Tükör, 1924 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1924-01-06 / 1. szám

XIII. évfolyam Arat C|| étr* 100 lai félévre 50 lai Cgyss esőm ara 2 lai (Iáté hivatali tatajon 61 Felelős szerkesztő Morvay Zoltán 1 Ara 2 lei | Kiadó szptulajdonos Révész Béla Pártonkiviili politikai hetilap SzarkeaxtAaég és kledés hivatali Trg.-Mures la T­roavésérhaly Plata Rag. Ferdinand — Fétér 96 u. Szerkesztőségi tulafan 01 Zagyvalék. Ha a türelmes újságolvasó az új év első hetének lapjelentésein vé­gig tekint, bele kell bolondulnia abba a politikai káoszba, ami a világ bajszöveinek­­munkájából“ elébe tárul. Franciaország katonai szövetke­zése Csehszlovákiával a legnagyobb és legbüzlőbb bomba volt, ami ebbe a kedvesen meghitt ,békés­ hangulatba beledurrant. Csak azt nem értjük, miért van­nak úgy felháborodva ezen azok, akiknek a Poincare úr rég idők óta tartó behálózó politikájából káruk van : Anglia és Olaszország. Hát csak most vették észre, hogy a francia diplomácia a kisantantot már rég idők óta pórázon tartja és pénzeli, csak most e szerződés hivatalos publikálása után ? ! Négy év óta a verebek is erről csiripelnek és a hivatalos Angol- és Olaszország csak most ébredt fel és háborodik szörnyű módon a­­szövetséges“ merész taktikáján, amiről meg kell vallani, hogy ügyes sakkhúzásnak látszik így egyelőre, de hát minden ostor a végén csat­tanván, a teljes sikerről csak akkor lehet beszélni az ilyen diplomáci­­ kecmergésnél, ha siker is kíséri. Azt sem értjük, miért ijjedtek meg ezen úgy az angolok, vagy látszottak megijjedni, mikor az egész kis ügyet igen egyszerűen kontrakarrírozhatják.Ha a már meg­vásárolt Lengyelország mellé oda­veszik Német- és Olaszországot, meg még egy pár kis országot, az egész francia ügyeskedés semmivé válik. Miért kell akkor ezen olyan hangosan kétségbeesni ? Vagy ez a felháborodás is csak olyan mond­vacsinált lament­ció, mint minden a politikai komédia porondján ? A kisantant közelebbi tanácsko­zása is közérdeklődés tárgya — látszólag — Európában, de úgy véljük, ennek is nagyobb a füstje, mint a lángja. Egy pár napi vendégeskedés, ünnepélyes felszólamlás után — sok görögtűz mellett — széjjel mennek a tanácskozók, de azt mondhatjuk, hogy az ő tárgyalá­saik csak „papíron“ változtatják az.PCT az állapotokat. Ma már olyan világot is, hogy a legügyeseb­ben felépített diplomáciai tervet is, a reális élet, a valóság, olyan szörnyűségesen keveszül hozz, hogy a résztvevő diplomaták évig itt memoárjaikban sem tud­ják később megokolni, hogy mi­ként és hol követték el az osto­­baságot és miként és hogy kellett volna valójában mindet úgy el­készíteni, hogy a siker csalhatatla­nul megvalósuljon. Éppen azért csodáljuk, hogy a nagy világégés uta öt évvel e semmit sem tanuló diplomaták már megint mindenféle furongos csala­fintaságokon törik a fejüket, fonják­­szövik a terveket, de a kezüket el­­felej­ik rajta tartani a népek ütőerén. Ahelyett, hogy országaikban igyekeznének minden eszközzel rendet, békét és jólétet teremteni, nagyképű titkolózással csirizelik össze a hatalmukat képező kártya­várat , amit a valóság szele egy pillanat alatt ízekre fog tépni, mert nem a jogon és igazságon, a nagy általánosság a próbáló belenyugvá­sán alapul, hanem egyesek és ér­dekszövetkezetek­ kapzsi, harácsoló politikáját szolgálja. Nagy együgyűség kell ahhoz, nagyon tyúkeszű kvalitásokkal bír­hatnak azok, akik még ma is hisz­nek az ilyen érdekpolitikák tartós­ságában. Egyik a másikat máról­­holnapra csapja be és pártol más tc-lé. Azért naiv ostobasággal imák alá szerződéstsí­b szövetkezési ok­mányokat, holott tudják, hogy minden ilyen szerződés — ha a változó körülmények úgy hozzák — papírrongy. A népek csak nézik türelmesen ezt a bőrü­kremenő komédiát egy darabig, de mikor látni fogják, hogy ennek fele sem tréfa, úgy le fogják ültetni e szószátyár diplomatákat, hogy örökre elmegy a kedvük a zöldasztal melléki politizálástól. Mert szövetkezéseket lehetne ugyan csinálni Európában ma is, olyat, hogy boldogságban fürödne tőle az egész kontinens, de ez a szövetkezés messze áll attól a fe­lemás, érdekfüzértől, amit az euró­pai országok jelenlegi politikai zse­nijei fából-vaskarikaként össze akar­nak a sokat szenvedett országok hátán kovácsolni. Trg.