Tükör, 1923 (11. évfolyam, 3-52. szám)
1923-01-21 / 3. szám
Targul-Mures Maros-Vásárhely, 1923 Január 21 t u ti® m De nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy ezt az ügyet a legnagyobb áldozatok árán is végérvényesen el kell intézni és pedig minden haladék nélkül, mivel üzemeink jelenlegi állapota semmiképpen sem kielégítő egy fejlődésnek indult város ipari gazdálkodásában. A hivatalos köröket pedig kérjük, hogy minden erejükkel hassanak oda, hogy a városi üzemek tervbe vett kiépítése mielőbb megtörténjék. Ez olyan fontos kérdés, melyben mindenkinek egy véleményen kell lennie és az nem lehet más, mint a város kezelésében levő összes üzemek legteljesebb mérvű kibővítése, a kornak és célnak megfelelő átalakítása. P. Metz Piroska hangversenye A városi zeneiskola nagyszerű igazgatójának , Metz Albertnek leánya, Pappné Metz Piroska zeneiskolai tanárnő január 27-én tartja ez évi egyetlen orgonahangversenyét a Kultúrpalota nagytermében. Aki a művésznőt játszani hallotta, bizonyára igyekezni fog őt ismét meghallgatni. Metz Piroska még nem érkezett el ahhoz a ponthoz, amelyen túl már nincs művészi fejlődés, technikai tökéletesülés. Metz Piroska útban van a teljesen kiforrott művészet és a tökéletes technikai virtuozitás felé. Invenció, igaz elmélkedés, hangszerszeretet és hangszerkezelés dolgában jelentős művészetet reprezentál az ő személye máris, aminek fényes bizonysága, hogy a tavalyi hangversenyének összes jegyei elkeltek. Akik pedig Piroskát, az ő szeretetreméltó, kedves egyéniségét ismerik, minden bizonnyal sietni fognak az ő hangversenyén résztvenni. Nem mindennapos szerénysége és kisigényűsége e városban mindenütt rokonszenvessé teszik Metz Piroskát, akinek hangversenye iránt óriási érdeklődés nyilvánul moni áz zene énekszámait Fejér ,a énekelni, természetesen keret mellett. Mindenesetre érdekessége lesz az estélynek )óra fellépése is, akinek már egynéhányszor volt alkalma a marosvásárhelyi műértő közönség előtt bemutatni hangjának melegségét és erőteljes voltát. A 27 iki hangverseny jegyei Révész könyvkereskedésében kaphatók. Fairfax. Városunk egy pénzjogásza mondta állítólag ezt a korhű szellemességet: „Nem kell érzelegni, aki tanárnak ment, úgyis elkészült arra, hogy kicsi fizetése lesz !“ És az urak nem érzelegtek, hála, hála, akadt közöttük egy jeles stilista, aki magyarán fejezte ki, amit meztelenül alig mondott eddig a hírvágy : a szellemi munka szerzetesi fogadalma a szegénység ! Mit nyafog ez a sok tintalegény, mert zavarják az emésztését a Gyomornak, mikor az ő dolguk a gondolat, mely az anyagot szerzi, míg az anyag ize és élvezete a nemesebb szerveké. Rég elfeledvék a tagok forradalmi, megint a Gyomor az úr és nincs többé secessio a szent hegyre; ha nem jutnak táplálékhoz, foglalkoztatni kell őket, egymással kell őket összeveszejteni, hogy ne gondoljanak a mindent fölszívó Bélre . .. Gyönyörű a polgári rend nyugalma, ennek eredménye egy-egy ilyen szilvirág. A napirendretérés afölött, hogy moneymakerek többet költhetnek a szeretőikre, mint amennyi öt lnteiner évi jövedelme. Hogy a tőzsér unatkozik, mig a kis ember éhezik. Hogy Amerika spleenben ásít, míg