Tükör, 1920 (8. évfolyam, 1-51. szám)
1920-09-26 / 39. szám
Targul-Mures (Maros-VAs Arhei*), 1920 szept. 26 tán urral. Elküldtem a cselédet és mint aki ilyen tekintetben mindig gavallér voltam, most az egyszer megengedtem magamnak azt a lukszust, hogy hallgatóztam. Na de érdemes is volt. Kérem, a következő párbeszéd folyt le Renée és az ifjú között: Ifjú : Alszik a mama ? Renée : De még hogy ! — (egyet ugrik .) Akkor ! . . . — Nem, nem, édes. Csókjaid perzselik az ajkamat ! — Was ? Perzselik her, perzselik hin, én meg fogom magát csókolni, én .. . én agyba-főbe fogom magát csókolni.. — Nem, előbb tudnom kell, hogy nem csak múló fürt az egész, hanem maga hű is marad hozzám. — Hú ? Hogyne. — Ön ezt oly hidegen mondja. — Mondjam melegen ? — Esküdjél meg. Esküdjél meg, hogy örökké szeretni fogsz. (Ünnepélyesen .) Kinek a feje éljen úgy ? — úgy éljen az én fejem. — Ez már beszéd. És nőddé teszel engem ? — De még hogy ! — Hogy érted ezt ? — Hát úgy, hogy már évek óta nem tettem nemmé senkit úgy, ahogy téged nemmé foglak tenni. (Hévvel.) Az ajkadat... az ajkadat . .. — Ah, csókolj ! Csókjaid olyanok... olyanok, mint a tűz. — Mert nem vagyok borotválva. — Pfuj, de prózai vagy. — tíz még semmi. Hogy álltok pénzügyileg? — Pfuj! — Olyan rosszul ? — A világért sem. A pfuj nem périzigyeinkre vonatkozott, hanem a te prózai beszédedre. — Na már engedelmet kérek, ha már egyszer ez egy szerelmi házasság, legalább ne legyen ingyen! — Rut fölfogás. — Staglazöldem fölfekszik nekem. — Hát ez mi ? — Liegt mir Staglgrün auf. Saját fordításom. De térjünk a tárgyra. Hogy állsz? — Száz — százhúszezer. — Hm ! — Kevés ? — Na nem is sok. Majdnem szerelem. — A Febszisz Mici, akinek maga tavaly udvarolt, csak hatvan — nyolcvanezer. — Na hát elvettem én a Febszüsz Micit ? — Hát kevés ? — Angyalom készült el a legroszszabbra. Kevés. — Óh, ábrándjaim . . . — Önnek könnyű lesz engemel elfelejteni De mondok valamit. Szeretsz ? — Naná / — Akkor ígérd meg, hogy ha férjhez mégy kifutóhoz, megcsalod velem a férjedet, sizt csak megteheted. — Tudod kérlek . . . — Itt már nem bírtam tovább hallgatni, még mielőtt Renée az ügyben valami rettenetes választ adott, kiugrottam a szobából és így kiáltottam az ifjúra: — Deutsch ur, én mindent hallottam, Deutsch ur, takarodjék innen 1 Mire Deutsch vette a kalapját és távozott. Hogy Ranée mit kapott, ennek megítélését, kedves szerkesztő úr, az ön élénk fantáziájára bízom. Nagyon szigorúan kell bánni a megtévelyedett menyasszonyokkal. — Igen — igen, kedves kifutó úr, én értem az ön zavaros lelkiállapotát, de azért riport anyagra mégis csak van szükségünk. — Oh, szerkesztő úr, van ! Keserű szívvel is gorldoltam én erre ! Kérem szépen, a mészárosok elégedetlenek a húsárak maximálásával szemben. Vizsgáltuk az elégedetlenség okát és arra a megállapításra jutottunk, hogy pl. a sertésnél nyolc lejbe veszik élősúlyát; a kimérési súly ára különféle: a zsírnál, a karamnál, a bélszínnél, a combnál, a zsírnakvalónál és stbnél. Minden sertésnél az élősúly miatt leütöttünk húsz kilót és ceruzát véve kiszámítottuk, hogy derék mészárosaink csak (130 %) százharminc százalék haszonra dolgoznak és még sincsenek megelégedve. Ilyen kimutatás mellett mi sem vagyunk megelégedve az átvizsgáló bizottság szakértelmével. Meg aztán szerkesztő úr! A szegény földműveseket, termelőket maximálják kegyetlenül, de az ipari, kereskedelmi cikkeket nem. Egy liter tejért jóllehet 150 lejt fizetünk, de egy cipőtalpalásért, amelynek 160 korona volt az ára, most is elveszik a 80 leit. Ez kérem nem kóser munka ! — Kifutó úr, ne kritizáljon, csak szárazon a tényeket adja le. Van még valami ? — Kérem — kérem! „A kávéházi szoboralap.