Tükör, 1924 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1924-01-06 / 1. szám
XIII. évfolyam Arat C|| étr* 100 lai félévre 50 lai Cgyss esőm ara 2 lai (Iáté hivatali tatajon 61 Felelős szerkesztő Morvay Zoltán 1 Ara 2 lei | Kiadó szptulajdonos Révész Béla Pártonkiviili politikai hetilap SzarkeaxtAaég és kledés hivatali Trg.-Mures la Troavésérhaly Plata Rag. Ferdinand — Fétér 96 u. Szerkesztőségi tulafan 01 Zagyvalék. Ha a türelmes újságolvasó az új év első hetének lapjelentésein végig tekint, bele kell bolondulnia abba a politikai káoszba, ami a világ bajszöveinekmunkájából“ elébe tárul. Franciaország katonai szövetkezése Csehszlovákiával a legnagyobb és legbüzlőbb bomba volt, ami ebbe a kedvesen meghitt ,békés hangulatba beledurrant. Csak azt nem értjük, miért vannak úgy felháborodva ezen azok, akiknek a Poincare úr rég idők óta tartó behálózó politikájából káruk van : Anglia és Olaszország. Hát csak most vették észre, hogy a francia diplomácia a kisantantot már rég idők óta pórázon tartja és pénzeli, csak most e szerződés hivatalos publikálása után ? ! Négy év óta a verebek is erről csiripelnek és a hivatalos Angol- és Olaszország csak most ébredt fel és háborodik szörnyű módon aszövetséges“ merész taktikáján, amiről meg kell vallani, hogy ügyes sakkhúzásnak látszik így egyelőre, de hát minden ostor a végén csattanván, a teljes sikerről csak akkor lehet beszélni az ilyen diplomáci kecmergésnél, ha siker is kíséri. Azt sem értjük, miért ijjedtek meg ezen úgy az angolok, vagy látszottak megijjedni, mikor az egész kis ügyet igen egyszerűen kontrakarrírozhatják.Ha a már megvásárolt Lengyelország mellé odaveszik Német- és Olaszországot, meg még egy pár kis országot, az egész francia ügyeskedés semmivé válik. Miért kell akkor ezen olyan hangosan kétségbeesni ? Vagy ez a felháborodás is csak olyan mondvacsinált lamentció, mint minden a politikai komédia porondján ? A kisantant közelebbi tanácskozása is közérdeklődés tárgya — látszólag — Európában, de úgy véljük, ennek is nagyobb a füstje, mint a lángja. Egy pár napi vendégeskedés, ünnepélyes felszólamlás után — sok görögtűz mellett — széjjel mennek a tanácskozók, de azt mondhatjuk, hogy az ő tárgyalásaik csak „papíron“ változtatják az.PCT az állapotokat. Ma már olyan világot is, hogy a legügyesebben felépített diplomáciai tervet is, a reális élet, a valóság, olyan szörnyűségesen keveszül hozz, hogy a résztvevő diplomaták évig itt memoárjaikban sem tudják később megokolni, hogy miként és hol követték el az ostobaságot és miként és hogy kellett volna valójában mindet úgy elkészíteni, hogy a siker csalhatatlanul megvalósuljon. Éppen azért csodáljuk, hogy a nagy világégés uta öt évvel e semmit sem tanuló diplomaták már megint mindenféle furongos csalafintaságokon törik a fejüket, fonjákszövik a terveket, de a kezüket elfelejik rajta tartani a népek ütőerén. Ahelyett, hogy országaikban igyekeznének minden eszközzel rendet, békét és jólétet teremteni, nagyképű titkolózással csirizelik össze a hatalmukat képező kártyavárat , amit a valóság szele egy pillanat alatt ízekre fog tépni, mert nem a jogon és igazságon, a nagy általánosság a próbáló belenyugvásán alapul, hanem egyesek és érdekszövetkezetek kapzsi, harácsoló politikáját szolgálja. Nagy együgyűség kell ahhoz, nagyon tyúkeszű kvalitásokkal bírhatnak azok, akik még ma is hisznek az ilyen érdekpolitikák tartósságában. Egyik a másikat márólholnapra csapja be és pártol más tc-lé. Azért naiv ostobasággal imák alá szerződéstsíb szövetkezési okmányokat, holott tudják, hogy minden ilyen szerződés — ha a változó körülmények úgy hozzák — papírrongy. A népek csak nézik türelmesen ezt a bőrükremenő komédiát egy darabig, de mikor látni fogják, hogy ennek fele sem tréfa, úgy le fogják ültetni e szószátyár diplomatákat, hogy örökre elmegy a kedvük a zöldasztal melléki politizálástól. Mert szövetkezéseket lehetne ugyan csinálni Európában ma is, olyat, hogy boldogságban fürödne tőle az egész kontinens, de ez a szövetkezés messze áll attól a felemás, érdekfüzértől, amit az európai országok jelenlegi politikai zsenijei fából-vaskarikaként össze akarnak a sokat szenvedett országok hátán kovácsolni. Trg.