Európában milliószámra éhen hull a gyermek. Hogy „Fairfax ‘ a Carl Sternheim milliárdosa szin-indián dadákat fogad, kiknek emlőiből tetőről szívhat, életkedvet, mert a fejére zúduló dollárbőség kétségbeejti, hogy nincs már számára elérhetetlen e lelemény nélküli földgömbön. Legalább az új világban nincs Gyerünk át a vén és művészéletű óvilágba. Direkt avval a tervvel, hogy Löwen városát még egyszer demoláltassuk a föld színéig e célra fogadott német ezredekkel és teljesen kártalanított lakossággal. A költség ? Mi az e cirkuszi szomjúságnak ? Amerika bírja. Amerika teheti. A Fairfaxnek örömöt ad az Isten. Anglia lapos, mint hölgyeinek keble, gyerünk tovább. Svei egyenlőségmániában szenved, luxusa mindenkié, tehát nincs luxusa. Ausztriában éhen döglik a konflistó és gazdája hisztérikusan imádkozik mellette, mielőtt utánahal a lovának. Münchenben gyűlölik az idegent, vigyázat, mégse vásárolható meg minden ! Csak Páris és Berlin, ahol Fairfaxra vár a tett. A két város összeveszíthető, ingyen hajlandó még egy mutatványra. Angliában üzleti érdekből akarták a milliárdost megpumpolni, e két városban azonban pénzért még meg is halnak, ha kell. Azaz, hogy nem az hal meg, aki a ényt kapja. Az csak meghalat másoat, akik békében szegénységre esküdtek, de háborúban, ki tudja, mert a legelkeseredettebb elem. Tehát a legjobb harcos. Megszokta már a harcot az örökös nyomorúsággal és a komandó pontos végrehajtását. És ahogy békében hizlalta munkájával a fairfaxokat, ahogy a forradalom idején kutyahűséggel megvédi őket, úgy a háborúban harcol is értük. Nem a saját fajtabéliekért, óh, ezt nem állítom, annyira hazafiassá edzett már engem is a világháború, elsősorban a győztes bankárjáért. Azért a legyőzöttek bankárja lenni se rossz. Legjobb mégis bármelyiknek szállítani, hadd egyék egymást trésorom hizlalására a romantikusok. Cikkem élén különben megszégyenült Sternheim. Az ő Fairfax-ja, a győztes, vagy semleges bankár fél, mindig félelemmel vegyes a gyönyöre. Idegesítik a francia gloirecerimoniák és a német utcaharcok egyaránt. Lelkiismerete nincs, de a bűnös fényűzés magasan fázik. Aki e kisvárosban úgy fogalmazott, amint idéztem, az még sokra viheti, mert a félelmet se ismeri. Minta-fairfax lehet még belőle. M. K. ■HMtHMHBMHHIKVCD Egéről-másról. Egy kitűnő valutajavítási ötlet. — A pronográffia és az Ifjúság. — Zenetanáraink Amerikában. Kitűnő ötlete támadt egyik nagy bankunknak. Függessze fel a kormány legalább három hónapra a vámbehozatalt és mindenki meglássa, a leu szédületes karriert csinál: megerősödik eddig soha nem tapasztalt mértékben. Nem vonhatjuk kétségbe az ötletes pénzintézet jóhiszeműségét és szívesen elhisszük, hogy eszméjéhez az iniciatívát kizárólag a köz érdeke adta. A köz érdeke ugyanis örökké relatív, soha nem létezvén olyan intézkedés, amely minden egyes embernek osztatlan tetszésével találkozott volna. Ezer embernek, sőt néha száznak, de gyakran kettőnek is az előnyét a közérdek jellegével lehet bemázolni. Ha a leu javítása címén javaslatba hozott vámbehozatali tilalom tényleg életbe lépne s ebből kifolyólag az oroszlánrészben külföldről behozott áruk belföldi készleteinek apadása