Tükör, 1923 (11. évfolyam, 3-52. szám)

1923-01-21 / 3. szám

Targul-Mures Maros-Vásárhely, 1923 Január 21 t u ti® m De nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy ezt az ügyet a legnagyobb áldo­zatok árán is végérvényesen el kell intézni és pedig minden haladék nél­kül, mivel üzemeink jelenlegi állapota semmiképpen sem kielégítő egy fejlő­désnek indult város ipari gazdálkodá­sában. A hivatalos köröket pedig kérjük, hogy minden erejükkel hassanak oda, hogy a városi üzemek tervbe vett kié­pítése mielőbb megtörténjék. Ez olyan fontos kérdés, melyben mindenkinek egy véleményen kell lennie és az nem lehet más, mint a város kezelésében levő összes üzemek legteljesebb mér­­vű kibővítése, a kornak és célnak meg­felelő átalakítása. P. Metz Piroska hangversenye A városi zeneiskola nagyszerű igaz­gatójának , Metz Albertnek leánya, Pappné Metz Piroska zeneiskolai tanár­nő január 27-én tartja ez évi egyetlen orgonahangversenyét a Kultúrpalota nagytermében. Aki a művésznőt játszani hallotta, bizonyára igyekezni fog őt ismét meg­hallgatni. Metz Piroska még nem ér­kezett el ahhoz a ponthoz, amelyen túl már nincs művészi fejlődés, tech­nikai tökéletesülés. Metz Piroska útban van a teljesen kiforrott művészet és a tökéletes technikai virtuozitás felé. Invenció, igaz elmélk­edés, hangszer­szeretet és hangszerkezelés dolgában jelentős művészetet reprezentál az ő személye máris, aminek fényes bizony­sága, hogy a tavalyi hangversenyének összes jegyei elkeltek. Akik pedig Piroskát, az ő szeretetre­méltó, kedves egyéniségét ismerik, minden bizonnyal sietni fognak az ő hangversenyén résztvenni. Nem min­dennapos szerénysége és kisigényűsége e városban mindenütt rokonszenvessé teszik Metz Piroskát, akinek hangver­senye iránt óriási érdeklődés nyilvá­nul moni áz zene énekszámait Fejér ,a énekelni, természetesen keret mellett. Mindenesetre­­ érdekessége lesz az estélynek )óra fellépése is, akinek már egynéhányszor volt alkalma a maros­vásárhelyi műértő közönség előtt be­mutatni hangjának melegségét és erő­teljes voltát. A 27 iki hangverseny jegyei Révész könyvkereskedésében kaphatók. Fairfax. Városunk egy pénzjogásza mondta állítólag ezt a korhű szellemességet: „Nem kell érzelegni, aki tanárnak ment, úgyis elkészült arra, hogy kicsi fizetése lesz !“ És az urak nem érzelegtek, há­la, hála, akadt közöttük egy jeles sti­lista, aki magyarán fejezte ki, amit meztelenül alig mondott eddig a hír­vágy : a szellemi munka szerzetesi fo­gadalma a szegénység ! Mit nyafog ez a sok tintalegény, mert zavarják az emésztését a Gyomornak, mikor az ő dolguk a gondolat, mely az anyagot szerzi, míg az anyag ize és élvezete a nemesebb szerveké. Rég elfeledvék a tagok forradalmi, megint a Gyomor az úr és nincs többé secessio a szent hegyre; ha nem jutnak táplálékhoz, foglalkoztatni kell őket, egymással kell őket összeveszejteni, hogy ne gondol­janak a mindent fölszívó Bélre . .. Gyönyörű a polgári rend nyugalma, ennek eredménye egy-egy ilyen szil­­virág. A napirendretérés afölött, hogy moneymakerek többet költhetnek a szeretőikre, mint amennyi öt lnteiner évi jövedelme. Hogy a tőzsér unatko­zik, mig a kis ember éhezik. Hogy Amerika spleenben ásít, míg Európá­ban