-Ipurea Marosvásárhely 1924* Január 6. vasárnap 10 ik név. ogecs A borszéki rablóbanda garázdálkodásainak hiteles története A megtámadott gyárigazgató személyesen nyitkozik a „Tükörnek” — Egy helyi kereskedő’ halados útja Étek óta fantasztikus hírek látnak napvilágot az egész erdélyi sajtóban, amelyek a borszéki rabóbandák garázdálkodásairól adnak számot. A legutóbbi szenzciós rabótámadás történetét is, amelynek Rechd Gemre olasz kapitány, Had Gun maroshévizi gyárigazgató és Forr ugyancsak maroshévizi munkásbiztotó kik,z ott voltak Szenvedő szereplői, kellő részletességgé megírták a napilapok, amely hiradásból azonban hiányzott a jólértesültség és a tárgyilagos kritika. A ,Tükör" munkatársának alkalma volt beszélni Holl Gyulával, aki a következőkben mondta el az érdekfeszítő rablótámadás hiteles történetét: — November 14 én délután 3 órakor Riccardo Grante kapitány, a háborúba elesett olasz katonák fellelésére Romániba kidőlt milió egyik tagja, Ferlr munkásbiztosító pénztári kiküdött, én és a kocsis Maroshévizen kocára ültünk, hogy még az est beállta előtt Borszékre érkezzünk. A kapitány a borszéki és közérdei sírok átvizsgálás céiból, Ferr hivatalos küldetésben, én magam az üzem munkásainak fizetése végett igyekeztünk Berszélre. A székpataki hidal mintegy 8000 lépésnyire egyszere két marcona alatt ugrott elő a bokorból. — Ist meg kell jegyeznem, — mondotta Had', — hogy közvetlenül a támadás előtt öt kocsival találkoztunk az utón. Három szekér velünk szemben jött és fát fuvarozott Héviz felé, mig a másik kettő velünk együtt Borszékre igyekezett. Az egyik kocsiban egy magános nő, a másikban pedig két regáti szerzetes ült. ■ A támadás pillanatában mind az öt kocsi a hátunk mögött volt, miután a két Borszékre haladó kocsit is elhagytuk. A két rabló a kabátja alól fegyvert húzott elő és körülbelül öt lépés távolságról felénk lőtt. A kapitány elővette Bowningját és válaszolt a lövésekre. Ebben a pillanatban mintegy jeladásra három négy oldalról is megszólaltak a fegyverek és rövid másodpercek alatt valóságos tűzharc kelet. • -«-• I, MiZeit KuZtii.In ta tinDiutin* első sebesül Forti volt, aki a térdkalácsába kapott egy golyót és ajultan bukott a kocsi aljára. Szerencsétlenségra a kapitány fegyvere felmondta a szolgálatot és a rákövetkező pillanatban a kapitány is megsebesült, aki szintén eszméletét veszítette. — Számomra a helyzet teljesen kilátástalannak látszott már, amikor odaszóltam a rablóknak, hogy megadom magam s ennek bizonyságul, hogy nincsenek tovább támadó szándékaim, bundámat gyorsan levetettem és a lábuk elé dobtam. A rablók kikutatták a zsebeimet, de nem találtak bennük egyebet száz cigarettánál, amiből később tizet útravalóul vissza is adtak. Úgylátszik a betyárok ezzel a zsákmánynyal nem voltak megelégedve, a kocsihoz jöttek és fegyvert szegezve reánk, követelték pénzünket és értéktárgyainkat. — A kapitány magához tért és megdöbbenve látta, amint belenyúlok a kabátom belső zsebébe, ahonnan kiveszem a munkások fizetésére magammal hozott 97 ezer lej készpénzt, majd átadom aranyórámat, láncomat, egy jegygyűrűt és egy pecsétgyűrűt. De a kapitányra is sor került. Tőle 3800 lei készpénzt, egy órát láncostól, egy jegygyűrűt és egy 120 ezer lei értékű gyűt vettek el a banditák. Forr pedig 8000 lei készpénzt, órát, láncot és gyűrűt adott át nekik. A vérfagyasztó jelenetet a mögöttünk egészen közel álló kocsikban ülők megdermedve nézték végig. Menekülésre gondolni sem lehetett. A rabok, mihelyt velünk végeztek a legközelebbi kocsi felé tartottak, melyben a két szerzetes pap ült, akik egy templom építésére szolgáló gyűjtés eredményével, 75 ezer lejel igyekeztek Borszékre. A két rabló a megrémült szerzetesekhez lépett, mindegyik megcsókolta a szent papok kezeit és azzal, mintha mi sem történt volna, tovább állottak. Pfinthi Mihály Sti. Stefan cel Hare (Balgalo.13 u. alatti poínáozoto készíti a telegen p 7 j n n tf Q t f bocin MINdiy (Nemz. Szính. bejáratával szembe) vtl|IBoiulusabb, legmodernebb u I |J U IV u I 1 Kiismert és elsőrendű munka I Alandó kiállítás cipőkülönlegességekben. Kész cipők kaphatók* # ›rtt›al