Tükör, 1922 (10. évfolyam, 1-53. szám)

1922-01-01 / 1. szám

t* I­é * I­m­e­t­é • »1 é­r­a« Egy évre 10 lel Félévre SO lel Cpyea ez én éra I len Kledé Hivatali telafea SI »lelt Morvay Zoltán1Ara-1 JeuI %cS3KI laptulajdonoa Révész Bél Pártonkiviili politikai hetilap Szerkesztőség és Manl« hivatali Tpg.«Mupaa (Ma­­posvásárhely) Plata Rag. Ferdinand — Főtér SS sa. Szerkesztőségi telefon SI ­ .... Uj esztendő. Uj ? Hát volt ő is ? Nem vesz­szük észre az idők múlását és nem vesszük észre a változását sem. Emlékszünk egy szép júniusi napfényes napra, amikor beborult az ég, halálfugalom szellője suhant keresztül a tavaszi lombokon s a levelek meghaltak az ágon, a mo­soly az ajkakon, a szeretet az em­berek szívében és az okosság a­­ koponyákban mindenütt, mindenütt a földön. És ekkor megállt felet­tünk az idő. Az embereknek azóta nem érdemes, felesleges időszámítással bíbelődni. Elmúlt egy óra, elmúlt egy nap, egy hét, egy hónap, egy év? Jól van. Kit érdekel ez? Ki törődik a tegnappal és ki vár valamit a hol­naptól? Az idő áll! Mert az az idő, amit testi és lelki szenvedések, gondok és könnyek között töltünk el — arra nem tudunk világos fejjel visszagondolni, az kiesik az életünkből. Nincs. Az egy gonosz álom, amiből szeretnénk felébredni, ha nem tartana a sírig, az enyé­szetig, a porrá válásunkig. De nem tudunk felébredni és aki koporsóban fekszik, az nem számítja az időt. A ravatalon nyug­­­­vónak nem kél fel a nap és nem nyugszik le soha, nem deríti fel a tavasz és nem hangolja le a tél. Nincs számára virágzás és herva­­dás, kacagás és könyök, csak lassú enyészet. Az enyészetben pedig nincs időszámítás. A hegyekről mindennap legör­dül egy kavics, a piramisokról egy porszem, kopnak, fogynak és a föld felé simulnak. Múlnak. Ki szá­­mítja e megsemmisülés idejét ? Kell-e ehhez határok közé szorí­tani, felosztani a végtelent, az időt ? Ma meghalt az ó­év és holnap egy új születik. Az ember, e nagy gyerek, játszik a szavakkal csupán és nevet ad a megmérhetetlennek, amit részekre osztott. Meddig tart a világon ez a let­hargia, hogy az idők múlásával senki sem törődik, mikor támad fel a végtelen és halálos közöny­ből a világ, hogy az idők múlása őt is érdekelje ? Mikor teszi tanul­mány tárgyává a tegnap tévedé­sét, hogy ebből a holnapra nézve okulást szerezzen? Erre, úgy véljük, még ez az úgynevezett új év sem fog az emberiségnek választ adni. A világ népe, az időhöz hasonló végtelen, nagy, de szörnyűn rej­telmes gigász, ma még tűri, hogy részekre szabják, ide tolják és oda tegyék, fel- és kihasználják, még ravatalon nyugszik és tudomásul veszi maga körül a képmutató­­ siratókat, akik hamis kétségbeesés­sel siránkoznak a nagy tetszhalott­­ szomorú elmúlásán és tanácskoz­nak az eszközökön és módokon, amikkel fel lehetne támasztani. A szavuk erről számol be, — de a szavak itt csak arra valók, hogy alájuk rejtsék a gondolatokat, — azokat a gondolatokat, amelyek nagyon helyénvalónak találják ezt az enyészetnek való kiszolgáltatást. Mert nincs az a nyomorult halott, aki után valaki ne örökölne. Itt pedig nagyszerű örökségről van szó. A halálra szánt dús kin­csek birtokosa és a hamis siratok kínos zavarba jönnének, ha a tetsz­halott felülne a koporsójában, le­­szállna virágos ravataláról és kije­lentené, hogy eszébe sincs a Co­ron hajójára ülni. Az idők megállítói nem vennék szívesen, ha a népek Jairusleánya, — mint az Írás mondja — felkelne és járna. Főleg, ha a maga lábán járna minden jóakaratú gyámko­dók segítsége nélkül. Az igazság és tisztesség, a megelégedés és megértés egyenes mozdulatával nyújtana kezet, amely átér a föld­golyón és nem kell hozzá semmi diplomatái körmönfontság. Mindnyájan emberek vagyunk, akik dolgozunk az általánosság érdekében és a magunk fentartá­­sára. És közülünk a konkolyt és egyenetlenséget hintő kufárokkal! A bajszövők, úgy fentről, mint Trq.