“ Ez jöhet a hírek közé. — Mi az ? — Az kérem az, hogy el van törölve a kávéházakban a borravaló és a pincérek nem fogadják el. Én megfeledkeztem róla és borravalót adtam az egyik pincérnek. — Köszönöm, nem fogadhatom el — Miért? — Mert megszűnt a borravaló. — Nagyszerű ! Aki ezt kitalálta, annak szobrot kellene emelni. — Emelünk is. Ennek a szobornak az alapjára minden vendégtől egy-egy lent von le a főpincér. — De hisz ez borravaló! — Oh dehogy, ez szoborravaló! — Kedves Kifutó úr ! — itt van három les a szobrára de legyen szives és távozzon. Kifutó, nagy hajlongások között hagyta el a szerkesztőséget. TÜKOR asm mm MfflMU—arai hmmarana A szélhámos Szász Károly futára és fára előleget szedett. 140.000 koronával megugrott - a károsultak tömeges feljelentése Nem hétköznapi szélhámosságot követett el Szász Károly, volt 22 ős tartalékos hadnagy városunkban. Ezelőtt három héttel több szegény és jobb módú helyi polgárt keresett fel, hogy Aradról hoz olcsó búzát és aki óhajt belőle átvenni, az adjon előleget. A búzának árát métermázsánként 260 koronában állapította meg. Erre az olcsó búzára mintegy harminc jelentkező akadt, akik nagyobb előleget is adtak Szásznak. Mikor már elegendőnek látta Szász Károly az előleget, elutazott Aradra a búzáért. Majdnem két heti ,távollét után Szász táviratot küldött a feleségének, hogy adja tudomásul a búzára igényt tartó egyéneknek, miszerint a zsákokat vigyék az Arany János utcai lakására Bartha Károly apósához, hogy mire haza érkezik a búzával azonnal tudja szétosztani. Erre a zsákok sokasága vándorolt Bartha Károlyhoz. Szombaton megérkezett Szász és másnap elindult azokhoz az egyénekhez, kik még nem fizették ki egészen a búzát, hogy egyenlítsék ki a hátralevő összeget, mert a pénzt át kell adja Kiss Tibornak és egyben tudomásukra hozta az érdekelteknek, hogy a búzát szerdán délután fogja szétosztani. Erre a kecsegtető beszédre mindegyik beugrott és a hátralevő összeget kiegyenlítették. Eljött a várva-várt szerda. Reggel az érdekeltek megjelentek Szász Károly lakásán, aki kijelentette, hogy a búzát délután fogja szétosztani de csak akkor, mikor a brassói személyvonat kiindul a felső állomásból. Az érdekeltek türelmesen vártak. A személyvonat kiindult — várták Szász Károly érkezését, hogy a várvavárt olcsó búzát ossza szét. De Szász Károly nem jön. Végre az érdekeltek megunták a várakozást és hazaballagtak. Csütörtök reggel újból megjelentek Szász lakásán, de már akkor csak a felesége volt otthon és szomorúan adja tudtul a jelenlevőknek, hogy férje nincs itthon, nem tudja hova ment. Ez a hitegetés tartott szombatig, míg végre felesége kimondta a vészszót, hogy férje még szerdán délután a kiinduló személyvonattal megszökött. Erre kiütött a pánik. A károsultak egymásután rohantak Kiss Tiborhoz, hogy pénzüket adja vissza, ki meglepődve nézett, mert a dologról mit sem tud és egyáltalán semmiféle Szász Károlyt nem ismer. Csak most vették észre a károsultak, hogy be vannak csapva, rohantak a rendőrségre panaszukkal. Szász Károly, ki állandóan állás nélkül volt, az apósánál Bartha Károly postai pénzkézbesítőnél lakott. Megszökése előtt úgy magát, mint feleségét a legelegánsabban felöltöztette, kedden este nagy vacsorát rendeztetett otthon és szerdán este a személyvonattal elutazott. Hétfőn a saját nevére, hamis aláírással a következő táviratot küldte Tövisről : „Tövisen a búzát eladtuk, a vevőkkel egyezzetek ki. Jó mulatást, Kiss Tibor. Szász Károly faszállitással is foglalkozott. Egy vagon fát, 4200 koronáért szállított Szovátáról. Erre is sokan jelentkeztek, kik a fa árát ki is egyenlítették, de fát nem kaptak. A faszállitásnál Szász Dergán volt 22-es honv. századost mondta társnak. A károsultak előtt Dergán kijelentette, hogy Szászt nem ismeri, így egyáltalán semmi üzleti összeköttetése vele nem lehetett. A pénz, mit összeszedett a károsultaktól meghaladja a 140.000 koronát. Szász Károly körözését a rendőrség elrendelte, állítást is rendez a város ismeretszomjának díszére.) Szóval tollamat a legobjektívebb intenciók vezetik és ép ezért e sorok szives félremagyarázásából kifolyó csendes gratulációk mellőzését kérem. E kis privát kitérésért talán megbocsátanak, mint ahogy rég megbocsátottak Arany Jánosnak, amiért „Toldi szerelmeiben Piroskáról eszébe jut akkoriban elhunyt leánya és a jó Miklós intézkedését megállítja egy pillanatra, mint Józsué a napot és kitör a költő szive mélyéről az apa, mondván: „Piroska, Piroska, én egyetlen lányom . . .