szegény parókát az az átkozott bajszövet, kegyetlenül a földhöz vágta s beledöfte a gyiklesét. — A kireeleszumát néki! — hördült fel fájó kebele. — Itt van ez a ronda paróka, vájjon hány fej pászol bele ?! Egészséges műhelyeket! Az elfogulatlan orvosi tudomány megdönthetetlen statisztikai adatok segítségével bizonyítja, hogy nemcsak ágyú és puska pusztítja az emberi életet, hanem a mai társadalmi rendszer általában a nép színe-javát halálra itéli. Gümökór, venezin és alkohol — e hármas népbetegség borzalmasan pusztítja Magyarország de különösen a nagyobb városok lakosságát és elsősorban a szegényebb néposztályt. A számok ereje bizonyítja ezt. Pikter Gyula egyetemi tanár például 1911-ben tíz évre visszamenőleg a gümőkóros betegek szociális viszonyait vizsgálta meg és arra a megdöbbentő tapasztalatra jutott, hogy a gazdagokat e betegség sokkal jobban kiméri, mint a szegényeken Ugyanis rájött arra, hogy míg 1000 ötszobás lakással rendelkező gümőkóros beteg közül egy évben csupán 2, addig az egyszobás lakással bíró közül 40 pusztul el. De azt is kimutatja, hogy ott, ahol a szegényebb néposztály túlzsúfolt lakásokban ágyrajárókkal megterhelten tartósodnak, tízszer akkora a megbetegedés, mint az úri negyedekben. Hasonló eredményre jutottak Parisban, ahol szintén vizsgálódás tárgyává tették a tüdőgümőkóros megbetegedések okait: ahol a vagyon és jólét fintorgat, ott a kitűnő táplálkozás, a szellős és bőséges lakás elkergeti és elpusztítja a gümőkóros bacillusaivat, ellenben, ahol a szegénység üt tanyát, ott a silány és kevés étkezés és a rossz lakás egyenesen életre kelti a tüdőt pusztító apró állatkákat. Bízvást lehet állítani, hogy a mai társadalmi rend a betegséget és a halait osztályleleggel ruházza fel. De nemcsak a tömegnyomor teremti meg a népbetegségeket, hanem az ipari foglalkozás is borzalmas pustításokat okoz . Az Országos Munkabetegsegélyző Pénztár kimuatsa szerint a legtöbb gümőkóros megbetegedési esetet a nyomdai munkások szolgáltatják. Könyvkötők, famunások és más gyári alkalmazottak szintén sokat szenvednek e pusztító betegsé miatt. Ennek főleg az az oka, hogy a munkássá, amely megérteti a szervezeti és politikai célokért való harcot, a magasabb munkabér, rövidebb munkaidő és általában szociális emelkedettségén akárhányszor a munkaerőt tagadta meg, de sohasem akart a gyárak és műhelyek higiénikus voltáért komoly akciót kezdeményezni. Pedig a munkásság a műhelyben és a gyárban tölti el életének legnagyobb részét, nem lehet tehát közömbös előtte, hogy aj ipari mérgezésen kívül még a sötét, penészes, mérges gombák-kal telített förtelmes műhelyek is szedjenek áldozatokat. A jövő szempontjából a szervezett munkásságnak a politikai és gazdasági célok mellé a műhelyhigie-nát is az elsőrendű követelések sorába kell állítania. OLOS HETI STRÓFÁT Türelem, kérem, türelem ! Mindig ezt hallom itt is, ott is, Mindig ezt hallom szüntelen Bármihez is akarnék jutni: Türelem, kérem, türelem ! Hivatalnok vagyok s az értem Fix fizetésből tengetem Gyomrom korog, azt mondom néki Türelem, kérem, türelem! Beállítok a főnökömhöz: Bocsánat, de mi lesz velem ? Nem emelik a fizetésem ? Türelem, kérem, türelem ! Egy korona egy tojás aráma, A tejet kettőért veszem Az árdrágítókat mikor akasztják ? Türelem, kérem, türelem ! Fát sem lehet kapni sehol sem Én a bútorom türelem, Hogy áll a földgáz vezetéke ? Türelem, kérem, türelem ! Mért van az, hogy az én számomra A földön semmi sem terem ? Nem lakom jól e szép mondással: Türelem, kérem, türelem ! De mit tegyek, mit tegyek mégis ? Ha fejem a falba verem Akkor sem lesz segítve rajtam ! Türelem, kérem, türelem! Elég! Elég! Türelmem nincs már Ne játszanak többet velem! Én holnapra éhen halok! Türelem, kérem, türelem ! Gólem. ta Január. Álmodozzunk! .. . Álmodozzunk, mert ez nem kerül pénzbe még a mi drága világban sem. Álmodoztunk arról a drága világról, ami elüint és nem jön vissza többet ! Január ! Mit jelentett ez a szó huszhuszonöt év előtt ? ! Azt jelentette, hogy szép tét volt, nagy hóval, zúzmarás fákkal, vidám téli estékkel, anuár! Ilyenkor voltak a legszebb