«!8lui>»g {garowAslrhely) 1922. jswiti« 1. »n^ma^ ’1-lk 'síim alantról pusztuljanak! Ezt értse meg a világon min­denütt: bolsevizmus és fehérterror, munkás és munkaadó, torzsalkodó osztályok és torzsalkodó népek Megegyezni és megérteni egy­mást ! Ezt a végtelen egyszerűsé­get, ezt a kézenfekvő igazságot kell örökké, unos-untalan, a fárad­ságig, a kimerülésig hangoztatni, a mindent könnyen felfogó, a min­dent megértő és mindent tudó huszadik század emberének s ak­kor felébred letargiájából, a tetsz­halálból. S ha ez sikerülni fog, ér­demes lesz az időt számítani, mert az új évek új időket teremtenek. De amíg ez el nem következik, az időnek nevet adhatunk, de tartalmat soha! act A Magyar Iparos Egylet karácsony másodnapjára alakuló közgyűlést hívott össze, de a közgyű­lést a jelzett időben nem tartották meg. Ennek okát egyesek abban lát­­ják, hogy a meghívás körül nem jár­tak el kellő tapintattal és az előkészítő bizottság olyanoknak a nélkülözését kívánta, kik nélkül az iparosok szer­vezkedése el sem képzelhető. Hogy ennek a politikának mik a mozgató­rugói, azt csak a legbeavatottabbak tudnák megmondani, akik minden valószínűség szerint számolnak bizo­nyos személyek mellőzésének követ­kezményeivel. De úgy látszik, hogy az előkészitő bizottság ténykedései már­is egyenetlenség és széthúzás magvait hintették a köztudatba, mert különben nem történt volna meg az, hogy az egybehívott alakuló közgyűlést az utolsó napon lefújják. A gyűlés tehát elmaradt és valószínűleg csak január 8-án lesz megtartva. Mit is akar a Magyar Iparos Egy­let ? Mik azok a célok, melyekért testületbe kíván tömörülni ? Erre ad választ az elkészített alapszabály ter­vezet, mely elsősorban az elaggott iparosok menházát kívánja felállítani, melyben magyar iparosok öreg nap­jaikat békésen és nyugodtan tölthetik el. Az alapszabályokban körülírt célok között szerepel továbbá a könyvtár, olvasótermek, játékszobák felállítása, kultúrintézmények támogatása, temet­kezési segélyalap létesítése és végül az ügyek vitele céljából egy központi titkárság fellálítása a legközelebb meg­valósítandó cél. Látható ezekből, hogy a Magyar Iparos Egylet sem a munkáskérdés megoldása, sem az iparostársadalom anyagi helyzetének javítása érdekében kívánja a tömörülést, bár e részben az alapszabályok egyik paragrafusában érezhető valamelyes intézkedés, ahol ugyanis a termelés mai rendjének megszilárdításáról létezik felületes in­tézkedés. Nagyban-egészben tehát kul­turális és humanitárius egyesülés lesz a Magyar Iparosok Egylete, menten minden politikától és gazdasági szer­vezkedéstől. A megjelölt cél és az elérésére szol­gáló eszközök valóban helyesek. A gazdasági verseny és a termelés töké­letesítését célzó társulások elég nagy száma fölöslegessé tenné a helyi ipa­rosságnak csupán gazdasági szervez­kedését. A csizmadiák, cipészek, kö­nyvesek, ácsok, szabók és a többi iparosok társulatai e tekintetben talán nem végeznek fölösleges munkát. Vi­szont művelődési és emberbaráti célo­kat a kisebb egyesületek nem is szol­gálnak, vagy legalább nem a kellő mértékben. Úgy, hogy az iparosok ezen újabb egyesülését a legjobb in­­dulattal kell kezelnünk és tőlünk tel­hető lelkesedéssel támogatnunk is. önzetlen, az emberiség egész nagy egyetemére ható, általános célok eléré­séért való törekvés mindig elismerést és sohasem gáncsot érdemel. Dolgoz­zanak is érte azok, kik hivatva van­nak reá, munkálkodjanak lelkiismeret­tel a közös ügyért és koronázza siker működésüket. De jól vigyázzanak arra, amit tesz­nek. A kritika éles szeme mindent lát, s minden működést a visszájáról ítél meg. A bírálat nem tekint a szerep­lők jóindulatára, sem azokra a mel­lékkörülményekre, melyek a köz ér­dekében kifejlett működésnél balra­­hajló momentumokat eredményeznek. Pcotri Mihaly str. Stefan cel Mare (Bolyain.) 3. sl alatti­­tzínáczoto késziti a jelegén­ « Z i n n Ir o t! UocUI mu­ldig (Nemz. Szinti, bejáratával szembe) bZljjGÖZülG sabb, legmodernebb li L I |J U It G l í K|l»««rl ét eltérendő étánké I állandó kiállítás eipé különlegességekben I Kása eipék kaphatók

Next