milliószámra éhen hull a gyermek. Hogy „Fairfax ‘ a Carl Sternheim milli­árdosa szin-indián dadákat fogad, kik­nek emlőiből tetőről szívhat, életked­vet, mert a fejére zúduló dollárbőség kétségbeejti, hogy nincs már számára elérhetetlen e lelemény nélküli föld­gömbön. Legalább az új világban nincs Gyerünk át a vén és művészéletű óvi­lágba. Direkt avval a tervvel, hogy Löwen városát még egyszer demolál­tassuk a föld színéig e célra fogadott­­ német ezredekkel és teljesen kártala­nított lakossággal. A költség ? Mi az e cirkuszi szomjúságnak ? Amerika bírja. Amerika teheti. A Fairfaxnek örömöt ad az Isten. Anglia lapos, mint hölgyeinek keble, gyerünk tovább. Svei­ egyenlőségmá­niában szenved, luxusa mindenkié, tehát nincs luxusa. Ausztriában éhen döglik a konflistó és gazdája hisztéri­kusan imádkozik mellette, mielőtt utá­nahal a lovának. Münchenben gyűlö­lik az idegent, vigyázat, mégse vásárol­ható meg minden ! Csak Páris és Ber­lin, ahol Fairfaxra vár a tett. A két város összeveszíthető, ingyen hajlandó még egy mutatványra. Angliában üz­leti érdekből akarták a milliárdost megpumpolni, e két városban azonban pénzért még meg is halnak, ha kell. Azaz, hogy nem az hal meg, aki a ényt kapja. Az csak meghalat máso­­at, akik békében szegénységre esküd­­tek, de háborúban, ki tudja, mert a legelkeseredettebb elem. Tehát a legjobb harcos. Megszokta már a harcot az örökös nyomorúság­gal és a komandó pontos végrehaj­tását. És ahogy békében hizlalta mun­kájával a fairfaxokat, ahogy a forra­dalom idején kutyahűséggel megvédi őket, úgy a háborúban harcol is értük. Nem a saját fajtabéliekért, óh, ezt nem állítom, annyira hazafiassá edzett már engem is a világháború, elsősor­ban a győztes bankárjáért. Azért a le­­győzöttek bankárja lenni se rossz. Legjobb mégis bármelyiknek szállítani, hadd egyék egymást trésorom hizla­lására a romantikusok. Cikkem élén különben megszégye­nült Sternheim. Az ő Fairfax-ja, a győztes, vagy semleges bankár fél, mindig félelemmel vegyes a gyönyöre. Idegesítik a francia gloirecerimoniák és a német utcaharcok egyaránt. Lelkiis­merete nincs, de a bűnös fényűzés magasan fázik. Aki e kisvárosban úgy fogalmazott, amint idéztem, az még sokra viheti, mert a félelmet se ismeri. Minta-fairfax lehet még belőle. M. K. ■HMtHMHBMHHIKVCD Egér­ől-másról. Egy kitűnő valutajavítási ötlet. — A pronográffia és az Ifjú­ság. — Zenetanáraink Amerikában. Kitűnő ötlete támadt egyik nagy bankunknak. Függessze fel a kormány legalább három hónapra a vámbeho­zatalt és mindenki meglássa, a leu szédületes karriert csinál: megerősödik eddig soha nem tapasztalt mértékben. Nem vonhatjuk kétségbe az ötletes pénzintézet jóhiszeműségét és szívesen elhisszük, hogy eszméjéhez az inicia­­tívát kizárólag a köz érdeke adta. A köz érdeke ugyanis örökké relatív, soha nem létezvén olyan intézkedés, amely minden egyes embernek osztatlan tet­szésével találkozott volna. Ezer ember­nek, sőt néha száznak, de gyakran kettőnek is az előnyét a közérdek jel­legével lehet bemázolni. Ha a leu javítása címén javaslatba hozott vámbehozatali tilalom tényleg életbe lépne s ebből kifolyólag az orosz­lánrészben külföldről behozott áruk belföldi készleteinek apadása roha­mos