-Ipurea Marosvásárhely 1924* Január 6. vasárn­ap 10 ik név. ogecs A borszéki rablóbanda garázdálkodásainak hiteles története A megtámadott gyárigazgató személyesen nyitkozik a „Tükörnek” — Egy helyi kereskedő’ halados útja É­tek óta fantasztikus hírek látnak napvilágot az egész erdélyi sajtóban, amelyek a borszéki rabóbandák garáz­dálkodásairól adnak számot. A legu­tóbbi szenz­ciós rabótámadás törté­netét is, amelynek Rech­d­ G­e­mre olasz kapitány, Had G­un maroshé­­vizi gyárigazgató és For­r ugyancsak maroshévizi munkásbizto­­tó kik,­z ott voltak Szenvedő szereplői, kellő rész­letességgé megírták a napilapok, amely hiradásból azonban hiányzott a jólér­­tesültség és a tárgyilagos kritika. A ,Tükör" munkatársának alkalma volt beszélni H­oll Gyulával, aki a következőkben mond­ta el az érdek­­feszítő rablótámadás hiteles történetét: — November 14 én délután 3 óra­kor Riccardo G­rante kapitány, a há­­borúba elesett olasz katonák fellelé­sére R­ománi­ba ki­dőlt milió egyik tagja, Ferlr munkásbiztosító pénztári kikü­dött, én és a kocsis Maroshévizen kocára ültünk, hogy m­ég az est beállta előtt Borszékre érkezzünk. A kapitány a borszéki és kö­zérde­i sírok átvizs­gálás cé­­­iból, Fer­r hivatalos kü­lde­­tésben, én magam az üzem munká­sainak fizetése végett igyekeztü­nk B­er­­szél­re. A székpataki hid­al mintegy 8000 lépésnyire egyszere két marcona alatt ugrott elő a bokorból. — Ist meg kell jegyeznem, — mon­dotta Had', — hogy közvetlenül a­­ támadás előtt öt kocsival találkoztunk­­ az utón. Három szekér velünk szem­ben jött és fát fuvarozott Héviz felé, mig a másik kettő velünk­ együtt Bor­székre igyekezett. Az egyik kocsiban egy magános nő, a másikban pedig két regáti szerzetes ült. ■ A­­ támadás pillanatában mind az öt kocsi a hátunk mögött volt, miután a két Borszékre haladó kocsit is elhagytuk.­­ A két rabló a kabátja alól fegy­vert húzott elő és körülbelül öt lépés távolságról felénk lőtt. A kapitány elő­vette B­owningját és válaszolt a lövé­sekre. Ebben a pillanatban mintegy jeladásra három négy oldalról is meg­szólaltak a fegyverek és rövid másod­­percek alatt valóságos tűzharc kelet­. • -«-• I, MiZeit KuZtii.In ta t­inDiuti­n* első sebesü­l Forti volt, aki a térdka­lácsába kapott egy golyót és ajultan bukott a kocsi aljára. Szerencsétlen­­ségra a kapitány fegyvere felmondta a szolgálatot és a rákövetkező pilla­natban a kapitány is megsebesült, aki szintén eszméletét veszítette. — Számomra a helyzet teljesen ki­látástalannak látszott már, amikor oda­szóltam a rablóknak, hogy megadom magam s ennek bizonyságul, hogy nincsenek tovább támadó szándékaim, bundámat gyorsan levetettem és a lábuk elé dobtam. A rablók kikutatták a zsebeimet, de nem találtak bennük egyebet száz cigarettánál, amiből később tizet útravalóul vissza is adtak. Úgy­­látszik a betyárok ezzel a zsákmány­nyal nem voltak megelégedve, a ko­csihoz jöttek és fegyvert szegezve re­ánk, követelték pénzünket és érték­tárgyainkat. — A kapitány magához tért és meg­döbbenve látta, amint belenyúlok a kabátom belső zsebébe, ahonnan ki­veszem a munkások fizetésére magam­mal hozott 97 ezer lej készpénzt, majd átadom aranyórámat, láncomat, egy jegygyűrűt és egy pecsétgyűrűt. De a kapitányra is sor került. Tőle 3800 lei készpénzt, egy órát láncostól, egy jegygy­űrűt és egy 120 ezer lei értékű gyű­t vettek el a banditák. For­r pe­dig 8000 lei készpénzt, órát, láncot és gyűrűt adott át nekik.­­ A vérfagyasztó jelenetet a mö­göttünk egészen közel álló kocsikban ülők megdermedve nézték végig. Me­nekülésre gondolni sem lehetett. A rab­o­k, mihelyt velünk végeztek a leg­közelebbi kocsi felé tartottak, melyben a két szerzetes pap ült, akik egy temp­lom építésére szolgáló gyűjtés ered­ményével, 75 ezer lejel igyekeztek Borszékre. A két rabló a megrémült szerzetesekhez lépett, mindegyik meg­csókolta a szent papok kezeit és azzal, mintha mi sem történt volna, tovább állottak. Pfinthi Mihály Sti. Stefan cel Hare (Balgalo.13 u. alatti poínáozoto készíti a telegen­ p 7 j n n tf Q t f bocin M­­IN­diy (Nemz. Szính. bejáratával szembe) vtl|IBoiulu­sabb, legmodernebb u I |J U IV u I 1 Kiismert és elsőrendű munka I Alandó kiállítás cipőkülönlegességekben. Kész cipők kaphatók* # ›rtt›al

Next