Tükör, 1964. október-december (1. évfolyam, 28-39. szám)

1964-12-15 / 37. szám

É­lt Brigetióban a második század végén egy római család. Díszes villájukat ta­lán ők maguk romboltatták le, hogy újat építsenek a helyébe, talán az utánuk kö­vetkezők építettek fölébe fehér vakolatú há­zat. Mindenesetre, a díszes épületet eggyé si­mították a földdel. A szántóföld pedig hosszú évszázadokon át megőrizte kincsét. 1960-ban aztán Szőnyben a termelőszö­vetkezet öntöző csatornát építtetett a műút mellett. Mint minden építkezéshez, ide is ki kellett hívniuk a Nemzeti Múzeum szőnyi megfigyelőjét, Petrovics bácsit, hogy ellen­őrizze az ásó nyomán előbukkanó leleteket. Mert Szőnyben — a római Brigetio mai he­lyén — majd minden ásónyomással valami­lyen egykori maradvány kerül elő. Az ásó színes vakolatdarabokat hozott felszínre. Pompeji-vörös faldarab, freskó­részletek . . . Hamarosan megérkezett Biró Endre is, a tatai múzeum vezetője, a római kor régésze. A műút mellett — ez alatt fut a limes, a római birodalom határa és országútja — megtalálták egy római ház hatalmas szobá­jának vakolatdarabjait, keveredve a későbbi fehér vakolatú ház maradványaival. A tatai öregvár minden raktárhelyét színes vakolatdarabok foglalták el. A három képzőművész-restaurátor és a régész, színek szerint osztályozták a leleteket, majd az ala­kos ábrázolásokat rakták ösre és igyekeztek megfejteni. Tizenötezer darab tenyérnyi vakolatból kellett Biró Endrének és restaurátor társai­nak összeállítani az ötven négyzetméteres szoba belsejét, freskódíszét, stukkóit! Közben kialakult a helyiség teljes képe: a falon körbefutó friz, a falat részekre bontó képtükrök, bennük tíz freskó­kép, a meny­­nyezet rozettás díszítése. A szoba festése A második század végén készült, a pom­­peji első és harmadik stílusban. A római provinciákra késlekedve jutottak el e stílus­jegyek , de eljutottak. Kié lehetett a ház ? Brigetio a római határon állt. Két része volt: a polgári és a katonai város. A ház a polgárvárosból került elő. Lakója itt lete­lepedett italikus, tisztviselő vagy katonai személy lehetett. Ezt bizonyítják a képtü­körben található római témájú ábrázolások. Milyen anyagból építették ? Vályogból. Ezt ennyi idő után is köny­­nyen meg lehetett állapítani. A mai kőmű­ves is vonalakat vág a falba, hogy a ha­barcs hozzátapadjon. Ennek és a vályog szal­májának lenyomatát megtaláljuk a freskó minden egyes darabjának hátoldalán. A freskó úgy készült, hogy a habarcsra vékony gipszréteget kentek és a friss, nedves vako­latra festették a színeket és a mintákat. Ki lehetett a festő? Nem állapítható meg pontosan, minden­esetre római műveltségű ember volt, aki nemcsak szolgai másolásra törekedett, ha­nem tovább is fejlesztette a témát. Való­színű, hogy valamilyen mintakönyv után dolgoztak. Ezt bizonyítja, hogy az egyik ké­pen Mars és Rea Sylvia találkozását talál­juk, ugyanolyan kompozícióban, mint aho­gyan azt egy ugyancsak Pannóniában feltárt A rekonstruált oldal­falak: alul márvány­utánzat, felül a keretezés Eljy delfin farka a tengeri menetből 8Q /

Next