áremelkedést idézne elő, melyből igen sok árukereskedelemmel foglal­kozó pénzintézet szédületes hasznot húzna — ezt ugyebár csak a rossz­­indulat, vagy tudatlanság nevezheti magánérdeknek ? Az áruüzletekkel foglalkozó bankok működése ugyanis köztudomás szerint a közgazdaság jellegével birván, evi­dens, hogy minden ebből származó előny „elsőrangú közérdek" még ak­kor is, ha szomorú következménye az általános elégedetlenség fokozása. * A hatóságok újabban ellenőrzik a tizenöt éven aluliak erkölcsi fejlődését és tiltó rendeletekkel szabályozzák töb­bek között a moziszínházak műsorát és látogatását. Es nem vitatható, hogy a lecsúszott közmorál az ifjúságot feltétlenül meg­mételyezi, ha a kellő óvintézkedéseket idejekorán nem foganatosítják s ezért csak elismerés illetheti a szóbanforgó rendeletek kodificátorát. Ámde a mozgószinházak szigorú el­lenőrzésénél sokkal fontosabbnak tart­juk a napról-napra szaporodó röpp­­lapoknak megrendszabályozását s első­­ban azok nyilvános árusításának azon­nali betiltását. „Nóra könyvek* „Röp­­irat a szerelemről* a „Léda" és hasonló címeken halomszámra hever­nek pornografikus, erkölcsrontó tar­talmú „folyóiratok“ az ujságárusító bódék kirakó asztalain s ezeknek vevői biztos értesüléseink szerint jórészt fej­letlen diákok és diákkisasszonyok, akik­nek lelkivilágát örökre megmételyezik ezek az általános züllöttségre speku­láló nyomtatványok. * Reiner Frigyes magyar származású világhírű karmester jelenleg Cincinati­­ban, az Egyesült Államoknak két mil­lió lakost számláló eme világvárosában dirigense egy olyan és akkora filhar­monikus zenekarnak, amilyen és amek­kora egész Amerikában számszerint csak öt működik. Ez a Reiner Frigyes tudomást sze­rezvén Tonházi Ferenc és Simor Jenő kivándorlási szándékáról, levelet kül­dött zeneiskolánk mindkét művészlelkű tanárának meginvitálva őket zenekarába, gondtalan megélhetést biztosító fize­tést és nyugdíjjal egybekötött posiciót biztosítva részükre.• Sajnos, hogy ilyen kecsegtető kilá­tások mellett kevés reményünk lehet derék tanárainkat ittmaradásra bírni s úgy halljuk, csak még az útlevél meg­szerzésének akadályait akarják legyőzni s ennek utánna fájó szivvel bár, de árván hagyják a zeneiskolánál talán soha be nem tölthető helyeiket. SSSHilHMMMIHiSHHIHEtO} A „Tűz” újévi száma. A „Tűz“ nagy érdekességű és roppant terjedelmes, tizennyolcoldalas újévi száma most jelent meg. Ebben a szám­ban folytatódik a „Tűz" Európai An­­kétja, amely már eddig is oly nagy visszhangot keltett a világsajtóban és amelynek folyását Európa nagy lapjai is figyelemmel kísérik. Ebben a szám­ban a Nobel díj nyertese, Frederick Soddy, továbbá Wilson volt amerikai elnök, Upton Sinclair, Edgar Lee, Masters és N­. L. Mencken híres ame­rikai írók, azután Ernst Toller a fog­ságban levő német író, Joan Theodo­­rescu román publicista, Lucian B­aga, a neves román költő, Andersen Nexe dán író és mások válaszai foglaltatnak A szám Petőfi emlékének is áldoz három közleményével. Falu Tamás megkapó Petőfi-versével, Petőfinek egy Franyó Zoltán által fordított német versével, és Simády Pálnak a Petőfi­­évfordulóra írott cikkével. Lányi Meny­hért renaissance drámáját a „Firenzei Haláltánc“-ot közli a „Tűz“ újévi szá­ma. A dráma bizonyosan feltűnést fog kelteni. Reményik József és N. Jackó Olga novellával szerepelnek. Füst Mi­lán „Napló“-jával, Gömöri Jenő „Gon­dolat“ -aival, Ligeti Ernő Brezináról, a 3 oldal nagy cseh költőről írott tanulmányá­val, Koppányi Tivadar nagyérdekű orvostanulmányi cikkével. Versek van­nak e számban : Mécs Lászlótól, Sala­mon Lászlótól, Keresztury Sándortól, Huzella Ödöntől, Sinkó Ervintől, Fin­­ta Zoltántól, Pap Józseftől, Tamás Istvántól, Kereszturyné Diamandi Vic­­toriától, Biró Györgytől, továbbá Emil D. Lukács szlovák, Orainic és Anghel román, Barbusse, Jouve és Vildrac francia, Rilke, Toller és Nietsche né­met költőktől, Franyó Zoltán, Gömöri Jenő és Juhász Sándor fordításában. Folytatódik e számban Sinkó Ervin regénye. A „Ki Ő?" rovatban Karl Ludwig Schleichról, a zseniális dilet­tánsról ír érdekes cikket, Juhász Sán­dor. Roppant gazdag „Sakk rovat“ van e számban Maróczy Géza és Tar­­rasch nagy mestereknek a „Tűz“ részé­re adott és faximilében közölt mondá­saik. A „Kritikai­ Rovat“-ban Kolnay Aurél, Füst Milán regényéről, Keresz­tury Sándor, Kádár Imre regényéről és Diószeghy Tibor, Nádas Sándor regé­nyéről írnak. Az „Új modern könyv­tár“ kitiltásáról cikket közöl a „Tűz" e száma, a „Beszélgetések rovatiban Gömöri Jenő leleplezi „Egy szlovensz­­kói lelki-méregkeverő“ üzelmeit. Na­gyon érdekes vita van e rovatban a ,,Zsidókérdésről“ Dr. Vajda Béla lo­sonci főrabbi és Koppányi Tivadar a nagy nevű fiatal tudós között. Gazdag „Folyóirat-szemle“ és egyébb rovatok egészítik ki ezt az ünnepi számot, mely mindenütt kapható. Heti strófák Bód­i: A meredek domboldalt mászva Nehezen lépjük a havat, Mindegy ! A remény kecsegtet, biztat, Lefele szánunk majd szaladt Nehéz ám a tetőre jutni Izzasztó, súlyos küzdelem, De kéjes öröm süll szivem : Szánom hogy rohan majd velem ! Élet ! Meredek dombtetődre Küszködve vonszoljuk magunk Csalva, rabolva, könyökkel, körömmel, Fojtogatunk, rugunk, marunk. S mikor azt hittük: tetőre értünk: A halál meglóditja szánunk, Mindennek vége! jajt gátjuk megrémülve S a nagy Sötétbe rohanva szállunk ... Qalettu cx Btmmmammmm­mmmmmmmjBSD HÍREK. Őszinteség. Hogy valóban őszinte legyek, őszin­tén be kell vallanom a türelmes ol­vasónak azt az üzleti titkot, hogy amikor itt önt molesztáló becses sora­imat elkezdendem írni, még segéd­fogalmam sincs hogyan fogom foly­tatni és főleg befejezni. Íme, az őszinteségemmel elértem azt, hogy ön nem olvassa tovább e firkát, csakis azért, mert őszintén be­vallottam, hogy nem vagyok abban teljesen biztos amit mondani akarok. Pedig hát, szintén őszintén szólva, én tudom mit akarok mondani, leg­feljebb nem vagyok képes azt kellő sza­batossággal kifejezni. Ugyebár az olvasónak is mondta már valahol valamikor, valaki, hogy: — Ugyan kérem, miért nem őszinte ? ! Sőt egyes, élettől elkényeztetett urak, akik soha életükben nem voltak őszin­ték és az egész karrierjüket az őszin­teség teljes hiányának köszönhetik, azt is hozzáteszik : „az embernek min­dig és minden körülmények között őszintének kell lenni !“ Hát kérem, ez, mondásnak arany­mondás, de az életben nem lehet fel­váltani. Mert miről is van szó? Hogy a * ügyvédi határidő napló Révésznél

Next