rohamos áremelkedést idézne elő, melyből igen sok árukereskedelemmel foglalkozó pénzintézet szédületes hasznot húzna — ezt ugyebár csak a rosszindulat, vagy tudatlanság nevezheti magánérdeknek ? Az áruüzletekkel foglalkozó bankok működése ugyanis köztudomás szerint a közgazdaság jellegével birván, evidens, hogy minden ebből származó előny „elsőrangú közérdek" még akkor is, ha szomorú következménye az általános elégedetlenség fokozása. * A hatóságok újabban ellenőrzik a tizenöt éven aluliak erkölcsi fejlődését és tiltó rendeletekkel szabályozzák többek között a moziszínházak műsorát és látogatását. Es nem vitatható, hogy a lecsúszott közmorál az ifjúságot feltétlenül megmételyezi, ha a kellő óvintézkedéseket idejekorán nem foganatosítják s ezért csak elismerés illetheti a szóbanforgó rendeletek kodificátorát. Ámde a mozgószinházak szigorú ellenőrzésénél sokkal fontosabbnak tartjuk a napról-napra szaporodó röpplapoknak megrendszabályozását s elsőban azok nyilvános árusításának azonnali betiltását. „Nóra könyvek* „Röpirat a szerelemről* a „Léda" és hasonló címeken halomszámra hevernek pornografikus, erkölcsrontó tartalmú „folyóiratok“ az ujságárusító bódék kirakó asztalain s ezeknek vevői biztos értesüléseink szerint jórészt fejletlen diákok és diákkisasszonyok, akiknek lelkivilágát örökre megmételyezik ezek az általános züllöttségre spekuláló nyomtatványok. * Reiner Frigyes magyar származású világhírű karmester jelenleg Cincinatiban, az Egyesült Államoknak két millió lakost számláló eme világvárosában dirigense egy olyan és akkora filharmonikus zenekarnak, amilyen és amekkora egész Amerikában számszerint csak öt működik. Ez a Reiner Frigyes tudomást szerezvén Tonházi Ferenc és Simor Jenő kivándorlási szándékáról, levelet küldött zeneiskolánk mindkét művészlelkű tanárának meginvitálva őket zenekarába, gondtalan megélhetést biztosító fizetést és nyugdíjjal egybekötött posiciót biztosítva részükre.• Sajnos, hogy ilyen kecsegtető kilátások mellett kevés reményünk lehet derék tanárainkat ittmaradásra bírni s úgy halljuk, csak még az útlevél megszerzésének akadályait akarják legyőzni s ennek utánna fájó szivvel bár, de árván hagyják a zeneiskolánál talán soha be nem tölthető helyeiket. SSSHilHMMMIHiSHHIHEtO} A „Tűz” újévi száma. A „Tűz“ nagy érdekességű és roppant terjedelmes, tizennyolcoldalas újévi száma most jelent meg. Ebben a számban folytatódik a „Tűz" Európai Ankétja, amely már eddig is oly nagy visszhangot keltett a világsajtóban és amelynek folyását Európa nagy lapjai is figyelemmel kísérik. Ebben a számban a Nobel díj nyertese, Frederick Soddy, továbbá Wilson volt amerikai elnök, Upton Sinclair, Edgar Lee, Masters és N. L. Mencken híres amerikai írók, azután Ernst Toller a fogságban levő német író, Joan Theodorescu román publicista, Lucian Baga, a neves román költő, Andersen Nexe dán író és mások válaszai foglaltatnak A szám Petőfi emlékének is áldoz három közleményével. Falu Tamás megkapó Petőfi-versével, Petőfinek egy Franyó Zoltán által fordított német versével, és Simády Pálnak a Petőfiévfordulóra írott cikkével. Lányi Menyhért renaissance drámáját a „Firenzei Haláltánc“-ot közli