“ Amennyire Arany megengedhette magának, hogy a nagy trilógiában parentálja el magzatját, vagy hogy is mondjam csak, annyira még én is megszakíthatom ezt a tiszavirág életű efemeriádát, hogy e helyen mondjak hálás gorombaságokat mindazoknak, akiknek a nyelvük már kispeciálozódott ama sunyi mozgásban, amellyel mellbevágják a gyanútlan járókelőket, odapofozván, hogy gratulálhatok ? De még mindig nem vagyok a tárgynál, egyébként ez a soronként fizetendő cikkeknél nem is hátrányos. Különben Fabius Cunctator sem volt rosszabb hadvezér Frigyes főhercegnél .. . Hopp maradjunk ennél a szónál. Főherceg ... Ha én ma király lehetnék s amennyi nőtlen meg hajadon van, mind főherceggé adoptálnám, százat egy ellen, hogy egy év alatt mindnyájan megházasodnának. Itt van, teszem fel, a jó öreg Habsburg család. Úgy eregette az ivadékokat, hogy a Lőcsei Naptárban minden évben egy oldallal növekedett a királyi ház ismertetése. Egyszer álmomban egy német statisztikus ki is számította, hogy hét és fél kolerajárvány lenne szükséges ahoz, hogy a korona leányágra szálljon .. . De nem vagyok király és ti se lesztek főhercegek, fiatal vérei a társadalomnak. Nem vagytok főhercegek és azért mégis megházasodnátok. Nem, mittha a családjára új rügyeket akarnátok kinyaggatni, ők ezen már rég túl vagyunk. A „jó“ famíliák ma ép oly komikusan hangzanak, mint mikor egy háromszáz éves tölgygyel dicsekszik valaki, amelyiken azonban egyetlen egészséges levelet nem tud előmutatni. Megházasodnátok 24—30 éves gályarabjai az életnek, mert lelketeket férfiasabbá, értelmeteket megfontoltabbá tette hat év nyomorúsága, mint annak idején apátoké volt és ti mégse alapíthattok családot, mint ahogy ők tették, mert ti még az iskola padjait, az eltolódott első évek nehézségeit, a bútorok hajmeresztő árait, a lakáskérdés mizériát, a nincstelenséget nyögitek. Hát ne nyögjetek ! Ha megváltoztak az idők, megváltozunk mi is. Nincs lakás ? Biztosan van még egy ebédlő akár leendő anyósodnál, akár a te szüleidnél. Háztartás ? Eddig is ettetek mind a ketten. Majd megfelezitek az örömszülőket. Egyszer itt, másszor ott. Ja és a gyerekek ? Először is nem olyan biztos, aztán meg annál jobb, mert valamelyik nagyanyajelöltnél laktok, aki már úgyis kipróbálta a csecsemőápolást. És, hogy esetleg neked még el kell utaznod, mert az egyetemnek adós vagy néhány félévvel és mi lesz azalatt a feleségeddel ? Oh Istenem , hiszen még mindig jobb, mintha a frontra mennél négy évre. Aztán, hogy most olyan zavaros a helyzet, az egész világ vajúdik, jobb lesz várni, stb! Légy nyugodt a te életed, még ha Matuzsálemet is plagizálod, nem lesz sohasem zavartalan. Ebből a káoszból, amiben ma a föld népei élnek, az új világnak mi csak a tégláit rakjuk le, a gyerekeitek, akiket a fenti sorok után remélhetőleg hamarosan meg is fogtok szülni, majd tető alá hozzák a házat és mi elégedjünk meg azzal, hogy az unokáink talán nem fognak túlságosan megkritizálni . . . E néhány sor nem akar holmi ivá I Mire házasodjam ? Ez a rezignált tónusú, szállóigének is beváló felsóhajtás ma ép oly divatos, mint anno datumal a „Meghalt Mátyás király, oda az igazsági“ Mire házasodjam — szakad ki a szivekből a méla tépelődés hangja, — a tartalékos tiszti vagy altiszti rangomra, vagy az elvesztett öt-hat évemre, esetleg az első szigorlatomra, vagy a nagynéném térdkalácsára ? Hát igen! Érvel Ne tessék félreérteni. Jelen hitvány sorok jelentéktelen írója e percben legalábbis aranyka eszénél van, mint amennyi egy végrendelethez a közjegyzőén kivül megkivántatik, továbbá esze ágában sincs megházasodni,amit legeklatánsabban azzal a ládaszámra tehető értékes szerencsekivánatokkal bizonyíthat, melyekből legközelebb ki s trópuseáján 3 oldal Ottilis- mentolos minden Gyártja: az „Ottilia“ vegyészeti gyár rt. ••1110 fotbOSKOtt felülmúl Lázár Vilmos utca 12a szám alatt