bálok, ilyenkor gondolták a lányos mamák, hogy túladnak mind az öt anyukon, ilyenkor jártak a zsurokra a fiatal emberek, ahol finom bivalyejes kávét, pompás kalácsot és remek befőtteket ettek s az uzsonnákért a bálokon mint táncosok szolgáltak meg. A bálok ! A fiatal urak ilyenkor hamisították a váltókat a nagybátyjuk nevére, hogy klakkot is vehessenek az apjuk által készíttetett báli ruházatukhoz, hogy pénzük legyen virágra, éjjeli zenére, amit a szép báli éjszakákat követő hajnalokon húzattak szívük bálványa ablaka alatt A váltókat egy néhány per után kifizette a bácsi, az éjjelt zenét kapó kisasszonyokat pedig nőül vették a fiatal urak később. Január, pompás disznótorok, névnapok, és más mindenféle okok világa, ahol vidám volt a kedély, folyt a bor, pompás volt a vacsora és húzta a cigány ! A jégvirágos ablakok hunyorgattak az éjszakába, füstölt a kémény, mozgott a bőgő és reggel fele jókedvű bácsikat — akik igazat adtak Galileinek, hogy mégis mozog a föld — élettársuk karonfogott támogatott hazafele a kézilámpás bizonytalan fénye mellett. Gond, aggódás, siralom, nyomorúság ! ki tudott erről ? ! Bizony kevesen ! Más volt az élet. Akkor még a hollók se károgtak olyan búsan , mint ma! Januári Mulatságaidon szület- ■ÄÖ53D tek azok a szerelmek, amelyeknek gyümölcsei ma a frontokon állnak és fiatal szemükből kitörlik a téli éjszakán odafagyott könycseppet . . . Nem tudják, kit siratnak, pedig téged siratnak régi szép Január, ha nem is tudnak róla. Téged siratnak, aki elmúltál, meghaltál és nem jössz vissza többet! . . . Márius. — Hátralékos előfizetőnket kérjük, hogy előfizetési dijukat beküldeni szíveskedjenek, nehogy a lap küldésében akadály támadjon. —Dr. Ugron Gábor belügyminiszter Dr Tauffer Vilmos udv. tan. egyetemi tanár, a Stefánia szövetség orsz. biztosa és Dr. Madzsar József egyetemi tanár a Stefánia szövetség igazgatója kíséretében tegnap érkezett városunkba. A belügyminiszter az estét családja körében töltötte, ma délelőtt pedig a városházán fogadja azokat a polgárokat akik kéréssel akarnak elébe járulni. D. e. 11 órakor a városház nagytermében lesz a Stefánia szövetség alakuló gyűlése, amelyen dr. Ugron Gábor belügyminiszter megnyitó beszédet mond. A gyűlésen beszélni fognak még Taufer és Madzsar egyetemi tanárok, dr. Marthy polgármester és Köllő alispán. A miniszter és kísérete ma délután a gyorsvonattal visszautaznak a fővárosba. — Hurokra került csempészek. Rosenfeld Izsákné és nővére Garsch Helén 20 éves Vörösmarty utca 31. szám alatti lakosoknál nagy mennyiségű gabonát, és katonai ruhaneműt, azonkívül 4700 drb cigarettát, 450 drb portorico szivart és vágott magyar dohányt talált a brassói határszéli rendőrség helyi különítménye. Rosenfeldék összeköttetést tartottak Lermann Izsák 19 éves, Stupa Áron 21 éves és egy Perl nevű internálttal, melyek közül a nyomozás alkalmával a két előbbit a detektívek le is fülelték Rosenfeldné lakásán. — Fölemelik a cserefalapik, akarom mondani a dohány árát, a jó ég tudja már hányadszor, mióta ez az édes háborúkitört. És mint jámbor adóalany és dohlány vásárló belenyugszom ebbe is, mint a meghalásba, de tisztelettel kérem a zseniális fináncmniszterünket, hogy a cserefalevelek és szederlevelek és meggyízlevelek és cikorialevelek közzé tegyen egy kis dohányt is, és e drága lapikat öntöztesse meg valami gyúlékony anyaggal mielőtt csomagolják vagy szivart gyártattak belőle, mert ezek az izék, nem is tudom mik, amit dohányképpen szeretnénk szerezni, ha kapnánk, mind asbestből vannak és teljesen tűzmentesek, a gyufa pedig haj, szintén drága. És kérném, hogy a felemelt árukhoz csomagoljanak egy-egy darab aspirint, hogy — részben a felemelt áruktól, részben az úgynevezett dohánytól szerzett fejfájásunkat valamenynyire kurválhassuk. — Ferencz József unitárius püspök gyásza. Ferencz Károlyné, kúriai biró özvegye 10-én este, 89 éves korában, hosszas szenvedés után elhunyt. Ferencz József, a magyarországi unitárius egyház püspöke sógornőjét gyászolja az elhunytban. A boldogult matróna végrendeletileg jelentékeny adományt biztosított a kollégium számára.