Tükör, 1964. október-december (1. évfolyam, 28-39. szám)
1964-12-15 / 37. szám
Élt Brigetióban a második század végén egy római család. Díszes villájukat talán ők maguk romboltatták le, hogy újat építsenek a helyébe, talán az utánuk következők építettek fölébe fehér vakolatú házat. Mindenesetre, a díszes épületet eggyé simították a földdel. A szántóföld pedig hosszú évszázadokon át megőrizte kincsét. 1960-ban aztán Szőnyben a termelőszövetkezet öntöző csatornát építtetett a műút mellett. Mint minden építkezéshez, ide is ki kellett hívniuk a Nemzeti Múzeum szőnyi megfigyelőjét, Petrovics bácsit, hogy ellenőrizze az ásó nyomán előbukkanó leleteket. Mert Szőnyben — a római Brigetio mai helyén — majd minden ásónyomással valamilyen egykori maradvány kerül elő. Az ásó színes vakolatdarabokat hozott felszínre. Pompeji-vörös faldarab, freskórészletek . . . Hamarosan megérkezett Biró Endre is, a tatai múzeum vezetője, a római kor régésze. A műút mellett — ez alatt fut a limes, a római birodalom határa és országútja — megtalálták egy római ház hatalmas szobájának vakolatdarabjait, keveredve a későbbi fehér vakolatú ház maradványaival. A tatai öregvár minden raktárhelyét színes vakolatdarabok foglalták el. A három képzőművész-restaurátor és a régész, színek szerint osztályozták a leleteket, majd az alakos ábrázolásokat rakták ösre és igyekeztek megfejteni. Tizenötezer darab tenyérnyi vakolatból kellett Biró Endrének és restaurátor társainak összeállítani az ötven négyzetméteres szoba belsejét, freskódíszét, stukkóit! Közben kialakult a helyiség teljes képe: a falon körbefutó friz, a falat részekre bontó képtükrök, bennük tíz freskókép, a menynyezet rozettás díszítése. A szoba festése A második század végén készült, a pompeji első és harmadik stílusban. A római provinciákra késlekedve jutottak el e stílusjegyek , de eljutottak. Kié lehetett a ház ? Brigetio a római határon állt. Két része volt: a polgári és a katonai város. A ház a polgárvárosból került elő. Lakója itt letelepedett italikus, tisztviselő vagy katonai személy lehetett. Ezt bizonyítják a képtükörben található római témájú ábrázolások. Milyen anyagból építették ? Vályogból. Ezt ennyi idő után is könynyen meg lehetett állapítani. A mai kőműves is vonalakat vág a falba, hogy a habarcs hozzátapadjon. Ennek és a vályog szalmájának lenyomatát megtaláljuk a freskó minden egyes darabjának hátoldalán. A freskó úgy készült, hogy a habarcsra vékony gipszréteget kentek és a friss, nedves vakolatra festették a színeket és a mintákat. Ki lehetett a festő? Nem állapítható meg pontosan, mindenesetre római műveltségű ember volt, aki nemcsak szolgai másolásra törekedett, hanem tovább is fejlesztette a témát. Valószínű, hogy valamilyen mintakönyv után dolgoztak. Ezt bizonyítja, hogy az egyik képen Mars és Rea Sylvia találkozását találjuk, ugyanolyan kompozícióban, mint ahogyan azt egy ugyancsak Pannóniában feltárt A rekonstruált oldalfalak: alul márványutánzat, felül a keretezés Eljy delfin farka a tengeri menetből 8Q /