a „Tűz“ újévi száma. A dráma bizonyosan feltűnést fog kelteni. Reményik József és N. Jackó Olga novellával szerepelnek. Füst Milán „Napló“-jával, Gömöri Jenő „Gondolat“ -aival, Ligeti Ernő Brezináról, a 3 oldal nagy cseh költőről írott tanulmányával, Koppányi Tivadar nagyérdekű orvostanulmányi cikkével. Versek vannak e számban : Mécs Lászlótól, Salamon Lászlótól, Keresztury Sándortól, Huzella Ödöntől, Sinkó Ervintől, Finta Zoltántól, Pap Józseftől, Tamás Istvántól, Kereszturyné Diamandi Victoriától, Biró Györgytől, továbbá Emil D. Lukács szlovák, Orainic és Anghel román, Barbusse, Jouve és Vildrac francia, Rilke, Toller és Nietsche német költőktől, Franyó Zoltán, Gömöri Jenő és Juhász Sándor fordításában. Folytatódik e számban Sinkó Ervin regénye. A „Ki Ő?" rovatban Karl Ludwig Schleichról, a zseniális dilettánsról ír érdekes cikket, Juhász Sándor. Roppant gazdag „Sakk rovat“ van e számban Maróczy Géza és Tarrasch nagy mestereknek a „Tűz“ részére adott és faximilében közölt mondásaik. A „Kritikai Rovat“-ban Kolnay Aurél, Füst Milán regényéről, Keresztury Sándor, Kádár Imre regényéről és Diószeghy Tibor, Nádas Sándor regényéről írnak. Az „Új modern könyvtár“ kitiltásáról cikket közöl a „Tűz" e száma, a „Beszélgetések rovatiban Gömöri Jenő leleplezi „Egy szlovenszkói lelki-méregkeverő“ üzelmeit. Nagyon érdekes vita van e rovatban a ,,Zsidókérdésről“ Dr. Vajda Béla losonci főrabbi és Koppányi Tivadar a nagy nevű fiatal tudós között. Gazdag „Folyóirat-szemle“ és egyébb rovatok egészítik ki ezt az ünnepi számot, mely mindenütt kapható. Heti strófák Bódi: A meredek domboldalt mászva Nehezen lépjük a havat, Mindegy ! A remény kecsegtet, biztat, Lefele szánunk majd szaladt Nehéz ám a tetőre jutni Izzasztó, súlyos küzdelem, De kéjes öröm süll szivem : Szánom hogy rohan majd velem ! Élet ! Meredek dombtetődre Küszködve vonszoljuk magunk Csalva, rabolva, könyökkel, körömmel, Fojtogatunk, rugunk, marunk. S mikor azt hittük: tetőre értünk: A halál meglóditja szánunk, Mindennek vége! jajt gátjuk megrémülve S a nagy Sötétbe rohanva szállunk ... Qalettu cx BtmmmammmmmmmmmmmjBSD HÍREK. Őszinteség. Hogy valóban őszinte legyek, őszintén be kell vallanom a türelmes olvasónak azt az üzleti titkot, hogy amikor itt önt molesztáló becses soraimat elkezdendem írni, még segédfogalmam sincs hogyan fogom folytatni és főleg befejezni. Íme, az őszinteségemmel elértem azt, hogy ön nem olvassa tovább e firkát, csakis azért, mert őszintén bevallottam, hogy nem vagyok abban teljesen biztos amit mondani akarok. Pedig hát, szintén őszintén szólva, én tudom mit akarok mondani, legfeljebb nem vagyok képes azt kellő szabatossággal kifejezni. Ugyebár az olvasónak is mondta már valahol valamikor, valaki, hogy: — Ugyan kérem, miért nem őszinte ? ! Sőt egyes, élettől elkényeztetett urak, akik soha életükben nem voltak őszinték és az egész karrierjüket az őszinteség teljes hiányának köszönhetik, azt is hozzáteszik : „az embernek mindig és minden körülmények között őszintének kell lenni !“ Hát kérem, ez, mondásnak aranymondás, de az életben nem lehet felváltani. Mert miről is van szó? Hogy a * ügyvédi határidő napló Révésznél